Élet a Vágóhíd után #1

Hova tovább? – kérdezte sok zenekar, miután a Közvágóhíd bezárta kapuit. Mi is erre keressük a választ. Ilyen a próbatermi élet Budapesten. Riport: Első rész.

 

 

Valóságos atombombaként robbant a hír, hogy a Közvágóhídnak meszeltek! Majd elég durva volt látni, ahogy lehúzták a rolót, és az ott lévő rengeteg próbateremből a zenészeket szemrebbenés nélkül kitették az utcára. (Mint ugyanis kiderült, a majd öthektáros területet az Orbán-kormány kereskedőházi partnere, a Galatasaray focicsapat korábbi elnöke, Adnan Polat török milliárdos szerezte meg, hogy oda két török milliárdos család bevonásával luxusszállodákat, üzletsorokat húzzanak fel.)

 

S hogy milyen érzés, ha így hirtelen eltűnik a fedél a fejed felől? Elég kemény! Sőt, a helyzet még rosszabb, mert míg a haverok ilyenkor adnak szállást, egy hangos zenekart senki sem kíván a nappalijába, s a szomszédokkal ápolt viszonyba is könnyen bekavarhat. A Közvágó – ahogy azt mindenki emlegette – bezárása azért is nagy érvágás, mert a havidíjas helyeket mindenki második otthonának rendezhette be!

 

A zene azonban nem hal meg, megoldást kínálnak például az óradíjas próbatermek is, amelyből találni néhányat Budapesten. Riportsorozatunk első részében öt ilyen terembe látogattunk el a város különböző pontjain, hogy – ha létezik ez a meghatározás – akkor a legkülönbözőbb műfajú próbahelyeket mutassuk meg nektek. A közösségi tértől, a halk teremig, a nagy befogadóképességűtől a kicsiig, körüljárjuk, hogy hova indulhatsz el, ha van egy gitár a hátadon, és nem vágysz másra csak arra, hogy megszólaljon.


Ellátótér

 

 

Az Oktogon környékén járva a Szófia utcába tudsz betérni, ahol az Ellátótér vár két teremmel és egy gyakorló teremmel. A helyről és a zenészellátó jellegéről annak vezetője, Tarcsai Ádám mesélt.

 

– A helyet anno még Tóth Péter hozta létre, akinek igazából egy célja volt ezzel, az, hogy zenészeket segítsen, bármilyen módon – kapunk gyors betekintést a genezisbe. Itt már fel is jött az első Közvágóhidas kapcsolódás, mert mint kiderült, Péter az R33 csapatában is benne volt, csak szerette volna saját ötleteit is megvalósítani, ezért hozta létre az Ellátóteret. A Corvinon kezdtek irodák között, egy második emeleti helyen, így érthető volt, hogy onnan mozdulni kellett.

 

– Az oktatás már a Szófia utcában indult el, ami mostanra bővült, egy nagyon jó nevű tanári gárdát sikerült összerántanunk, amire büszkék vagyunk. Időközben én teljes egészében átvettem, csak az alapkoncepciót kellett megtartanom, azaz, hogy ez a hely arra van, hogy zenészeket segítsen – meséli Ádám. Itt persze egyből fel is merül a kérdés, hogy mégis mivel segítenek a zenészeknek, azon kívül, hogy működtetnek egy helyet, ahová le tudnak járni próbálni.

 

– A próbahely biztosításán és a minőségi oktatáson kívül, a közösségépítés is egy olyan fontos cél, amivel tudunk segíteni az idejáróknak. Mostanra már profi zenészek is jönnek hozzánk, akikkel találkozhatnak néha az itt próbáló zenekarok, ami inspiráló tud lenni. Ezenkívül tavaly elindult egy nyári programunk, aminek a vége egy Barba Negra Trackes fellépés volt, öt itt próbáló zenekarral, valamint az itt tanuló diákokkal. Ennek főként az volt az alapja, hogy az uborkaszezonban, ahogy nevezzük, ne álljanak le a zenekarok. Különböző előadások és workshopok is mentek, valamint a próbálás kötelező volt az ebben résztvevők számára. Idén a nyár egy zenetáborral is bővül, amit elviszünk Fertőszentmiklósra. Itt a helyi táborral összevonva próbáljuk a zene szeretetét továbbadni az ottani érdeklődőknek. A tanítványaink így ott maguk is tanárrá válnak, valamilyen apró dolgot megtanítanak, hogy a táborzáró koncerten majd az összes lakó zenei tudástól függetlenül részt tudjon venni abban – kapunk összegzést a terem vezetőjétől.

 

 

Ha ezek után nem lenne egyértelmű, az Ellátóter egy közösség is egyben. „Nézd, ide lejössz és nincs meg a steril, ultramodern próbatermi feeling. Ellenben egy otthonos légkör fogad, ahol akár lakni is lehet, mint ahogy vidéki zenekaroknak kínáljuk is hétvégi csomagként a felvétel mellé ezt. Ide nem csak arra a pár órára tudnak lejönni a zenélni vágyók, amíg próbálnak, hanem utána is szívesen maradnak haverkodni, közös koncertek is valósultak már meg itteni zenekarok közt, de olyan is akadt, hogy itt talált egy banda új tagot. Ebben próbálunk mi is segíteni, az itteni tanulók közösen felvett stúdiógyakorlata is azt a célt szolgálja, hogy mindenki betekintést nyerjen a zenei élet teljes egészébe. Ezt a most kialakult stúdió is segíti, mindent egy helyen meg lehet találni.”

 

Az pedig, hogy mivel is sikerül ezt elérni, hogy minden így működjön? „Nálunk nincs egy befektető, aki utasítja a többieket, hanem aki itt dolgozik, annak ez tényleg szerelem, és a vezetők is itt vannak, így látjuk a mindennapi működést. Ezt nem a meggazdagodás céljából csináljuk, és ez reméljük, látszik is!”

 

Arról, hogy ez mennyire látszik, néhány ex Közvágós bandát is meg lehet kérdezni, hiszen érkeztek ide is szép számmal. Mint Ádám mondja: „Érezhető volt, tudunk sok olyan zenekarról, amelyek onnan jöttek. Egy-kettő itt is ragadt, noha őket a havidíjas termek mozgatják főként, de mindezek ellenére tény, fellendült az életünk a bezárás hatására.”

 

  • Hely: VI. kerület, Szófia utca 35.
  • Teremszám: 2
  • Árak: 1800-2000 Ft / óra
  • Nyitva tartás: 9-22 óráig
  • Egyéb infók: [Honlap][Facebook]

Silent Próbaterem

 

 

Ha valaki viszont félti a fülét, de ennek ellenére a zenész szakmát választja, akkor az Ellátótér nem biztos, hogy az ő helye. A jó hír viszont, hogy Budapest rájuk is gondolt, és a Lehel térhez közel, a Silent Próbateremben megtalálhatják a számításukat. Aki megérkezik a Csanády utcai épülethez, lehet, először elbizonytalanodik, de valóban egy lakóház aljában található a terem, és nem a tökéletes szigetelés tette ezt a választást számukra lehetővé, hanem az a tény, hogy itt mindenki fejhallgatóban hallja a zenét, amit saját magának állít be.

 

– Szabi korábban is így próbált a zenekarával, persze sokkal rosszabb körülmények között, így az ő fejéből pattant ki, hogy egy ilyen helyet kellene csinálni – kezdi Szeremi Balázs, a terem egyik vezetője. „A hely alapötlete az, hogy tökéletesen hallasz mindent, egyszerűbb a minőségre figyelni, itt minden apró kis hiba kiéleződik” – ezt pedig már Garcia Szabolcs, az előbb emlegetett értelmi szerző teszi hozzá. Az emberben meg egyből felmerül a gondolat, hogy ez a közeg kissé steril érzést kölcsönöz az egész zenének. Ezt a srácok sem próbálták cáfolni: „Én nem ajánlanám senkinek, hogy kizárólagosan idejárjon. A hely legnagyobb előnye, hogy félúton van a próba és a stúdió között. Itt fel lehet demózni a dalokat, visszahallgatni, hogy minek a finomítására van még szükség. Mi is zenélünk, tudjuk, hogy igény van arra, hogy rendesen megszólaljanak a hangszerek, de számot írni is ideálisabb lehet a két termünk egyikében.”

 

Mint megtudjuk, alapvetően a koncepciót már rutinos zenekarokra találták ki, de nekik szinte kivétel nélkül saját termük van, marad a marketing együttműködés, így több ismert zenekar is készített náluk felvételeket. Mint mondják: „A zenemegosztásnak, a streameknek nagyon jó reklám értéke van, mi is a promóció miatt csináljuk. Olyan szempontból nem reklám viszont, hogy nincs utólagos javítás, amit online hallanak az emberek, az valóban a próbatermi élőben felvett hang. Költséges ez a műfaj is, ezért nem igazán akadnak kisebb zenekarok, mert nekik sem éri meg, és nekünk sem. De ha éppen úgy alakul, nem zárkózunk el, persze ehhez minőségi produkciónak kell lenni. Ez az egész hely alapvetése.”

 

 

A költségek egy ilyen helynél nagyon magasnak tűnnek laikus szemmel nézve, és valóban azok is. „A világ összes pénzét rá lehetne költeni és még az sem lenne elég, de plusz költségek annyira nincsenek egy klasszikus próbateremhez képest, sőt talán még kevesebb is. Ezek a dobbőrök például kevésbé szakadnak, bár igaz, ha itt valami elromlik azt drágább cserélni.” – mondják.

 

A Közvágóhíd szerencsétlen esete leginkább a nyári uborkaszezont lendítette fel náluk. „Érezhető volt, hogy többen jöttek, bár nekik ez csak ideiglenes megoldás, mert havidíjas termeket keresnek. Többen voltak, hiszen mindenki zenélni akar, és ezért elkezdték egyből a lehetőségeket feltérképezni.”

 

A sok bandából első blikkre azok jutottak eszembe, mint Silent-célközönség, amelyeknél az elektronika hangsúlyosabb, de ebben tévedtem. „Nincs érezhető különbség az idejáró zenei műfajok között. Az igaz, hogy ez egy elektronikus produkciónak nagyon jó lehetőség, talán előnyösebb is, de ugyanolyan jól tud a metál is szólni. Egyedüli probléma az igazán finom jazz zenével van, ott a különböző technikákat elektromos dobon nehezebb megvalósítani.”

 

  • Hely: XIII. kerület, Csanády utca 12/B
  • Termek száma: 2
  • Árak: 1400-2400 Forint / óra
  • Nyitva tartás: 9:30-22 óráig
  • Egyéb infók: [Honlap][Facebook]

Budai Próbaterem

 

 

Ha egy kicsit eltávolodunk a pesti nyüzsgéstől, akkor Budán is találunk ám helyet, a Daróci úton vár ránk három termével a Budai Próbaterem. Az elhelyezkedés, ami számomra hátránynak tűnik – bár lehet csak azért, mert túlságosan Pestre jár az agyam –, mint azonban a fiúktól megtudom, inkább előny.

 

– A Móriczhoz nagyon közel vagyunk, de a XI. Buda legnagyobb kerülete, és itt is nagyon sokan zenélnek, van célközönség. A közelünkben a parkolás ingyenes, még hely is van, ráadásul nincs a közelben lakóház. Ha úgy alakul, mi éjszakai is nyitva tudunk tartani, mert nem zavar senkit – összegez gyorsan Vizy András a hely egyik vezetője.

 

Nem mintha az akusztikára bármilyen panaszuk lenne, az a Kishonti István segített a megvalósításban, aki a Művészetek Palotája kialakításában is részt vett. Erre pedig joggal büszkék, s ez a büszkeség végig megmarad, de nem oktalanul. „Amikor ezt a helyet megvettük, csak egy pince volt semmi más, mi alakítottunk itt ki mindent. Mostanra sikerült egy olyan hangszerparkot is összehozni a három terembe, hogy azt mondhatjuk, nehéz volna ettől jobbat találni. Ami különleges, hogy a legnagyobb terem énekhangosításához külön mélynyomók is tartoznak, így a hely tökéletesen alkalmas elektronikus előadóknak is. Ehhez a teremhez egy elszeparált leülős rész is tartozik, ahonnan a zenekar vendégei a stúdióablakon keresztül nézhetik az együttest, ha már nem bírják a hangos zenét.” – mondja Puskás András a hely másik agya. „Olyan is történt már, hogy kibérelték a termet, idejött egy társaság, és egy DJ és itt tartottak privát bulit”; ez is simán belefér, tekintettel arra, hogy bármikor nyitva lehetnek, igény szerint.

 

Van valami, amit sem a honlapjukról, sem pedig a beszélgetés alatt nem tudtam meg, mégpedig, hogy kik is járnak ide. „Nem tartjuk fontosnak. A hely és a felszerelés nyeri meg az embereket, nem pedig az, hogy kik járnak ide. Az igazán ismert zenekaroknak egyébként is saját helyük van, nem éreznénk igaznak kiírni, hogy ők idejárnak, attól, hogy esetleg megfordultak egyszer már itt. Lehet, hogy ez egyébként nekik még jó is, de alapvetően nem ez van mögötte, hanem az, hogy nekünk nem ez a prioritás.” – mondják. A prioritás pedig a folyamatos fejlődés, leginkább a stúdió részében még.

 

 

„A stúdiózás működik a próba rögzítésétől, demófelvételeken át egészen a profi anyagok elkészítéséig. A lemezek elkészítéséhez egyelőre még külső embert szoktunk hívni, de ez a rész is folyamatosan fejlődik, szakmailag, technikailag is egyre jobb anyagokat tudunk létrehozni.”

 

A stúdiózás 4000 forintos óradíjtól indul, de ez legtöbbször megegyezésen alapul, és ebben az árban a Hangszerberles.hu oldalon megtalálható összes hangszer használata is benne van, mivel ezek is ők. Az itt próbáló együtteseknek kedvezmény is jár, hangszerbérlés esetén.

 

Amikor pedig a közösség kerül szóba, egyértelmű választ kapok. „Rengeteg barátunk lett innen nekünk is, illetve tudjuk, hogy sok zenekar összebarátkozott itt egymással. Csocsó, játékgép, internet, zenehallgatási lehetőség is van a közös térben, így a zenekarok próba előtt, után nyugodtan le tudnak ülni, beszélgetni, együtt lenni. Mi nem rakunk ki senkit, amíg mi itt vagyunk, bárki itt lehet, akár zárásig. Volt már olyan is, hogy itt találtak új társat egy zenekarba, mi pedig próbálunk segíteni ebben is, amennyire tudunk.”

 

Hogy mire a legbüszkébbek, arra pedig egyértelmű válasz érkezik: „A hangszerarzenálunkra. Arra, hogy a munkánknak meg lett a gyümölcse, és egy minőségi szolgáltatást tudunk nyújtani.”

 


Pesti Stúdió és Próbaterem

 

 

És ha már szóba került a Duna két partja, lássuk mi is lehet a Budai Próbaterem tökéletes névbeli ellentéténél, a Pesti Stúdió és Próbateremben a József Attila utcán, az óriáskerék lábánál.

 

– Ha mindenképp egy dolgot kell említenem, ami a legjobb bennünk, akkor az az elhelyezkedés. Mi annyira vagyunk a belvárosban, amennyire hely csak lehet – mondja a nemrég újraformálódott helyről Pálinkás Marci. „Ez egy 26 éve indult hangstúdió, akkor még City Sound néven működött, valamivel több, mint egy éve változott ez meg Pestire, illetve akkor történt egy arculatváltás is.”

 

Az új hely pedig láthatóan jól működik, hiszen csak végig kell pörgetni a közösségi média feltűnően aktív felületeit, ahol szépen egymás után jönnek az itt próbálók. „Mi hisszük azt, hogy el lehet az embereket érni jó dolgokkal, igazából erőlködés nélkül. Ahelyett, hogy hirdetnénk magunkat, ezt az útját választottuk a népszerűsítésnek. A live sessiönök is ezt a célt szolgálják, két nap alatt hét zenekar járt nálunk, ezeket a felvételeket folyamatosan hozzuk most a világ tudtára. Ez a program pedig folytatódni fog, sőt a cél az, hogy valóban élővé alakítsuk, netes közvetítés formájában lehessen követni” – ezt már Teremi Dávid veti közbe.

 

Dávid is hangmérnök, amire itt szükség van, mivel a Pesti Stúdió kilóg kicsit a sorból, hiszen ez nem elsősorban próbaterem, amit mindenképp fontosnak tart Marci is kiemelni. „Mi alapvetően egy stúdió vagyunk. A két próbateremre kiegészítésként volt szükség, ugyanis lassan nagyobb a kereslet erre, mint stúdióra. Mindenki azt hiszi, hogy otthon mindent fel lehet venni, ami részben igaz, de azért nem véletlen léteznek még stúdiók. Az oktatás is azért indult el, hogy egymást erősítsék ezek a dolgok. A cél egy komplex zenei környezet, az, hogy ehhez mostanra minden megtalálható itt, egy óriási lépés volt. Ezzel viszont az nem változott meg, hogy mi stúdió vagyunk elsősorban, kiegészülve a többi szolgáltatással.”

 

 

Amikor beszélgetés közben elhagyja a számat az a szó, hogy a hely főnöke, egyből belém fojtják a szót, mivel „itt nincsenek főnökök. Ezt teljesen közösen csináljuk, teljes szerelemmel. Régebben, ha megkérdeztél volna, azt mondom, hogy igenis van ebben üzleti potenciál, mostanra már nem gondolom ezt. Ez elmúlt, a világ összes pénzét bele lehet önteni, és teljesen lutri, hogy sikeres leszel-e, ezt nem lehet máshogy csinálni, csak úgy, ha odavagy érte.”

 

A Pesti Stúdió pedig még egy másik szempontból is kilóg a sorból. Itt kapom egyedül azt a választ Marcitól a Közvágóhíd bezárásával kapcsolatos kérdésemre, hogy „minket annyira nem érintett. Az ott próbáló zenekarok havidíjas termeket keresnek, így számunkra nem okozott óriási fellendülést, viszont nagyon sajnáljuk, hogy egy olyan hellyel kevesebb van már Budapesten, mint az R33, amelynek tiszteletbeli alapítója is voltam. Régi barátaim, de a mi életünket – próbatermi szinten – nem igazán befolyásolta.”

 

  • Helyileg: V. kerület, József Attila utca 18
  • Termek száma: 2
  • Árak: 2000-2500 Forint / óra
  • Nyitva tartás: Megbeszélés szerint
  • Egyéb infók: [Facebook]

Dürer Stúdió

 

 

Az utolsó állomás pedig nem más, mint a hely, amire mindenki gondol, mikor azt mondom (Pesten), hogy próbaterem. A Dürer Stúdió nyolc év alatt nőtte ki magát a város legnagyobb helyévé, az Ajtósi Dürer sor kilenc terme megkerülhetetlenül a zenei élet egyik fontos pontja.

 

– A Közvágóhíd egy olyan komplexum volt, ami nagyobb volt még tőlünk is, érezhetően többen járnak, mióta bezárt, sok az új név a naptárban, bár nem jelentősen.” „Sokat nem tudunk segíteni nekik, mert ők főként havidíjas termeket keresnek, itt pedig ugyan van néhány, de azok tele vannak – mondja Kiss Endi és Jelinek Vilmos a hely három tulajdonosából kettő.

 

A Dürer Stúdió is ugyanazt a történetet hozza, mint a legtöbb próbaterem, mindenki zenélt, szükség volt egy helyre. „Nem volt nagy agyalás, mindössze szükség volt egy helyre, ahol tudunk zenélni. Nem gondoltuk volna, hogy ekkorára növi ki magát, az, hogy ebben az épületben vertünk szállást, annak mindössze annyi oka van, hogy ez volt szabad.” Egy pici stúdió és öt terem indult el, aztán ez növekedett amilyen irányba csak lehetett. „A hely szépen kinőtte magát, mostanra az oktatás is egy nagyon fontos szolgáltatás lett, valamint a rocksuli létrehozása is egy olyan lépés, amivel még meghatározóbb tud lenni a Dürer, vagy az tud maradni a következő generációnak is.”

 

Az új nemzedék kinevelése pedig úgy tűnik, hogy minden hely számára kiemelt fontosságú, de kérdés, hogy van-e jelenleg annyi zenész, hogy egy ekkora méretű helyet eltartson. „A hely nem a legnagyobb pénzforrás, minden tulaj dolgozik mellette, de nekünk óriási öröm, hogy tudunk munkát adni itt sok embernek, tanároktól, olyan emberekig, akik a portán dolgoznak.” – mondja Vilmos, majd Endi kiegészíti: „Hatalmas szerencsénk, hogy olyan emberek is megbíznak bennünk, akiknek a zenélés a munkája, velük fel lehet tölteni a délelőttöket, különben délután kettőig, négyig holtszezon lenne. Így mondhatjuk azt, hogy nagyon ritka, hogy a hely kihasználatlan lenne.”

 

A költségek viszont sokat elvisznek a Dürer esetében is, hiszen folyamatosan lehetne a hangszerekbe a pénzt beleölni, Vilmos nem is ebben látja a titok nyitját. „Nincs értelme egy szint felett azon versenyezni, hogy kinek van nagyobb erősítője, nem tehetjük meg, hogy kéthetente fél milliós cuccokat vegyünk, mert bezárhatnánk. Ettől függetlenül büszkék vagyunk az állományunkra, jó minőségben tud bárki zenéje megszólalni.” „Alapvetően nem vagy olyan figyelmes, ha nem a saját cuccodról van szó, és ezt minden bántás nélkül mondom, én is ilyen vagyok. Nem rossz szándék, csak figyelmetlenség sok esetben, így viszont a cuccok folyamatos épen tartása sok pénzt felemészt, ezért nem egy óriási üzlet ez” – mondja Endi.

 

 

A közösség viszont erősebb, mint a felszerelés, egy ekkora helyen bárkinek lehetősége van barátkozni. „Valósultak már meg koncertek olyan zenekarok között, amelyek itt találkoztak, de a legjellemzőbb, hogy azért keresnek, had szórólapozzanak, mert épp gitárost/dobost/énekest, vagy bármit keresnek. Mindig megengedem, de szólok is, hogy itt van fent a rocksuli, meg az oktatók, kérdezzék meg ott is, ha már ennyi lehetőség van a kezünkben, használjuk.”

 

Ami viszont logikus lehetőségnek tűnik, a Dürer Kerttel való közös együttműködés nem olyan egyszerű, mint gondolnánk. „Két teljesen külön cégről van szó, így mi nem tudunk ott lehetőséget adni a nálunk próbáló zenekaroknak.” – kapunk választ Enditől, de hozzáteszi: „Amit viszont tudunk az a felső hatvan négyzetméteres teremben mini koncertekre helyet biztosítani. Volt már rá próbálkozás, hogy klubesteket tartsunk itt a kisebb zenekaroknak, amiknek ez egy óriási segítség, nem csak a klubhelyzet miatt, hanem amiatt is, hogy kipróbálhatják magukat, mielőtt kilépnek nagyközönség elé. Nem akadt viszont rá igazán kereslet, de ha van, mi még most is nyitottak vagyunk bármire.”

 

Amikor pedig arról faggatom őket, hogy mi az ő legnagyobb előnyük, Endi nagyon szépen fogalmaz: „Ha választanom kell, akkor a közeg az, ami itt nagyon jó. Itt a kert, van söröző, nem pedig csak egy pince. Nem gondolom viszont azt, hogy mi jobbak lennénk, vagy a többiek jobbak lennének. Mi mások vagyunk, valaki szerint a U2 a világ legjobb zenekara, én nem szeretem őket, valaki a vékony, valaki a telt lányokat szereti, és ez így csodálatos. Nem fog mindenkinek tetszeni ez a hely, lesz, aki másik próbatermet keres majd, valaki pedig itt marad, olyan ez, mint egy művészeti kérdés, ki dönti el, mi a jó? Ízlés kérdése.”

 

  • Hely: XIV. kerület, Ajtósi Dürer sor 19-21
  • Termek száma: 9
  • Árak: 1800-3500 Forint / óra
  • Nyitva tartás: 10-23 óráig
  • Egyéb infók: [Honlap][Facebook]

 

Az öt hely végigjárása után érdekesnek találtam, hogy voltak olyan közös pontok, amelyek mindenkinél felmerültek. Budapesten ma nem a legjövedelmezőbb befektetés próbatermet nyitni, ezt csakis olyanoknak érdemes elkezdeni, aki él-hal a zenéért.

 

Talán ezzel hozható összefüggésbe, talán nem, de tény, hogy mindenki beszélt a növekedésről is, és itt különleges, hogy egymástól függetlenül ugyanazt az álláspontot képviselték. Mindenki a lassú biztos gyarapodásban hisz, hogy a minőségre semmilyen befolyása ne legyen. Mondhatjuk erre hogy, ilyen az, ha egy szakterület nem pénzközpontú.

 

A Közvágóhíd bezárása pedig nem szegte senki kedvét, nem láttam kétségbeesést az arcokon, és örömöt sem a megnövekedett piacnak. Szomorúság volt egy kultikus hely elvesztése miatt, de maradt a zenészeknek bőven lehetősége arra, hogy olyan minőségben dolgozzanak a produkciókon, amilyenben mi azt vissza szeretnénk kapni.

 

A próbatermek végigjárása után ugyanis ki merem jelenteni, bárhová is mentek barátságos emberekkel, illetve profi körülményekkel találkoztok majd. Hogy nektek melyik fog tetszeni? Az tényleg csak ízlés dolga.

 

További érdekességekért érdemes követni az Ígéretes titánok Facebook- és Instagram-profiljait. Ha pedig szeretnétek picivel hozzájárulni ügyünkhöz, szerezzetek be egy jó Titánok-pólót vagy táskát a Popshopban! Csak semmi trendcsinálás: hallgassatok menő magyar feltörekvőket!

Bodó Bence