Olyan még sose fordult elő, hogy egy dalban egyszerre éreztem volna magam Adynak, Radnótinak és József Attilának. Most összejött! Elkerülhetetlen. Kritika.
Mindig úgy voltam vele, egy Felső Tízezer anyagra rá kell készülni. Lelkileg is. Persze, nem kell semmi rosszra gondolni. Egyszerűen csak arról van szó, hogy a zenekar dalai eléggé szofisztikáltak. A szövegre koncentrálni kell, és hát, hangulatilag Sallai Laciékat sose jellemezte ez baromi nagy hurráoptimizmus. De ez a fanyar tükör pont úgy volt jó, ahogy nyomták. Sejtelmes utalások mentén, kellemesen társadalomkritikusan, úgy, hogy senki se sértődjön be nagyon, de azért értsük, értsünk a sorok között. És be kell valljam, ezek fényében sose jókedvemben hallgattam őket, ahogy fesztiválon se ők jutottak eszembe, ha könnyed bebaszás mellé szánt tingli-tanglira akartam üvölteni, bólogatni, vagy andalogni.
Ilyen előzményekkel futottam rá az új lemezükre, az Elkerülhetetlenre. És első blikkre emiatt felmerült bennem, hogy talán nem egy napsütéses, késő tavaszi nagy séta alkalmával kellene feltenni a korongot először. Szerencsére azonban nem hallgattam az első megérzésemre! A tizenegy szám ugyanis úgy robogott végig, mintha mindig is késő tavaszi nagy sétákra terveztél volna. A zene pofátlanul könnyed, és patikamérlegen kapjuk a(z atyaég!) (szinti)poposabb, slágeres ütemeket, közben meg jönnek a Felső Tízezertől korábban megszokott, andalgósabb témák is. Nem tudom, hogyan állt össze pont így a számok lejátszási listája, de aki összerakta, kurvára ráérzett, hogyan kell nagyon okosan váltogatni a kiabálósabb, nyári, fesztivál kompatibilis odabaszások és az akusztika felé hajló, líraibb vonalvezetés között.
Külön kiemelendő, hogy miközben azt érezzük, mennyire faék egyszerűségű a zene, a valóság az, hogy rengeteg apró finomság húzódik meg a háttérben. Ez talán a zenekar legösszetettebb anyaga, amit valaha kiraktak közszemlére. Picit még elidőzve a hangzásnál, az egész gitárzeneileg olyan, mintha mindig is hallgattuk volna ezeket a témákat. Minden dal piszkosul ismerős, és nem tudni, honnan, de azonnal beeszi magát. Annyira bejött a lemez komplexitása, hogy kb. negyedik nekifutásra kezdtem el csak értően odafigyelni és feldolgozni a szöveget. Ez pedig a Felső Tízezer esetében több, mint meglepő.
Ha azonban eljutunk odáig, akkor nyugtázhatjuk, hogy a zenekar maradt ami, szokásához híven okosan reflektál a körülöttünk zajló, közéletnek hazudott mocsokra. (Igazából azt szerettem volna írni első felindulásból, hogy elegánsan pofán bassza a mindenható digitalizáció kihányta agresszív közbeszédet.) Annyira perverz, hogy 2022-ben olyasmik jutnak eszembe egy „alter-rock” lemez szövege kapcsán, vajon Aczél elvtárs hírhedt „tiltott, tűrt és támogatott” három kategóriája közül vajon melyikben végezte volna az Elkerülhetetlen. Már pedig ez is bevillant, amikor olyan dalokat hallgatok, mint a lemezt indító Ugar. Amely nem mellesleg talán az elmúlt évek egyik, számomra a legjobb magyar nyelvű aktuális közéletre reflektáló trekkje. Az első másodperctől az utolsóig élvezem, hangzásilag és szövegileg is odaver – egyértelműen esélyes az év slágere címre!
Az új lemez kapcsán még egy dolog jutott eszembe: mikor 2015-ben először írtam a Felső Tízezerről az első lemezük, a Normális élet kapcsán, kedvenc szupergrupomhoz, a Seattle-i Mad Seasonhoz hasonlítottam a zenekarközi attitűd, meg persze részben a hangulati-szövegi összerezdülések miatt. Ám a mindenkori maximális szimpátiám ellenére valahogy mindig azt éreztem, a Felső Tízezernek épp e zenekarközi attitűd miatt nem igazán sikerült megtalálnia a maga ösvényét, markáns karakterét, egyediségét. Mintha picit tanácstalanul állt volna a Galaxisok, a The Somersault Boy és Balogh Gallusz révén a Mayberian Sanskülotts koordinátarendszerben.
Ennek azonban vége, az Elkerülhetetlennel azt hiszem, a zenekar megtalálta a saját hangját. Méghozzá úgy, hogy az új album slágeressége miatt olyan új célcsoportokat is bevonzhat és eredményesen szólít meg, amelyek amúgy sose hallgattak volna ilyen típusú zenét. Persze lehet rosszul érzem, de e gondolatok is óhatatlanul felmerültek bennem a nagy agyalásban. Mindentől függetlenül, nekem tuti, hogy
a Felső Tízezer új lemezénél nem fog jobb dolog szembejönni 2022-ben!
Csak jókat, hallgassatok magyarokat! Titánok Spotify-ért ide kattintsatok! A Fű alatt podcastért meg IDE!
Érdemes követni az Ígéretes titánok Facebook- és Instagram-profiljait. Ha pedig szeretnétek picivel hozzájárulni ügyünkhöz, szerezzetek be egy jó Titánok-pólót vagy táskát a Popshopban! Csak semmi trendcsinálás: hallgassatok menő magyar feltörekvőket!
