Mennyországi VIP-veretéssel búcsúztatják a nyarat

Jókedvű, fizetett statiszták, kedvetlen rendező, a szöveggel köszönő viszonyban sem álló képi világ. Ez a Gyík új klipje, ami amúgy remekül lezárja a nyarat.

 

Ki az a… szépreményű, aki előbb hozza ki a másodikat, mint az elsőt? A Gyík zenekar épp így hülyíti a jó népet: még július közepén jött ki az Alapmű című, három számos kislemezük, amelyen a dalok csak I., II. és III. tétel címeken futnak. S a marketinget a csúcsra pörgető srácok úgy gondolták, milyen vicces, hogy először a II-es számot viselő, amúgy valóban a legrövidebb, legpörgősebb darabbal indítják a promóvonatot, s a számozás szerinti elsőt csak később, azaz most, így nyár végén hozzák ki. Ezért igazán nagy tapsot érdemelnek. Fifikásan ki lett ez találva, kérem szépen!

 

No, de a tréfát félre rakva, úgy tűnik, senki sem ment meg minket az I. tételtől, ami az előző, amúgy baromi ötletes II-re forgatott szövegvideó után – amit mi is kiveséztünk – egy valódi klippel érkezik. Mondjuk, itt sem történnek nagy dolgok, viszont az aranyló napsütéssel, háttérben a Gellért heggyel, sikerült amolyan stílusos, nyár lezáró imidzsfilmet összehozniuk. A fények tényleg jók, meg az önfeledt frizbizés kutyával, lassított felvételekkel egybekötve is ezt a lazulós életérzést hozza el. Az embernek valahogy kedve támad tőle meginni egy jó fröccsöt.

 

Az külön vicces, hogy miközben mennek a margitszigeti betétek, a refrénben olyan sort kezdünk el önkéntelenül is együtt énekelni egy idő után velük, minthogy: „Ördögök őrzik a Menny kapuját, soha nem jutnak be, a parti privát!” Jó, azért akadnak olyan pillanatok, amikor a képi életérzés találkozik a szöveggel, mondhatni összhangban van. A lényeg azonban egyértelműen a hangulat, amiben Gyíkék mindig jók. Eltalálják ezt a csillezős, urbánus miliőt, amiért ezúttal is nagy pacsi jár nekik.

 

 

A klipet Gelencsér Nándi rendezte, s, amint azt Lukovich András gitáros megsúgta, nem volt túl lelkes a „történetmentes” vonalvezetéstől. Lehet én se lettem volna! A koncepció pedig, mint megtudtam, így állt össze:

„A forgatókönyv villámgyorsan, mintegy két hét alatt elkészült – az volt az elképzelésünk, hogy forgatunk egy igazi nyári klipet őszre / nyár végére egy olyan számhoz, aminek alapjában véve semmi köze a nyárhoz. Pénzt nem sajnálva kerítettünk statisztákat, hogy közösen eljátszunk egy önfeledt nyári délutánt, mintha jól éreznénk magunkat egymás társaságában, és ez végül is egész hihetőre sikeredett.”

 

És tényleg! Mindent elárul erről Balogh Borsa bólogatva mosolygó lassított jelenete, ami amúgy simán beférne egy pszichothrillerbe is 😀

 

Ami közben az Alapművet úgy általánosságban (összefoglalóan) illeti: szépen csokorba szedtek három dalt, megvan a kellő játékosság a számok között, ami külön jó pont, mert korábban olykor az az érzésem támadt őket hallgatva, hogy a dalaik talán picit túlságosan is hajaznak egymásra. Ezúttal azonban nagyobb teret engedtek a változatosságnak, aminek úgy érzem, meg is lett a hatása. Plusz, mintha Nagy Viktor szövegei is picit játékosabbak, egyúttal keserédesebbek lennének, s talán a korábbiakhoz képest is valahogy jobban passzolnak a zenéhez, a ritmikához.

 

Persze nem mehetünk el a dalok elnevezése (számozott tételek) mellett sem. Szóval, miért is? „Az EP címéből következett. Egy Alapműnek tételekből kell állnia, vagy legalábbis szerintünk, illetve nem vagyunk túl jók dalcímadásban, meg mindegyik dalt máshogy hívunk általában egymás között, így nekünk is könnyebb megjegyezni, hogy melyik dalról beszélünk épp, vagy, hogy mi a következő trekk a koncerten” – kaptam magyarázatot Lukovich mestertől. (A címadásos mizéria zugfirkászként nekem is ismerős, sose tudom, vajon rendesen üt-e az a szóhalmaz, amit az adott cikkeknek adok, örök dilemma, hehe!)

 

Részemről pedig, hogy így a végén visszakanyarodjak a nyitányhoz, csak egy kérdés maradt, miért a második etappal indult el világhódító útjára a Gyík kislemeze? „A második tétel azért jött ki hamarabb, mint az első, mert a legpörgősebb számmal akartunk kezdeni, másrészt tréfás dolognak tartottuk rögtön a közepébe csapni!” Asszem, nincs is több kérdésem 🙂

 

Aki pedig szeretné élőben látni a srácokat, legközelebb szeptember 16-án, 19.30-tól a Zebegényi Sárkányfesztiválon megteheti.

 

További érdekességekért érdemes követni az Ígéretes titánok Facebook- és Instagram-profilját is. Csak semmi trendcsinálás: hallgassatok menő magyar feltörekvőket!

Balogh Roland