III. tétel: Alapművek a kortárs magyar zenében

Az érettségi bizottság előtt a Gyík zenekar 10 perc 33 másodpercet kért a téma kifejtésére, aminek kétharmadán már túl vagyunk. Lássuk, mit tartogat a lezárás!

 

Ha én lennék a Gyík zenekar, akkor most simán úgy érezném magam, mint egy friss érettségiző, akik odaállnak, tökösnek tettetik magukat és közben nagyon imádkoznak, hogy, amit mondanak, az elnyerje mindenki tetszését, noha nem indulnak jó esélyekkel. Az érettségi bizottság gyíknak gondolja őket, – ez eddig stimmel – ám, amikor erre ráteszik azt a szerénynek semmilyen körülmények között nem nevezhető kijelentést, hogy ami most jön az egy Alapmű, akkor az olyan, mintha direkt gyomorszájon vágnák magukat. No, de innen szép nyerni, az első két szerzemény, részletes elemzésén már túl is vagyunk, ráadásul az egyes (I.) számot viselő etűdje épp nálunk premierezett. Most pedig jöjjön a hármas, tán a legkomorabb.

 

 

Az első két taktus után, ezt a szürke hangulatot befogadni nem volt egyszerű. Sőt, nem is tudtam hová tenni egy hallgatás után. A szöveg nem sikerült annyira egységesnek, mint hogy szerintem azt eredetileg tervezték a srácok, némi ellentmondást is találtam benne. De ahogy hallgattam újra és újra, úgy gondolom mostanra, ez az EP legjobb dala, csak elsőre nem egyszerű ezt belátni. A szövegben továbbra is találok kivetni valót, ám eszembe jutott tőlem sokkal hozzáértőbb emberek vélekedése a jó dalszövegről, ami így szól: ez nem egy vers, hogy teljesen hibátlannak kell lennie, itt az számít, hogy a bemondások elragadjanak.

 

Ha pedig ebből a szempontból vizsgáljuk, hát itt vannak sorok, amik megragadtak, és nem akarnak engedni. A refrén első két sora akár bögrére is mehetne, hogy magányos téli estéken, még magányosabbak legyünk tőle, de a „Vezúv vagyok te szép szemű Pompeii”, és az „Akkor vagy csak jó helyen, ha mögötted az élboly” sem a könnyen felejthető kijelentések közé tartozik.

 

A vizuális része pedig igazodik a többi szám klipjéhez, nem egy hollywoodi produkció, de egy remekül felépített élmény, amit az ötlet könnyedén elvisz a hátán. Tehát hol is tart a felelet? Valószínűleg sokan elismerően bólogatnak, sokan pedig, az azonnali bukást követelik, de ez jól is van így.

 

Ami viszont elvitathatatlan, hogy valóban alapmű született. Három dal alatt ennyire átfogó képet készíteni az emberi hangulatokról, úgy, hogy közben végig érezhetően saját gondolat marad, az megér egy kalapemelést, és annak ellenére, hogy a pótvizsgán nem szükséges megjelenni, szeretnénk még hasonló kifejtéseket hallani.

 

Aki pedig élőben szeretné elkapni a Gyík-fonalat, nem is kell sokáig várnia, a srácok legközelebb február 17-én, szombaton 21-től beatboxolnak egyet a BARhole Musicban

 

További érdekességekért érdemes követni az Ígéretes titánok Facebook- és Instagram-profiljait. Ha pedig szeretnétek picivel hozzájárulni ügyünkhöz, szerezzetek be egy jó Titánok-pólót vagy táskát a Popshopban! Csak semmi trendcsinálás: hallgassatok menő magyar feltörekvőket!

Bodó Bence