Kísérletnek indult, permanens forradalom lett belőle: jól áll, hogy duplájára híztak a gyíkok. Új EP, exkluzív klippremier és interjú az A38-as koncert előtt!
Az Öreg Heinrich Oszlopai címmel ismét így nyár végére időzítve hozott ki új kislemezt a Gyík zenekar. És majdnem azt is hozzátettem volna reflexből, hogy trió, csakhogy ez a ténymegállapítás bizony már nem állja meg a helyét. Galaxist ugrott ugyanis az eddig Nagy Viktor (szövegelés, rap), Balogh Borsa (gitár, looper), illetve Lukovich András (gitár) fémjelezte hármas, és így duplájára hízva, azaz három taggal – Orosz Nikoletta aka Luc Gizi (ének, vokál), Károlyi Zoltán (dob) és Kovács J. Dávid (basszusgitár) – bővülve „valódi” zenekarrá avanzsált.
Mondanám: nem ezt ugattam évek óta? A vicc ugyanis az, hogy a srácoknak az elmúlt négy évben, mióta összepacsiztunk, többször is felvetettem már, hogy kifejezetten jót tenne, ha a hangszeres repertoárt bővítenék. Ezzel ugyanis nehezebben válhat monotonná a zene, ami az élő dob nélküli looper esetében bizony megeshet. De ennek a lehetséges reszketésnek immár vége, hiszen a csapat legutóbbi három koncertjén (Mika, Káli-Kapolcs és Szabihíd) már kibővített felállásban nyomta.
És hogy a vérfrissítés mennyire jót tett, az az új számokon is tetten érhető. Ugyan a looper sokszor tényleg vicces, főleg élőben, mikor feljátsszák az effekteket, ám összehasonlíthatatlanul faszább egy jól csapató dobos. Plusz, a basszus is nagyon kellett, a női énekhangról meg már a legutóbbi, róluk írt cikkünkben is megjegyeztem: alapmű! Az oszlopok ráadásul patent darabok, a hangzás kellemesen nyers, a számhosszok totál rádióbarát sávban mozognak, sőt, a Leghajós kevesebb, mint két perce már a pankba hajlik. No, persze, csak hosszban.
Jó irány tehát ez a zenekarosdi, még pár helyen, ha picit megreszelik az éneket, ahol olykor el-elnyeli a zene, elég ütős lesz! (A felvételek egyébként a Pinewood Studióban készültek, és két, általam kedvelt arc, az autopilotos Köge és a royal freak outos Sipos Ábris keze munkáit dicsérik.)
A csapat augusztus 30-án, pénteken egy elég pöpec kis lemezbemutatóra készül az A38 tetőteraszán. A koncert előtt leültünk kicsit dumálni az új irányról, a tervekről, no meg hoztak egy exkluzív klippremiert is, ugyanis a Kovács J. Dávid rendezte, felvette Visszhang az útravalóra készített videó nálunk látható először. Szóval, klikk, és a hajtás után lehet tovább olvasni. A végén még az is kiderül, ki a manó volt ez a „Heinrich” és mi köze a zenekarhoz.
Gyík zenekar | Visszhang az útravaló [Official]
★ A NYÁR UTOLSÓ GYÍK ZENEKAR KONCERTJE AZ A38 TETŐTERASZON ★ Jegyek: http://bit.ly/2Kpfts2 Esemény: https://www.facebook.com/events/425033938099751/ Visszhang az útravaló Rendező | operatőr | utómunka | | Kovács J. Dávid Felvétel | keverés | mastering | | Köge és Sipos Ábris | Pinewood Studio Gyík zenekar: Nagy Viktor | | rap | szöveg Balogh Borsa | | gitár Lukovich András | | gitár Kovács J.
„Az egész egy kísérletnek indult, de annyira bejött, hogy hosszútávon is egyértelműen ezzel a kibővített felállással tervezünk.”
– összegzi az evolúciót Borsa.
„Olyan, mintha egy másik zenekarban játszanék. Ha ez a frissítés nem lenne, akkor szerintem egy csendes lejtmenetben haladnánk az egyre nagyobb unalom felé, így meg újra nagy kedvem lett próbákra járni.”
– Már a zenekar megalakulása óta lobbiztam azon, hogy valami masszívabb dob szóljon mögöttem, mert ahhoz sokkal jobban tudok igazodni szövegelés közben. Ez a felállás sokkal több ritmikai lehetőséget ad; eddig kb. csak ismételtem magam, csak a mondanivaló, a szavak voltak mások – veszi át szót Viko.
Kifejezetten vicces, hogy miként emlékeznek a bővítés genezisére, ahogy Andris fogalmaz: „A jó ötleteket mindig mindenki egy picit a sajátjának érzi, ez is egyértelműen ilyen!” – hogy aztán erre az „én ezúttal erről lemondok” szófordulattal tromfoljon rá Borsa.
A nagyzenekari felállás persze sok mindent megváltoztatott. „Vicces volt, hogy végre nem egy kocsiba bezsúfolva, hanem rendes turnébuszban mentünk koncertezni. Tisztára osztálykirándulás!” – utal a legutóbbi három koncira Borsa.
A logisztika mellett felmerül a kérdés, vajon változtatott-e az eddigi triós dalszerzési folyamaton a megnövekedett osztálylétszám? „Persze. Eddig a looperből ment a dob meg a basszus, amiket mindig fel kellett játszani egy-egy szám elején, ezek most eltűntek, ráadásul, immár csak egy gitár van a kezemben és szlussz; ezért is mondtam, hogy olyan, mintha egy új bandában játszanánk” – mondja Borsa. Az új lemez három számából az elsőt még trióként kezdték el írni. Aztán jött a felkészülés a három „nagyzenekari” koncertünkre, és az, hogy a kísérletből permanens forradalom lett, sok mindent átalakít a dalszerzési folyamatban is.
A legutóbb két éve kijött EP-jük, az Alapmű kapcsán – ahol szintén 3 szám érkezett, amelyek közül az egyik szintén augusztus végén ugyancsak a Titánokon premierezett – felmerült bennem a kérdés: a Gyík kislemezekre szakosodott, vagy mi az oka, hogy a nagylemez formátum mostanság náluk nem játszik? Viko szerint normális, rendesen odapakolt nagylemezre – amiket nem 5 évente kellene kiizzadniuk – akkor lenne reális sansz, ha többet tudnának foglalkozni a zenéléssel, urambocsá’, ez lenne a főállásuk, ami továbbra is csak álom. „És ezt a logikai vonalat picit továbbgörgetve – veszi fel a fonalat Borsa –, mivel mindenki munka és sok minden más mellett tudja csinálni, így tényleg sokkal életszerűbbek ezek a 3 felvonásos kislemezek. Heti egy próba mellett ez a reális, ez az a mennyiség, ami időről időre egyszerre flottul összeáll.”
A srácok egyébként ezúttal is mindhárom dalhoz szeretnének klipet készíteni. „Amihez nincs klip, azt valahogy nem nagyon nézik, nem pörög úgy fel” – mondja András. Majd Borsa hozzáteszi: „Nem kell hollywoodi produkciókra gondolni, motorcsónakos-üldözős, robbantós jelenet nem lesz, de tényleg hasznos, még egy nullszaldós, alacsony költségvetésű klipet is a dalok alá rakni.”
A csapatnak új lökést adó bővüléssel még egyértelműbb cél, hogy így szeretnének még többet koncertezni, és cél az is, hogy egyre jobb helyeken tudjanak fellépni 🙂
Ami az EP-címet illeti: van némi vadnyugati, kelet-szibériai, amellett, hogy kissé Gyűrűk urába és/vagy Trónok harcába hajlik az elnevezés. A zenekar egészen a közelmúltig az Üllői út és a körút sarkán álló, többek között a Tilos Rádiónak és más zenekaroknak is helyet adó komplexumban próbált, ám a helyet átvette egy új tulajdonos, aki (minő meglepő) másképp képzeli el az épület jövőjét, nem holmi sutyerák underground zenészek próbatermi labirintusaként. Így a Gyíknak is mennie kellett.
Az épületnek közben igen szép történelme van: az Ilyen is volt Budapest szerint az 1700-as évektől Köröscher Landstrasse (Kőrösi országút), majd a XVIII. század első felében Szolnoker Strasse (Szolnoki út) néven is futó Üllői 32-ben álló Heinrich Udvarban működött Heinrich Alajos és Fiai vasárukereskedése. Az épület 1893-ban épült fel a jó nevű Hubert és Móry iroda tervei szerint. A vasudvart az 1948-as államosítás után a Vasért kapta meg, úgy, hogy a sárga köves (Keramitkocka) udvar és a raktárhelyiségek még évtizedekig eredeti funkciójukban szolgáltak, majd így lettek pl. próbatermek.
No, a „Heinrich” így került képbe. És az igazi zsuga, ami a fent említett vadkeleti ízt kölcsönözte, Andris szerint úgy jött: „Átadás-átvétel alatt az új brigád egyik illetékes embere a kulcsok meg a terem birtokbavételekor megkocogtatta az egyik oszlopot és mondta: »Na, ezt még az öreg Heinrich építtette!« Nehéz volt nem röhögni, hisz mekkora cinizmus kell egy ilyen mondathoz tudva, hogy az egész kócerájt lebontják. Utána ezen visongtunk hetekig, és ekkor döntöttük el, Heinrich oszlopainak mindenképpen benne kell lennie a címben, hiszen ezek a dalok onnan jöttek!”
Tessenek tehát jó sok Gyíkot hallgatni, és augusztus 30-án koncertre menni az A38-ra! Jó lesz 😀
További érdekességekért érdemes követni az Ígéretes titánok Facebook- és Instagram-profiljait. Ha pedig szeretnétek picivel hozzájárulni ügyünkhöz, szerezzetek be egy jó Titánok-pólót vagy táskát a Popshopban! Csak semmi trendcsinálás: hallgassatok menő magyar feltörekvőket!
