Az utat keresik, de a szekér már harcra kész!

Terebélyes, szerteágazó, kontrollálhatatlan és kellőképp ösztönös, mi az? Bizony, két szinoním dolog: a hárs és a Hársh! Instrumentális post-noise-rock debüt.

 

A Hársh legénysége /// Fotó: Szombath Máté / Cineast

 

Ezer meg egy kutatás, tanulmány és statisztika van arról, hogy a mai (információs) társadalmunk számára mennyire lecsökkent a befogadható verbalitás felső határa. Tegyük a kezünket a szívünkre: hányan pörgetjük kapásból tovább a szósöl médiában ismerőseink több bekezdésből álló bejegyzéseit? Megszületett a TL;DR (Too Long; Didn’t Read) netszleng, és láttuk, már a magyar kormányzati kampány is kimerült egy négybetűs szóban. És ahogyan irodalomtörténetileg is a posztmodern hozta el a „kevesebb néha több” mentalitást, úgy a nálunk debütáló Hársh is a post-rock berkeiből előbújva hozza el háromszámos EP-jét – beszélt (kiénekelt) szavak nélkül.

 

Mielőtt a hanganyagra térnénk, essen pár szó az együttesről. Berényi László (gitár), Kondrát Balázs (basszus) és Baki Ádám (dobok) még 2016-ban kezdtek el együtt zenélni, és ebből a triumvirátusból jött létre a Hársh. A szorgos munka eredménye az itt érkező (cím nélküli) EP, és a srácoknak bejöhetett a hármas szám, ugyanis ezen pont annyi dal található, mint ahányan maguk az alkotók vannak. Ez az anyag viszont csak az első fecske, terveik szerint májusban érkezik az első klip, majd egy hónappal később az első nagylemez, amihez a kedvcsináló appetizereket már le is forgatták. A tervgazdálkodás sem volt ennyire szépen átgondolva.

 

A kislemez azonban más nyomvonalon halad. Megvan a Rush – Hajsza a győzelemért című (Édes istenem, ezek a magyar filmelnevezések!) mestermű? Niki Lauda és James Hunt Forma 1-es rivalizálásának történetére csak azért van szükségünk, hogy két különböző embertípust jól meg tudjunk különböztetni. Lauda a számító zseni volt: tervezett, számolt, szerelt, gyakorolt, stb. Hunt sikerének titka viszont a nyers, elemi ösztönben rejlett. Nem törődött semmivel, csak beült az autóba, és zsigerből hagyta, hadd jöjjön, ami a csövön kifér. Ha a Hársh is autóversenyző lenne, nem kérdés melyikőjükkel lenne jóban. Az egész valójában legalább annyira egy rögzített jam session, mint egy készre írt EP.

 

Az ugyanakkor nagyon kiérzik: mindhárom zenész pokolian kitesz magáért, hangszórón keresztül is lehet érezni a verítéket, mert ez bizony kemény munka volt. Gyakorlatilag képességeik teljes palettáját megmutatták most nekünk – gondolom én, persze ez csak három szám a nyolcból, ami majd a nagylemezre kerül, simán lehet, hogy még ennél is többet nyújtanak. Producer érezhetően a dalok közelében sem járt (ha mégis, akkor bocsánat), ezzel sikerült bebiztosítani, hogy semmiképp se vesszen ki a vadság a zenéből. Mert mit tudna kezdeni egy díszkertész egy kőkemény hársfával?

 

 

Ha azonban nem szeretnének rétegzenévé válni, érdemes lenne majd felkeresni egy flanelinges, hipszterszakállas minnesotai favágót, aki a minimálisan formára vágja a lombot. (Viccet félretéve, komolyan gondolom!) Mert elsőre, főleg az ehhez nem szokott fülnek nehezére eshet megkülönböztetni egymástól a dalokat. Na, nem azért, mert túlságosan egy kaptafára készültek volna, sőt! Ám mivel a legrövidebb szám is csak pár másodperccel marad el az ötperces határtól, így ilyen hosszan, ennyi ritmus- és motívumváltás után elkeveredhet az ember, érzésre legalább 6-7 különböző számot hallgattam végig a három dal alatt.

 

Az egyetlen kapaszkodó a szöveg lehetne, de instrumentális korong lévén ez a hajó nemhogy elúszott, de a kikötőben sem járt. Pedig impozáns és nagyon fantáziadús címeket adtak, mármint szó szerint, mert mind a Katakombák, mind az Angyalherceg szépen kezdi körvonalaztatni azt a fantasy-szerű világot, ami a hivatalos promófotókkal kiegészülve egy baromi izgalmas irány lehet. Épp ezért fura, hogy miért nevezték el a szegény/gonosz (megfelelő aláhuzandó) Sorosról a zárótracket.

 

Meg is kérdeztük hát Balázst, hogy akkor miként jött is ez:

 

Nevezzük társadalmi felelősségvállalásnak. A politikát nem nagyon szeretnénk belekeverni a zenénkbe, de azt szerettük volna érzékeltetni, hogy sajnos, elég rossz irányba mennek a dolgok, társadalmi szinten (is). Ahogy az 1971-es Zimbardo-féle börtönkísérlet során is bebizonyosodott, az emberek alapvetően nem születnek gonosznak, de a társadalmi helyzetek során azzá vállhatnak. Úgy gondolom, a mai világban a politikusok tudják a legrövidebb idő alatt a legnagyobb mértékben befolyásolni a társadalmat. Ezért is van nagy felelősségük, mert nagyon nem mindegy, hogy milyen társadalom alakul ki. Amikor a fiatalok a médián keresztül szocializálódnak, és amikor a média olyan, amilyen (kormánypropaganda direkt szócsöve, stb.) akkor sajnos, baj van.

 

Mindent összevetve, a Hársh nagyon erősen kezdett, és bőven van bennük potenciál, mert bárhova is teker az ember a több mint 15 percnyi debütanyagban, hallani fogja, hogy ezek a srácok nagyon értik a dolgukat. Az utat még keresik, de a szekér már harcra kész. Nagyon szurkolunk!

 

További érdekességekért érdemes követni az Ígéretes titánok Facebook- és Instagram-profiljait. Ha pedig szeretnétek picivel hozzájárulni ügyünkhöz, szerezzetek be egy jó Titánok-pólót vagy táskát a Popshopban! Csak semmi trendcsinálás: hallgassatok menő magyar feltörekvőket!

Penke Bence