Horrorra akadt Gidnim’Rém

Sejtelmes, olykor picit hátborzongató. Megérkezett egyik kedves titánunk, Gidnim’Rém új kislemeze. A Zefirből pedig kiderül, hogy az ukulele csodákra képes.

 

A borító, asszem, már megadja az alaphangot /// Fotó: Gidnim’Rém

 

Az biztos, nem reggeli kávéhoz ajánljuk a debreceni Gidnim’Rém, alias Urbán Bence legújabb, intróval együtt hatszámos kislemezét. A Zefir inkább tűnik egyfajta helyzetgyakorlatnak. Több szempontból, így hangszeresen és hangulatilag is.

 

Sok mindenről faggattuk hát az alkotót, akinek amúgy Marci című száma lelkes közbenjárásunkra és Dj Bootsie, alias ifj. Solymosi Vilmosnak köszönhetően felkerült a Várkert bazárban nemrég megrendezett Mercedes-Benz Fashion Week Central Europe idei dallistájára.

 

A röpke intermezzo után az új anyagra visszakanyarodva, elöljáróban fontos leszögezni, ez a „horrorhangulat” csak a merészeknek ajánlott. Nekik viszont nagyon! Főleg mert az egész olyan, mintha valami kőkemény pszichothrillerhez írták volna filmzenének.

 

„Szerettem volna ukulelével írni pár olyan számot, amilyet nem szoktak ezzel a hangszerrel. Az ukulele a legcukibb, mindig kis kedves, aranyos. Szóval a cél az volt, hogy kicsit elborultabb, gonosz, disszonáns, elszállós legyen az EP”

– avatott be az alapfelállásba Bence.

 

Mint mondta, a gonosz vonalon maradva mindenképp hatszámosra tervezte az anyagot, amelynek egyik húzódala, a Fuck-O-Punch még Gidnim’Rém titános hetén, július végén debütált itt nálunk.

 

 

Mostanra pedig összeállt a teljes szett. „Sajnos az egyik szám valahogy sehogy sem tetszett, akárhogy csűrtem-csavartam-kevertem. Így azt kivágtam a csokorból, és írtam helyette egy tökös intrót. (Haha! Öt másodperceset. Ezt itt mindenképpen be kellett tennem egy zárójelben! – a szerk.) Az egész jó móka volt, kísérleteztem kicsit a hangommal meg a hangszereléssel meg a keveréssel, felvételi dolgokkal” – beszélt a logisztikai matekról a civilben amúgy az általános orvosi diplomáját mindjárt megszerző zenész.

 

A szobastúdió titkai

„Mindent otthon rögzítettem egy szobában. A felvevőegység egy M-Audio USB Pro hangkártya, egy AT2020-as mikrofon, egy AKG fejhallgató, meg a számítógépem volt. Mindent én játszottam fel, aminek a szomszédok valószínűleg örülhettek – trombitálni, hegedülni például nem nagyon tudok, de az is került a felvételekre. Ugye ott van még ukulele, meg dob, harmónium, borospohár, tangóharmonika, kulcscsörgés, gitár hegedűvonóval, harangjáték, szivarkás doboz, bendzsó, metronóm, kisrádió és a saját hangom. Azt hiszem, nagyjából ennyi. Visszhangon kívül kevés effektet használtam, azt is csak elszórtan, nem akartam annyira telenyomni vijjumvajjummal meg zutyulával, mint egyébként szoktam a dolgokat. Igyekeztem kicsit kísérletezgetni is. Énekelni nem annyira tudok, az énekes számokban tehát a hangomat is próbálgattam, szórakoztam olyan hangszerekkel, amikhez nem értek. Alapvetően szeretem dobosnak tartani magam, és ezen a téren most igyekeztem nagyon visszafogni a kis késztetéseimet. Egyszerű dolgokat próbáltam játszani, kevés plusz fűszerezéssel. (A Fuck-O-Punchban nincs lábcin, csak egy sistergős kísérő, a Futyulában meg csak lábdob+pergő+lábcin szól, és igyekeztem úgy játszani, mintha nem tudnék groove-ot dobolni). Három számot metronóm nélkül vettem fel (Intreaoux, Midazolam, Nflmbndmbnflmb), az Insomniába meg mikrofonnal vettem fel egy mérsékelten ritmustalanul ketyegő öreg mechanikus metronóm hangját támpontnak, az végig hallható is benne. Keverni is én kevertem, igényesen fejhallgatóval. Haha! Néhány hónapba telt megcsinálni az egészet így az egyéb dolgaim, például az államvizsgára készülés mellett.”

Hazai gyártmány

S pontosan ki fia-borja Zefir? Ő maga a kis kék ukulele, amit Bence a Babar című rajzfilmben feltűnő majomról nevezett el. Mivel pedig a számokat ezen írta alapvetően, a kislemez is megkapta a nevet.

 

Magát a borítót is ő készítette. „A hangulathoz passzoló képet igyekeztem csinálni. Mindenképpen kékesre akartam, és mivel szeretek kis házikókat rajzolni, és nem sok időm volt foglalkozni vele, maradtam a bevált dolgoknál és összehoztam ezt. Tus-akvarell-zománcfesték-pasztell kép kicsit megeffektelve meg monokrómra véve. Közben sikerült tönkretennem a szőnyegemet is, amin most már egy hatalmas fekete zománcfestékfolt díszeleg” – mesélte Bence.

 

Ajánlanám neki, hogy kezdjen közösségi finanszírozásba a szőnyeg kitisztításáért, de minden bizonnyal jobban jár, ha vár úgy jó harminc évet, hogy majd a zenészfenoménok cuccait leütő aukciósház úgy kínálja eladásra a szőnyegét: „Héj, emberek, ezen ott van maga Zefir!”

 

Ha pedig dalok, akkor gyors s velős megfogalmazásban a szerző jegyzeteit alább olvashatjátok.

 

Intreaoux: Mert majdnem minden jó albumnak van bevezetője.

 

Fuck-O-Punch: Ahogy korábban leírtam, a dal egy skizofrén ember beszélgetése a fejében levő dologgal. A cím azért ez, mert szeretem a béna szójátékokat, szóvicceket. A szövegből az első versszakot – a férfi nézőpontját – körülbelül két éve írtam. A másodikat, az általa elképzelt „lényét” már azután, hogy a zenét is elkészítettem hozzá. Alapvetően egy skizofrén ember szemszögéből mutatja be a dolgokat.

 

Insomnia: Igyekeztem megcsípni azt a fárasztóan hosszú és a végére már idegölő BLARGH érzést, ami az álmatlansággal jár. Ütögetek egy bögrét is hozzá. Ez volt az első dolog, amit elkezdtem felvenni, és az utolsó, amit befejeztem.

 

Bence ukuleléje, Zefir poharak társaságában /// Fotó: Gidnim’Rém

 

Midazolam: Puszta szórakozásból – és mert nem nagyon tudok szöveget írni általában – kitaláltam, hogy írok egy dalt egy refluxos fekélybeteg alkoholistáról, aki altatót vesz be, mert nem tud aludni. Kiéneklem a legalacsonyabb és a legmagasabb hangot is benne, amit ki bírtam a felvételek ideje alatt. (Ez sokunk dala lehet, a reflux ugyanis generációnk nagy divatbetegsége – a szerk.)

 

Nflmbndmbnflmb: Ez meg egy ilyen szétfolyós valami. Csak játszottam, amit épp kitaláltam, aztán kifejtettem több hangszerrel.

 

Futyula: Erre kimondottan büszke vagyok.

 

Aki élőben szeretné hallgatni Gidnim’Rémet, vasárnap az A38 hajón ingyen megteheti, Bence ugyanis ott lesz a Talentométer aktuális elődöntőjén.

 

További érdekességekért érdemes követni zenerovatunk, az Ígéretes titánok Facebook-, Tumblr- és Instagram-profilját is. Csak semmi trendcsinálás: hallgassatok menő magyar feltörekvőket!

 

Ez a cikk az mno.hu-n jelent meg. A megjelenés időpontja: 2015.11.07.

Balogh Roland