Üzenetet önteni zenei formába, és nem zenekar alapítás után keresgélni, hogy mit mondjuk? Szimpatikus irány, ami ráadásul IATR első EP-jén jól is sikerült.
Az IATR egykalandos utat járt be, míg elért oda, hogy most megjelenjen első EP-jük. A zenekar öt éve indult el az instrumentális zenei világban, amihez nemrég csatlakozott egy énekesnő így érkezve el 2019 márciusáig, amikor is megérkezett az Angi, (ének) Atti, (basszus, szinti, doromb) Szil-Chi (gitár, effektek, doromb) és Mr. Taylor (dob) alkotta négyes vagyis az IATR első lemeze.
A zenekarról és az EP megszületéséről is mesélt egy kicsit Szil-Chi a zenekar gitárosa, effektese. „Igazából mindenkinek volt, valami zenei előképzettsége, Mr. Taylor például californiai punkot dobolt, amikor itt volt a Green Day egy dalt el is játszott velük. Aztán 2014-ben egy napfordulós rituálén elmondtuk, hogy ki mit vár az egész zenétől, zenéléstől és innentől datáljuk magunkat.”
A napforduló nem véletlen, a spiritualitás – noha nem szeretik ezt a szót, mert elcsépelt lett és pejoratív az idők alatt- nagyon fontos szerepet játszik az életükben. „Én a vajdaságban nőttem fel a háború alatt, és nagyon sokat kapaszkodtam olyan emberek gondolataiba, mint Jim Morrison, akik nagyon nyitottak voltak a világra. Aztán később, ahogy többet tud az ember felismeri, hogy ők mégsem olyanok voltak, amilyet ő elképzelt akkor rájön, hogy magának kéne olyanná válni. Ezalatt sok mindent tapasztal és így megismer. Ez a hétköznapokon túli tudati állapot a fontos, ezt szeretnénk átadni az embereknek, a keresőknek a zenénkkel is.”
Ha pedig már ennyit beszéltünk a háttérről, akkor lássuk, hogy hogyan is sikerült ez a lemez.
A belülre nézés állapotot elkapásáért mindenképp 10 pontot adnék, a lemez mind a négy dala egy olyan komoly utazás a tudatunk körül, hogy Karinthy is megirigyelhetné. Az egész album stílusát meg sem próbálom definiálni, mert a négy dal merőben eltér egymástól. És talán mind közül a legjobban elüt, a számomra pedig a legjobban tetszik, a Lake of Sahara, ami tökéletesen ajánlott vízipipával házban ücsörgéshez, és a hatvanhatos úton veretéshez is. A váltások a dalokon belül, pedig pont annyira indokoltak, hogy ne szakítsanak ki a zenehallgatással előcsalt állapotból, de fenntartsák az érdeklődést ne unjon bele senki.
Néhol ugyan, érezhető az EP-n az énekesnő későbbi érkezése, de valószínűsíthető, hogy ez rövid időn belül el fog tűnni, hiszen már most sem olyan kiugró, az összhang érződik, amihez megerősítést is kapok.
„Először Dudás Katával dolgoztunk, de ő rengeteget utazik a világban, így sajnos nem tudta eléggé összeegyeztetni a zenekarral az életét, de mindenképp szerettünk volna egy énekesnőt. Angival hirdetés útján találkoztunk, és mind zeneileg mind emberileg nagyon nagy az egyetértés, ő is szeret a dolgok mélyére ásni, ami nekünk fontos, így is kerestünk embert, nem árultunk zsákbamacskát.”
Aki pedig letölti az EP-t, az gazdája lesz egy nagyon ízléses bookletnek, ami a szépsége mellett, betekintést enged az I’m the Ritual alkotói folyamataiba is.
„Szeretünk elvonulni, napokra kimegyünk egy alkotóházba, ott se internet se telefon, a természetben vagyunk és zenélünk. Nagyon sok jó gondolat jön ilyenkor az emberből. A Máriahalom például úgy készült, hogy 12 órányi hanganyagból kivágtunk három percet és ez lett a dal.” Nagyon élvezzük ezeket jött velünk egy cseh srác is aki vizuállal foglalkozik, míg mi zenéltünk ő a projektorjával alkotott. Kezd egy ilyen közösségi tér jellege is lenni, és ez nagyon jó.”
Aki pedig még több IATR-ra vágyik, azoknak jó hír, hogy hamarosan indul a zenekar blogja, ahol valószínűleg videós formában fognak beszélni a számukra fontos témákról.
„Nem akarjuk a dalokat magyarázni, de a lépéseket, amik ide vezettek, hogy megírjuk azt igen. Belső utazás során megél az ember egy transzot, viszont ezt rendszerezni, tudatosítani kell, hogy beépüljön a személyiségbe.”
További érdekességekért érdemes követni az Ígéretes titánok Facebook- és Instagram-profiljait. Ha pedig szeretnétek picivel hozzájárulni ügyünkhöz, szerezzetek be egy jó Titánok-pólót vagy táskát a Popshopban! Csak semmi trendcsinálás: hallgassatok menő magyar feltörekvőket!
