Valami ilyesmit tud az Imitation; a downtempóban utazó duó február 22-én koncertezik egyet a TRIP Hajón, előtte mi meg picit górcső alá vettük őket. Kritika.
Egy tavaly novemberi Hangfoglaló Backstage Pluszon találkoztam először az Imitation zenéjével – a Border Patrol c. dalukat vettük górcső alá egy szakmázgatós zenehallgatós szekcióban. Már akkor sok mindenről beszéltünk, s ugyan sose szeretem magam ismételgetni, ám mivel ott a szó elszállt, így sokan ezt nem fogják majd rajtam számon kérni.
Érdemes hát nekiesnünk, mert ha már kritika, van mit kivesézni. Már a nyitánykor zavarba eshetünk, no persze, ne gondoljon senki semmi rosszra, mint inkább arra, hogy az alapvetően kétszemélyes, Pápai Zsanett és Gödri Bulcsu alkotta duó produktuma nem csak a zenéről szól, egy amolyan össz-művészeti performansz szerűség, többek között kortárs tánccal megspékelve. Sose voltam nagy spílere a táncoknak, viszont a koreográfiákból egyértelműen átjön, hogy igen csak profi, egyúttal szerves része az összképnek.
Imitation: Border Patrol (@A38) – visual version by outstand
Zsanett Pápai – vocals Bulcsu Gödri – Akai MPC X Milán Maurer – dance outstand – visual performance Video recorded at the album release concert @ A38 05. 10. 2018.
Így egy klasszikus koncertélménynél többről van szó esetükben, nem csak a sejtelmes sötétben andalgunk melankólikus elektronikus dallamokra.
Ami kifejezetten a zenét illeti, a lo-fi igen kellemesen el tudja ringatni az embert. Pont az a fajta ellazulós downtempo, amit pl. cikkírás alatt, vagy egyéb otthoni tevékenység, olvasás és utazás mellé tök szivesen elhallgat az ember. Az Imitation The Original lemezének legerősebb aspektusa, hogy hagyja elmerengeni az embert. Otthagyja a tekintetünket a horizonton, hogy meredjünk csak percekig. Ez ügyes.
A dalokat illetően alapvetően állnak az előbb a lemezre tett általános megállapítások, viszont egy két helyen akadnak még olyan ritmusok, szekciók, amit én nem biztos, hogy rajta hagytam volna a végterméken. Például a szövegelést (slam?hiphop?) én ebben a formában hanyagolnám. A női ének pont viszi magával az embert, szerintem valahogy az ilyen elektróhoz mindig is jobban passzoltak/passzolnak a női vokálok. A jövőben tehát talán érdemes kicsit kegyetlenübbül előhallgattani, szekciókat, dalokat szanálni, mert az összekép minőségét meg nem ugró (bent hagyott) trekk(ek) bizony az idegen fülek számára sajna csak lefele húzzák a produkció értékét. És így az értékes dalok se futnak be akkora ívet, mint amekkorát megérdemelnek.
Emellett szintén már novemberben volt róla szó, hogy jó, jó a kortárs tánc, de színpadképen is érdemes picit csavarni, főleg, hogy amúgy a zenekar közösségi médiás vizuálja se rosszak. Nyilván, ezen az alkotók is agyalnak, de azért nem árt a noszogatás. Mert ez is csak arra sarkalhatja az embert, hogy ha lehet, még jobban beletegye magát a „szerelemgyerek”-projektbe.
Ha összegeznem kellene, az Imitationben akad fantázia, akár kortárstáncas megoldásokkal is, bár szívem szerint én egy hosszú DJ-szettben is megnézném a produkciót. Már csak azért is, mert tökre adja magát ez a megoldás, legalább is, minél többet hallgatjuk őket, annál közelebb érezzük magunkhoz azt a fajta lelazulós Café del Mar-életérzést, amit nagyon csíptem a 2000-es évek elején, lásd az albumzáró Rendezvous With a Comet c. dalt.
Ha azonban többet szeretnétek belőlük, és mondjuk élőben is szívesen megnéznétek őket élőben, akkor ne habozzatok február 22-én, szombaton elmenni a TRIP Hajóra, ahol az Imitation – vizuális és kortárstáncos támogatás mellett az Anton Vezuv társaságában lép majd fel.
Melancholy Pageant: Imitation + outstand, Anton Vezuv // TRIP
2020.02.22.
További érdekességekért érdemes követni az Ígéretes titánok Facebook- és Instagram-profiljait. Ha pedig szeretnétek picivel hozzájárulni ügyünkhöz, szerezzetek be egy jó Titánok-pólót vagy táskát a Popshopban! Csak semmi trendcsinálás: hallgassatok menő magyar feltörekvőket!
