Nem izomból, hanem könnyed lendülettel, de nem mindennapi módon induló zenekar az Antares, és végre eljött az idő, hogy debüt-lemezüket is megcincáljuk. Kritika.
Friss formációt tekintve úgy illik, hogy legalább érintőlegesen, némileg szubjektíven, mutassuk is be őket. Anno nálunk, a megboldogult NOWmagazin-on debütált az Antares első dala 2018. november 29-én. Ezt onnan tudom ennyire pontosan, mert e jeles esemény véletlenül éppen a születésem napjára esett. Aztán el is mentem gyorsan a koncertjükre, ahol a nagy kedvenc Mother’s Cake előtt játszottak, és bár Bulcsú cimborám erről lemaradt, így emléke sem volt róla, mégis a legutóbbi akvás koncert alatt „a magyar Mother’s Cake” epitheton ornans csúszott ki a száján. Igaza lehet.
No, de a zenekarra visszatérve, Kovács Botond gitáros és Pap Dávid Page dobos 2017-ben álltak össze, majd csatlakozott hozzájuk Kolosai Ferenc (ének, basszus) és Dér Dávid (billentyűk). A debütálás után a 2019-es évben sorra zsebre rakták a tehetségkutatók zsűrijeit: megnyerték az Öröm a zene sorozat Az év felfedezettje és Győztese kategóriákat, a Fülesbagoly Tehetségkutató Special fődíját és a legjobb férfi énekes díját, majd jól megkapták a Hangfoglaló Program induló zenekaros támogatását is.
Itt tartunk most, azaz pontosabban ott, hogy van egy névazonos nagylemezük is, ebbe fülelünk most bele közösen, ugye. Infó-dióhéj: Antares, 9 dal, 4:20 és 6:30 közötti számhosszok, saját felvétel, hangmérnökök: Kádár Mihály és Kiss Gergely.
Indulásnak a The Girl Out of Nowhere zseniális kezdődarab, megmutatja, nagyjából mire lehet számítani az egész lemezen át, ráadásul az egyik legerősebb és legslágeresebb szám, azonnal zsebre rak és a kedvenceim közé vési magát. Itt a basszus hangzásnak és -témáknak is külön pacsi jár. A Friendzone viszont az a szám, amit sem élőben, sem a sokadik hallgatásra nem sikerült megkedvelnem.
Az indító sujtásos, rágóbaragadásos dologtól, ami aztán visszatér többször is, egyszerűen kiráz a hideg és szaladnék messzire, pedig a dal többi része kifejezetten kellemesen blues-oskás, olyan Thin Lizzysen, szóval, hektikus a kapcsolatom ezzel a dallal. A Become a Man viszont a másik nagy kedvenc, jó kis lebegős gitárral, klasszik prog-rock hagyománnyal, szépen felépítetten. Ez a dal is kiválóan reprezentálja a zenekart, ebben érhető tetten talán a leginkább az, ami az ő stílusukat meghatározza (de ilyen pl. a Hold the Snake is).
A Caroline basszustémáiért ismét osztanék pacsit, nagyon jó pörgős, bulis dal, amiben mindenki meg-megcsillogtatja a hangszeres tudását is, mintha pont erre a célra írták volna. A csillogtatás ellenére egyáltalán nem öncélú, hanem egy tényleg jól felépített, erős szám. A June After May szép, teljes mértékben hozza a zsánert, visszautaztat az időben, csavarja a szívet, szerethető, de azért szövegileg picit súlytalan ám, és a klisék miatt a többihez képest inkább felejthetőbb darab. Az Every Second-öt nagyon szeretem, jó a lüktetése, lendületes, mindig felkap magával, és épp nem esik át a túl teátrális kategóriába, pedig már-már egy Wembley méretű stadionban érzem magam a refrénnél, de szerencsére, mielőtt elvesznék az órási térben, visszaránt a gitártéma egy kisebb klubba.
Ha azt gondolnád, hogy az előző grandiózus dal után majd most egy egyszerűbb jön, némileg tévedsz. Bizonyos szempontból a The Sign valóban könnyedebb, de azért elég jó kis okosságok vannak benne, amitől, könnyedség ide vagy oda, nem válik felejthetővé, inkább marad bohóság. Majd ezek után jön a Listen, egy szomorkás, lassabb, érzelmesebb tétel, itt is tettenérhető némi grandiózusság felé törekvés (főleg a befejezésnél, ami már-már filmzenés szájízű), de a srácok érezték, hogy meddig lehet ezt kitolni, és itt sem estek át a hatásvadászat oldalára, a 3:20 környéki szóló meg, amennyire nem tetszett elsőre, végül annyira rákattantam. A Hold the Snake az a jófajta záródal, ami annyira izgalomba tud hozni, hogy amikor vége és realizálod, hogy elfogyott a lemez, mindenképp rányomsz a playre újra. Iszonyúan bejön a lendülete, kicsit funky-sabb a többi dalnál, kiváló „tánczene”.
ANTARES – Become A Man (Official Lyrics Video)
First Single from Antares. Drums: Pap David PAGE Guitar: Kovács Botond Keyboards: Dér Dávid Vocal/Bass: Kolosai Ferenc Vilmos Mix/Master: Kadar Mihaly Sandor, Kiss Gergely www.soundwork.hu https://www.facebook.com/antaresbandhun/
Thin Lizzy, Mother’s Cake, Grand Mexican Warlock, Gary Moore, Mars Volta, Antemasque, Closure in Moscow, Led Zeppelin, Tame Impala, Doors, és még sorolhatnám, milyen kiválóbbnál kiválóbb zenekarok villannak be egy-egy témánál. Olyan hatás-csomag ez, amiből rossz nem sülhet ki, de ők nem csak behúzzák az egyes elemeket, stílusjegyeket, hanem alaposan átszűrik magukon és végül egy sajátos keveréket tálalnak. Ha még nem is annyira karakteres és erős mindez, hogy csukott szemmel, hátulról is felismerjem ezer közül első hallásra, nem állnak messze attól, hogy melléknevesüljenek: „Ez a szám olyan antareses.”
A rengeteg váltás és kifinomult témák jó messzire tolják az Antares-t a mainstream popzenétől azon a bizonyos skálán, de ezt így szeretjük. Szinte mindegyik dal jó bizonyítéka annak, hogy Kolosai Ferenc torkában gyöngyszemek rejtőznek, kiváló énekes és frontember élőben is. De, hogy valami negatívat is mondjak, az angol kiejtésre azért erősen rá kéne gyúrni, ha esetleg külföld felé kacsingatnak majd. Ebbe ritkán kötök bele, általában felesleges kultúrsznobkodás, de náluk megérné a befektetett munka. A felvétel picit dobozosan, szárazan szól, kicsit több teret, lágyságot lehetett volna hozzákeverni, de a hangzás alapvetően fasza. Page szólt előre, hogy valószínűleg élőben jobban fogom szeretni, és igaza volt.
De egy szó, mint száz, az Antares jó. Ezt mondom azóta az első buli óta, és ezzel az albummal elég magasra rakták maguknak a lécet. Mindenképpen nézzétek meg őket élőben is, koncerten egy jó kövér cseresznyét raknak a habra. A következő bulijuk a Baron Mantis előtt lesz a Dürerben, február 13-án, aztán a tavasszal a Trillionnal állnak össze néhány koncert erejéig, kezdve április 3-án az Akváriumban. Kövessétek őket minden felületen, járjatok koncertekre, ott tali.
Baron Mantis ‘Discipline’ lemezbemutató (vendég: nís, Antares)
Dürer Kert • 2020.02.13.
További érdekességekért érdemes követni az Ígéretes titánok Facebook- és Instagram-profiljait. Ha pedig szeretnétek picivel hozzájárulni ügyünkhöz, szerezzetek be egy jó Titánok-pólót vagy táskát a Popshopban! Csak semmi trendcsinálás: hallgassatok menő magyar feltörekvőket!
