Közös imádság egy új élet reményében – erről szól a Kozmofobe legújabb dala. A Give us a life egy terápia újabb állomása, amely oldja a feszültségeket. Premier!
Törőcsik Hanna elektronikus projektje, a Kozmofobe az egyik legjobb dolog, ami a hazai zene eme szegmensében az elmúlt hónapokban történt. Profin kimunkált, mértanilag megtervezett dalok, amelyek a lélek legmélyebb bugyraiba repítenek. Félelmekről, szorongásokról és oldásokról beszélnek őszintén, s e terápiás jelleg, a kibeszélés lehetősége piszkosul felszabadító. Ha párhuzamot kellene hozni, akkor a Kozmofobe hangulatát a lengyel rendezőzseni, Krzysztof Kieslowski Három szín-trilógiájához tudnám hasonlítani, amely – Juliette Binoche-sal a főszerepben – a filmtörténet talán legsejtelmesebb triásza.
Nem egyszerű dalokról van tehát szó, s nem is olyanokról, amelyek minden hangulathoz passzolnának könnyedségükkel. Ugyanakkor épp a terápiás jelleg lehetősége miatt, iszonyatosan jól jönnek, ha az ember rossz passzban szeretne kicsit ellazulni. Vagy épp agyalni. A Kozmofobe-dalok merengésre ösztökélnek, és beindítják a gondolatokat. Ebben nagy szerepe van annak, hogy a személyes, intim szféra mellett a hangszerelés monumentális. Ahogy korábban mondtam: oratóriumi. Ez pedig egyértelműen elősegíti a katarzist, tehát jó feszültségoldó. És ritkán írok ilyesmit, de ami talán a legfontosabb, minél többször hallgatjuk az acapella-kórus, jazz konzi, dal- és zeneszerzői, valamint produceri tapasztalatokkal felvértezett Hanna dalait, annál jobban ülnek, az egyébként rádiós játszási időre optimalizált számok ugyanis egyértelműen az idővel érnek.
E felvezetéssel érkezik a debütáló dalával a 2021-es Az év dala kiírásunkat megnyerő Kozmofobe harmadik szerzeménye, a Give us a life a produkció debütáló trilógiájának utolsó darabja, amelyben Hanna egy új élet reményéért jelentkezik be. A szám egyenes folytatása a producer eddigi munkásságának: egy terápiás folyamat, amely során epizódokat dolgoz fel a pszichés utazásai sorozatából.
A téma ezúttal sem habkönnyed tavaszi vattacukor. A legújabb dala egy közös imádság egy új élet reményében, és olyan dolgok körül forog, mint hogy: „Belegondoltál már, ki döntött arról, hogy megteremtess? Kinek köszönöd meg a lehetőséget vagy kit hibáztatsz ezért? Mit tennél, ha egy nap kapnál egy második esélyt és mindent újrakezdhetnél?” Ahogy Hanna írja, a dal a tudatunk legmélyére kalauzol minket, ahol elfogadható kételkedni, hibáztatni és új lapot kérni.
„Hálás vagyok az életemért, és nap mint nap dolgozom rajta, hogy ez így is maradjon, de ha igazán mélyre kerülsz, nem marad más számodra, mint a hibáztatás. Hogy kié? Mindegy is, de valaki vigye el a balhét azért, hogy szenvedsz és nem látod a kiutat. Ez az érzés csupán a múlt lenyomata, de hiszem, hogy ezzel mások is szembenéznek nap mint nap”
– összegzi a dalát a szerző.
Más nem igen maradt hátra, mint tessenek jó sokszor hallgatni a dalt, különösen akkor, ha magatok alá kerültök, mert ez tényleg életet ment!
Ha pedig szeretnétek még Hannáról olvasni, akkor az alábbi cikkre kattintsatok!
Bemutatkozó számával a Kozmofobe hódította el Az év dalát 2021-ben | Ígéretes titánok
Csak jókat, hallgassatok magyarokat! Titánok Spotify-ért ide kattintsatok! A Fű alatt podcastért meg IDE!
Érdemes követni az Ígéretes titánok Facebook- és Instagram-profiljait. Ha pedig szeretnétek picivel hozzájárulni ügyünkhöz, szerezzetek be egy jó Titánok-pólót vagy táskát a Popshopban! Csak semmi trendcsinálás: hallgassatok menő magyar feltörekvőket!
