Ilyen az egység az egységtelenségben – Lépjünk a holdra: Szilánkok

Kijött a Lépjünk a holdra első nagylemeze, amiről sok dal már ismerősen cseng a korábbi anyagokról. Vajon összeállnak-e a Szilánkok egy egésszé? Kritika.

Fotó: Barbara Munkácsy Photography


Szeptember végén jelent meg a Lépjünk a holdra első nagylemeze. Vagy valami olyasmi. A srácok korábban jelentettek meg két EP-t, azt pedig kiegészítették egy harmadikkal. Vagy valami olyasmi.


Az Egyedül Van és a Monoton kislemezek után megjöttek a Szilánkok dalai, és így álltak össze egy teljes egésszé. Az üvegdarabok összepasszoltak, és a tíz számból egy komplett anyag lett, ami egy kicsit le is zárta a Lépjünk a holdra eddigi időszakát.


Az ilyen, „összeollózott” albumokat valahogy mindig is egy picit csalásnak érzem, de Andris és Marci elmondták, amikor a lemezről beszélgettünk, hogy ők ezt nem érzik annak. Valahogy nekem mégsem alkotnak egészet a dalok ezekben az esetekben, érezhetőek a különbségek. Persze egy jó kérdés, hogy ha nem ismertem volna a dalokat korábbról, hanem csak a Szilánkok kerül elém, akkor mit is kezdek az egésszel. Így viszont szembejöttek a különbségek.


Egyszerűen jobban szólnak az új dalok. Minden egyes alkalommal, amikor a Lépjünk a holdrával való találkozásomból valamit meg kell fogalmaznom, akkor megállapítom, hogy „Úristen, a srácok nagyon szépen fejlődnek!” Értelemszerűen ez most is igaz, és bár a mértéke, szintén egészen megjósolható módon, elkezdett csökkenni, azért nagyon érződik, hogy mit is csináltak elmúlt időszakban.


Ez pedig egy örömhír, és ha félreteszem azt az érzésemet, hogy nem szeretem a puzzle-darabokból összerakott lemezeket, akkor azt kell, hogy mondjam, az első nagylemezzel az eddigi legerősebb cuccuk is megérkezett!

33 percbe van sűrítve a zenekar lassan három éves története, tíz dalnyi antipop.


Az egység érződik, de érdekes megfigyelni, ahogy a kezdetekhez képest – nem teljesen a kezdetekhez, akkor még csak hárman voltak a zenekarban – a billentyű egyre többet vállal magára, egyre jobban csinálja a dolgait, és átkerült a fókusz a klasszikus magyar alteres, gitárközpontú vonalról erre a sokkal inkább billentyű által mozgatott világba.


Galaktikus Kivándorlás, Integetek, Ha félned kéne, Kék. Ez a négy dal, amit frissen kaptunk, korábbról nem ismerhettük, de teljesen felismerhető, hogy melyik zenekar is hozta nekünk ezeket az új számokat.


Az antipopnak egy nagy hátránya lehet, hogy nem tudunk vele mihez kezdeni, mivel kifejezetten a sematizálás ellen mennek. Könnyen bele lehet csúszni abba a hibába, hogy egyszerűen csak fogalmunk sincs, melyik zenekart halljuk.


A Lépjünk a holdra esetében szerencsére ez nem áll fenn, Andris szövegei mellett a hangzásvilág is alkot egy olyan egységet, hogy valóban nagylemezként tudok a Szilánkokra gondolni. Hiába van rajta swingtől az egészen rockos megszólalásig nagyon sok minden, végig azt érzem, hogy ez egy Lépjünk a holdra album, ami miatt talán felül tudok azon is emelkedni, hogy ez nem egy egyszerre elkészített egység.


Ha ez a cikk rettenetesen ambivalens lett, és nem tudjátok eldönteni, hogy mit is akartam mondani, akkor jól sikerült.


Ugyanezt az érzést kelti bennem ugyanis a zenekar lemeze. Minden egyes dal tetszik, az album egészében is nagyon tetszik, mégis ott van belül ez a tiltakozás a kirakós ellen.


A srácok a saját fejlődésük csapdájába estek. Folyamatosan annyival jobban zenélnek, hogy elvárás lett feléjük, hogy a korábbi dolgaikat is úgy hallhassam vissza. Kíváncsi lennék, ha mindent frissen feljátszanának, hogy szólalna meg a Szilánkok. Ezt viszont nyilván nem fogjuk megtudni, és így csak élvezzük, hogy alapvetően egy nagyon jó lemezt kaptunk, nagyon okos szövegekkel, hihetetlen jó hangszereléssel. Úgy, ahogy 2019-ben a magyar alternek szólnia kell.


Illetve egy lehetőség van arra, hogy megtudjuk, hogyan szólnak a számok ebben a pillanatban. Csütörtökön a Dürer Kertben a Fák Alatt társaságában évzárót tartanak a srácok, ahol választ kaphatunk a jelennel kapcsolatos összes felmerülő kérdésünkre. Vagyis azokra, amik egy Lépjünk a holdra koncerttel megválaszolható.

Lépjünk a holdra & Fák Alatt Zenekar Évzáró / Dürer Kert 1219

Music event in Budapest, Hungary by Lépjünk a holdra and 2 others on Thursday, December 19 2019 with 166 people interested and 44 people going. 8 posts…

További érdekességekért érdemes követni az Ígéretes titánok Facebook- és Instagram-profiljait. Ha pedig szeretnétek picivel hozzájárulni ügyünkhöz, szerezzetek be egy jó Titánok-pólót vagy táskát a Popshopban! Csak semmi trendcsinálás: hallgassatok menő magyar feltörekvőket!

Bodó Bence