Hallottad már a LongStoryShort! debüt albumát? A magyar pop-punk trón várományosai holnap este bedurrantják a Trip Hajót, addig is válaszoltak a kérdéseinkre.
Augusztus végén jelent meg első nagylemezetek, a helo. Mennyire tudta segíteni, vagy épp hátráltatni az album létrejöttét a márciusi-májusi karanténhelyzet?
OLIVÉR: Elég feszesre terveztük a tavaszt. Úgy gondoltuk, hogy egy erős nyárhoz tavasszal kész kell legyen a lemez, kell klip és sok koncert. Ehhez adott is volt minden, el is kezdtük a felvételeket már januárban Szegeden a Miracle Sound–ban Sóti Norbival, Szabó Szebasztiánnal, Egyedi Peti producerelésével, aztán BAMM, minden sztornó. Ugrott az akvás buli a DLRM-mel, a lemezbemutató a Dürerben, a megannyi nyári fesztiválfellépés. De ahogy egy kedves közös barátunk szokta mondani: ezt dobta a gép. Igazából nem lehetünk hálátlanok, van, aki sokkal rosszabbul járt. Megpróbáltuk a helyzetből kihozni a legtöbbet, így született meg a Stay-hez a karanténklip.
Az albumon egyaránt szerepelnek angol és magyar nyelvű dalok is, utóbbi többségével. Mi okozza ezt a kettősséget? Mi alapján döntitek el, hogy egy szöveg melyik nyelven szülessen? Milyen nyelvre számíthatunk a következő anyagok esetében?
TOMI: A Leléptél megírása kronológiai határt jelent a nóták nyelvében; minden, ami előtte született, az angolul van, minden, ami utána, az magyarul. A döntés maga nem pillanatszerű volt. Gyurit már a hősidőkben gyomroztam, hogy magyarul kezdjük el az egészet, de sikertelenül. Aztán Bálinttal ketten is ostromoltuk a My Summer EP megjelenése után, de ez még mindig kevés volt. Aztán a Hangfoglaló Program megnyerése és Lőrincz Zsolt (No1 menedzser) kombója kellett ahhoz, hogy beadja a derekát. Érthető egyébként, mert nem igazán élő a pop punk műfaj itthon, és ha egy zenekar hasonlót is játszik, akkor azt is angolul. A Leléptél után viszont tisztává vált, hogy mennek a magyar számok, és sokkal közelebb tudnak az emberekhez landolni, mint az angolul megírtak, még annak ellenére is, hogy egyre többen beszélnek angolul. Nagyon úgy tűnik, hogy az összes eljövendő LSS dal is anyanyelven íródik majd.
Szeptember ötödikén a Tripen be is mutatjátok mindezt. Ha jól saccolom, ez lesz a második koncertetek tavasz óta. Mennyire más egy ilyen lezárásokkal teli negyedév után színpadra állni, illetve a felkészülés során okoz-e különbségeket?
Bálint: A karantén utáni első próbákon azért ment a fejvakarás, hogy pontosan milyen hangnemben vannak a számok, de miután ezeket kiokoskodtuk, ment minden, ahogy kell – Tomi pedig megőszült, szegény. Júliusban a K11-ben színpadra állni nagyon felemelő érzés volt. Előtte februárban játszottunk utoljára, és ez a fajta adrenalin nem előkeríthető más módszerrel, ehhez kell a közönség morajlása, az izzadságszag, a színpadon felrúgott sör, az erősítők búgása és stenk. Meglepett minket is, mennyien eljöttek, de nagyon jól esett, nagyon hálásak voltunk minden egyes embernek. Olyan bulit csaptunk nekik cserébe, hogy a szomszédos Gozsduból átjöttek szólni, hogy halkabban, sőt, kaptunk fenyegető üzenetet a Madách térről is.
Unalmasnak hathat a kérdés, de muszáj megkérdeznem: hogy éltétek meg a bezártságot? A zenétek “napsütötte pop-punk”, de tudjátok ezt a California életérzést a hétköznapokban is hozni? Mi segíthet túlélni az esős, hideg – talán második hullámmal terhelt – őszi, téli hónapokat?
Gyuri: Unatkozni senkinek nem volt ideje, az biztos. Mind a négyen egyetemre járunk, és online csináltuk a félévet márciustól. Kinek mennyire, de elégé húzós volt. A karantént igyekeztünk szigorúan betartani, így nem is tudom, mennyi ideig nem találkoztunk a srácokkal személyesen. Nyilván meetingeltünk, tervezgettünk és gyakorolt mindenki egyedül, de lehozó volt alapjáraton a helyzet. Ha a karanténon kívül gondolkodunk, akkor azt tudom mondani, abszolút hozzuk a pop-punk érzést. Aki ismeri a zenekart vagy a tagokat külön-külön, az tudja, hogy igen vidám emberkék vagyunk pozitív kisugárzással. Ebből tudunk meríteni a színpadon, ezt közvetítjük is onnan. Ez az attitűd jellemi a hétköznapokat is. Az ősszel-téllel kapcsolatban viszont egyelőre még nem tudunk túl bizakodók lenni az eseményeket követve. Vannak terveink, és néhány teljesen független a vírushelyzettől, de ezeket nem durrantjuk el a nagyközönségnek.
Van-e valami, amit akár egyénileg, akár így egy csapatként tudtatok tanulni az elmúlt időszakból? Változott-e valami a működésetekben, akár a próbákat, akár a dalszerzést, akár bármi mást illetően, vagy épp pont a régi kerékvágásba való visszatérésen dolgoztok?
Olivér: Tomival és két jó barátunkkal – a Knokkosztaggal – a karantén estéit fortnite-ozással töltöttük, és az összes létező taktikát és trükköt megtanultuk, még streameltünk is. Bálint vér profi kapaforgató tihanyi harcosszerzetessé avanzsálódott, Gyuri pedig sütött LSS-os muffinokat magányosabb pillanataiban. Zenekari szinten nem volt olyan nagy változás a dinamikában. Tartottuk a kapcsolatot, keserédesen röhögtünk a helyzeten. Talán az egyetlen előrelépés az volt, hogy összeköltöztünk két másik zenekarral egy saját próbaterembe, ami a jövőben biztos dobni fog egy nagyot a kreativitásunkon és a produktivitásunkon. A karanténból a visszatérés nem volt nehéz. Egyik napról a másikra történt és zökkenőmentes volt.
A lemezbemutatóval egy hosszú munka gyümölcse érik be, egy szakasz lezárul. Nyilván az élet – remélhetőleg – azonban nem áll le, és rólatok sem hiszem, hogy egy album után leállnátok. Mi a terv az év végére és 2021-re? Tudtok egyáltalán előre tervezni ilyen bizonytalan időkben? Mi fog történni, miután szombat este lejöttök a színpadról?
Tomi: A szombat esti terv biztos: lemászunk a Barhole-ba, és négykézláb kijövünk záráskor. Viccet félretéve, ahogy Gyuri említette, vannak már őszre és télre zenekari projektjeink, viszont nagy a bizonytalanság. Rettenetesen nehéz már akár csak egy hónappal is előre látni, nem, hogy egészen el decemberig. Készülünk ennek ellenére néhány egyelőre titkos meglepetéssel a kedves longereknek. Ha minden a megszokott módon menne, akkor a jövő év tavaszi- és nyári lemezbemutató turnéval telne. Reméljük, ez így is lesz. Ha nem, akkor pedig ki tudja, lehet véletlenül megírunk egy új lemeznyi anyagot unalmunkban.
Holnap csípjétek el a srácokat élőben, irány a Trip Hajó, ahol a Snyffiction és a Jaffa68 társaságában mutatják be a helo című nagylemezüket!
Érdemes követni az Ígéretes titánok Facebook- és Instagram-profiljait. Ha pedig szeretnétek picivel hozzájárulni ügyünkhöz, szerezzetek be egy jó Titánok-pólót vagy táskát a Popshopban! Csak semmi trendcsinálás: hallgassatok menő magyar feltörekvőket!
