Egy kis pozitív löket egy majdnem békéscsabai csapattól. A Titánok legújabb áldozata a Chain Bridge Pop.
A háromnegyed részben Békéscsabáról érkezett Chain Bridge Pop legénysége /// Fotó: Varga Csabi
Remény, bizakodás, pozitív impulzusok. Ritka triumvirátus ez, ha zenéről beszélünk. A háromnegyed részben békéscsabai Chain Bridge Pop esetében azonban épp ezeket érdemes kidomborítani. S ritkán írok ilyet, de a Hajdu Erik (ének, gitár), Hajdu Zoltán (gitár, billenyűs hangszerek), Szombathelyi Dávid (basszusgitár) és Bauer Attila (dobok) alkotta kvartett esetében mindenképpen érdemes kiemelni a szeretfaktort.
A zenéjükben ugyanis végig ott lappang ez. Persze némi keserédes hangulattal megfűszerezve ugyan, de a srácok semmiképpen sem a rosszfiúk táborát erősítik. S lehet azt mondani, hogy a jófiúság meg gejl dolog, ám a palettán igenis van helye ilyen habitusnak. Ettől még lehet valami önmarcangoló, elgondolkodtató, ahogy legújabb, itt debütáló dalukban is ott lappang eme kettősség – szeretet, remény kontra belső feszültségek kiéneklése.
Az Ábránd ugyanis épp emez ellentmondás mezsgyéjén halad. Fohász ez, amely mindenkire rátört már legalább egyszer egy szomorkásabb, ám nem világvége hangulatú reggelen. Az üzenet pedig, hogy ma éjjel senki sincs egyedül, telitalálat. Érdemes hát szépen beizzítani a lejátszókat, különösen a szerelmi bánat bugyraiban az életet kilátástalannak érző reményvesztettek számára lehet gyógyír.
A dal erőssége, hogy nem akar többnek tűnni, mint ami. Ez az üzenet pedig tök szimpatikus.
Az idén márciustól aktív zenekar kapcsán ugyanakkor felmerül, miért adunk angol nyelvű nevet egy olyan formációnak, amely az Ábránddal együtt összesen megjelentetett négy számában magyarul énekel. Az ellentmondást a csapat basszusgitárosa, Dávid próbálta feloldani: „Vidéki srácok voltunk, felköltöztünk Budapestre. Itt alapítottunk zenekart, és olyasmit akartunk, ami a városra jellemző, egyúttal meghatározza a stílusunkat is.”
Aztán jött még egy velős konklúzió is:
A Lánchíd Pop elég gázul hangzana
Hm, ezt majd eldönti az utókor.
A banda három tagja egyébként, ahogy már fentebb is említettem, Békéscsabáról költözött fel a fővárosba. Régóta ismerik egymást, 14 éves koruk óta zenélnek együtt, ám a zenekart végül Budapesten hozták össze, s fogtak maguk mellé egy dobost.
– Reménykedtünk benne, hogy itt jobbak a lehetőségeink – mondja Dávid.
A csapat amúgy már korábban egy háromszámos kislemezt is megjelentetett, amelyről a Szállni az Égen című daluk videója bő egy hónap alatt a tízezres nézettséget is átlépte.
A kezdet tehát biztató, s mást nem is mondhatunk, mint hogy megéri ábrándozniuk.
További érdekességekért érdemes követni a rovatunk Facebook-, Tumblr- és Instagram-profilját is. Csak semmi trendcsinálás: hallgassatok menő magyar feltörekvőket!
Ez a cikk az mno.hu-n jelent meg. A megjelenés időpontja: 2016.10.22.
