Január első szombatjain a pécsiek úgy gondolják, koncertekkel a legjobb kiheverni az ünnepi fáradalmakat. Rendhagyó módon jártam az idei fesztivált. Riport.
Szombaton Pécsett jártam a Made in Pécs Fesztiválon. Talán még a városban sem voltam életemben, a fesztiválon pedig egész biztos, hogy korábban nem. Valószínűleg idén sem jutottam volna el, ha nem derül ki, hogy a Zsófi, a GranCanada énekesnője születési helyét tekintve pécsi.
De ez miért is lényeges? Nekem leginkább azért, mivel basszusgitáros szerepkörben jelen vagyok a zenekar életében, Zsófi születési helye pedig lehetővé tette, hogy mi is színpadra álljunk a Made in Pécs napján.
Az újságírói szerepkört most ledobva mentem Vasarely városába, hogy meglessem milyen is ott egy ilyen napon a zenei élet. Amit láttam az viszont annyira meggyőzött, hogy nem bírtam magamban tartani, így szubjektív élménybeszámoló következik, arról, miért is jó hely ez a Pécs.
Mert az megvan ugye mindenkinek, hogy Pécs a magyar Seattle. Rengeteg cikk feszegette már ezt, folyamatos titokkeresés, és még egy film is született arról, hogy mit csinálnak Pécsen az ivóvízzel, a levegővel vagy bármivel, hogy ennyi könnyűzenész érkezik abból az alomból.
A Mecsekből lefelé áramló levegő, esetleg a Zsolnay gyárban fellelhető különös anyagok, nagyon szeretnék a konteo barátainak a kedvére tenni, és valami olyasmit összerakni, amit hosszú évekig úgy szorongathatnak, mint a ChemTrailt, vagy a gyíkembereket.
Ennek ellenére sajnos nem tudok ilyenekkel szolgálni, sőt azt hiszem, hogy egészen egyszerű hozzáállásban kell a dolog nyitját keresni. Miért ne? Tehették fel a kérdést a pécsi zenei életet mozgatók, a szórakozóhelyek, és leginkább a Made in Pécs szervezői.
Egy teljesen lehetetlen ötletből, olyan össznépi mulatságot varázsoltak (idén is), hogy szinte hihetetlen volt nézni. Reggel 10-kor legyenek nyitva a szórakozóhelyek? Miért ne? Legyenek koncertek már olyankor? Miért ne? Mindenkinek csak egy 20 perc jusson függetlenül attól, hogy a 30y vagy egy első koncertes zenekar? A válaszkérdést pedig valószínű már kitaláltátok.
Ha esetleg valaki nem tudná a Made in Pécs egy egynapos, showcase jellegű fesztivál, ami pécsi kötődésű zenekaroknak ad lehetőséget, hogy megmutassák mit is tudnak profi körülmények között. Egészen pontosan ezúttal 2020. január negyedikén 138 produkciónak adott helyet a fesztivál, hat helyszínen. (Két éve, mikor legutóbbi sajtópartnerkedtünk, meg ilyen volt.)
Amennyit én láttam, végig teltházzal.
Mire megérkeztünk nagyjából fél egy környékére, a Nappaliban az a furcsa látvány fogadott, hogy szinte nem lehetett lépni az emberektől. Hogyan lehet ez? Amikor mást sem hallani sehonnan, mint, hogy az emberek keveset járnak koncertekre már, nincsenek élőzenés helyek, és leginkább senkinek nincs kedve hozzá, hogy erőlködjön és kultúrát próbáljon semmi pénzért, rengeteg melóval szervezni.
De hogy ne lenne? Legalábbis Pécsett biztosan van.
Alapvetően az, hogy egy 148 ezres városban hat olyan klub van, ahová be lehet vinni a hangszeres zenét, csodaszámba megy, és óriási öröm. Ezek azért alapvetően nem nagy helyek, óriási színpadokkal, de a célnak tökéletesen megfelel kivétel nélkül mindegyik.
Mi hozzá vagyunk szokva, hogy szorongunk a színpadon, keressük a helyet, és egyszerűbb lenne trioként, de hát mindenki egye meg, amit főz.
A Nappali színpada ettől függetlenül ideális volt, egy rettenetesen kedves hangosító és fényes gárdával kiegészülve, akiknek azért nem lehetett egyszerű napjuk reggel 10-től hajnal kettőig a folyamatos pörgésben. Így is minden egyes kérésünkre egyből ugrottak, voltak ugyan technikai hibák, de orvosolták, nem lehetett okunk panaszra.
Fontos persze, hogy helyén kezeljük a dolgot. Húsz percet játszik minden egyes zenekar, ugyanennyi idő van a koncert előtt arra, hogy az előző zenekar le, a következő pedig felpakoljon és be is álljon. Ennyi idő alatt kell kihozni mindenből a maximumot, nem szabad csodát várni, de a rendezvénynek nem ez a lényege, sőt!
Ha folyamatosan egy-egy órás beállási idők lennének, a közönség megunná, hazamenne, szétnézne máshol mi pedig, de azt hiszem a többi zenekarra is igaz, szegényebbek lennénk egy teltházas pécsi bulival.
A hangulat a legfontosabb, és az, hogy mindenki azt érezze, egy kicsit ő is pécsi. A koncert után érkeztek emberek, akikkel lehetett beszélgetni, körbesétálni a belvárosban, meglesni a többi klubot, bulinegyed feeling.
A hangulat elképzeléséhez pedig itt egy kis segítség:
Security Check Required
Összességében tehát, ez egy abszolút hiánypótló kezdeményezés, amiről egyre jobbat, és többet hallani, szerencsére. Azt pedig, hogy mennyire terjed a híre, nagyon jól le tudtam mérni abból, hogy milyen sok olyan emberrel találkoztam, akik a budapesti éjszakából voltak ismerősek.
Made in Pécs, csak így tovább! Mutassátok meg a városnak, hogy mennyi jó zenekar van, koncertre járni pedig a nap bármelyik szakában mennyire király is. Köszi, hogy vagytok!
További érdekességekért érdemes követni az Ígéretes titánok Facebook- és Instagram-profiljait. Ha pedig szeretnétek picivel hozzájárulni ügyünkhöz, szerezzetek be egy jó Titánok-pólót vagy táskát a Popshopban! Csak semmi trendcsinálás: hallgassatok menő magyar feltörekvőket!
