Hat dal, nyers, patent és változatos gitárzene olykor talán túl őszinte szövegbetétekkel megspékelve. Ez a szegedi Maeste zenekar új albuma. Exkluzív premier.
Kraft. Ez jutott eszembe, így németül, amikor először meghallgattam a szegedi Maeste legújabb lemezét. Nyers erő tartja egyben a dalokat, semmi kétség. Se túlspilázott modorosság, se felesleges manírok, csak rendes torzítós reszelés, pont úgy, ahogy a gitárzene fanatikusok szeretik. A Czifra Ádám (gitár), Vincze Bogdán (dob) és Kardos Gergely „Doki” (basszusgitár, ének) felállásban működő trióban pont az a jó, hogy nem kell mély filozófiai fejtegetésekbe menni, ha a zenéjükről van szó. És az egész pont ezért nagyon szerethető.
Azt persze mindenképp érdemes megjegyezni, hogy mindennek ellenére, nem egysíkú alterrockban vagy netán valamilyen poszt-grunge utóérzésben utaznak a srácok, hanem jó pár stíluselem felvillan a most nálunk megpörgetendő számaikban, így egy-egy pillanatra még valamiféle sötét blues-alap is be-befigyel. (Meg ha nagyon kekeckedni akarnék, akkor azt mondanám, talán egy nagyon minimál Papp Szabi – Supernem beütés, de ezt már lehet túlgondolom, haha!)
Külön ügyesek a lassú és gyorsabb ütemek közötti váltásaik a számon belül. Ugyan ez kívülről egyszeregynek tűnhet, de korántsem olyan egyszerű ezeket finomra összeboronálni. Szóval, ezért magaspacsi a srácoknak. Persze, ha választanom kellene, nekem spec a gyorsabb betétek jobban ülnek, valahogy mintha jobban passzolnák „Doki” amúgy baromi karcos énekhangjához. Ami a szövegeket illeti, olykor kicsit talán túl őszinték, tényleg, bár nem kell semmi politikai inkorrektségre asszociálnunk, de tény, nem feltétlenül szépítik a dolgokat. Mondjuk, néha tényleg, minek is?
Ami még ugyancsak tök szimpi a lemezben, hogy nagyon sok hangulathoz passzol a kocsmai aláfestéstől egy nyári fesztiválos (vagy épp tóparti házibulis) pogóig. Semmi rétegzene tehát, és ez közönségügyileg is megkönnyítheti a zenekar dolgát. Nagyon remélem, már csak a szegedi vonal miatt, minimum az idei SZIN-re odaférnek majd, mivel azonban abszolút fesztkompatibilis, amit csinálnak, több helyre is beférnének. Csak szurkolni tudok, ha pedig lemez, ím, itt az anyag. A hajtás után pedig, ha már exkluzíve megjelenés, kicsit kifaggattam a srácokat többek között arról, miért nem kapott nevet az albumuk, merthogy nem!
A dalaitoknak nyers, „élő” ízük van, ez a fajta hangzás mennyiben tudatos?
Kardos Gergő: Nem akartunk hatezer sávot felvenni. Szerintem az fontos, hogy ne legyen éles különbség hangzásban egy koncert és egy album között. Persze kellenek finomságok, olyan pluszok, ami miatt érdemes lemenni egy koncertre ahelyett, hogy otthon meghallgatod a netről a lemezt, de nyilván kell az, hogy le tudjuk hozni a számokat élőben is. Az album egyébként Busa Balázs (Handout) keze munkáját dicséri, az ő házistúdiójában vettük fel az anyagot, és ő végezte a masteringet is. Innen is pusziljuk.
Mikor összeállították a számok listáját, milyen koncepció alapján dolgoztatok? Több dalból válogattatok vagy kifejezetten ebben a hat trekkben gondolkodtatok?
Gergő: Magunk sem tudjuk behatárolni a saját műfajunkat, mert a stonertől kezdve a rágógumipopig sokféle dal született az elmúlt két évben. A koncepció igazából az volt, hogy mindenből adjunk egy kis ízelítőt. Válogatni nem igazán kellett, ez a hat szám valahogy automatikusan adta magát, hogy albummá kerekedjen.
Vincze Bogdán: Konkrétan ebben a hat dalban gondolkodtunk. Természetesen mialatt vettük fel az anyagot, már voltak újabb számaink, de nem akartuk őket rátenni a lemezre, ha kész is van egy, kell ahhoz idő, hogy 110 százalékosra kiforrja magát. Tehát fix volt a koncepciónk.
Picit szokatlan, de a lemezeteknek nincs címe. Ez hogy jött össze?
Gergő: Nagy a nyomás névadáskor, és soha semmi értelmes nem jut az eszünkbe, lásd Maeste. Meg hát, talán nem is annyira fontos az albumcím. A lényeg úgyis az, ami rajta van.
Mikor először belehallgattam az anyagotokba, valahogy felmerült bennem az a kérdés, nem gondolkodtatok-e azon, hogy angol szövegekben utazzatok? Adta volna magát a dolog, vagy ti már a legelején a magyar nyelv mellett tettétek le a voksotokat?
Gergő: Több ízben szóba került már az angol nyelven írás, de összességében azért vetettük el az ötletet, mert úgy gondoljuk, mindenkinek az anyanyelvén a legnagyobb a szókincse, és így tudja a legjobb rímeket és szerkezeteket összehozni. Írtunk egyébként angol számot is már, de az azért mégsem ugyanolyan.
Bogdán: Annak ellenére, hogy mindhárman tudunk angolul, nem beszéljük olyan szinten, hogy általunk írt angol szöveg nem lenne izzadságszagú.
Már korábban is volt szerencsénk szegedi zenekarhoz, és ilyenkor mindig érdekel, milyennek látjátok a helyi underground helyzetét? Milyen lehetőségei vannak ma egy szegedi feltörekvő bandának, hogy megmutassa magát a saját környezetében akár koncert-, akár rádióügyileg?
Gergő: Hajaj. Nehéz ügy. Sorra tűnnek el a minőségi (!) klubok, és sajnos az emberek is. Nem egyszerű. 2012-ben, amikor elkezdtük, jobb volt a helyzet, akkor teltházas bulik is gyakran előfordultak, a plafonról is lógtak az emberek. Ma szerintem jóval többet kell hajtani ahhoz, hogy eljuss a-ból b-be, mint mondjuk 4-5 éve.
Bogdán: Pár hely van, ahol a profik lépnek föl, a feltörekvőknek szinte egyenlő a nullával a lehetősége, hogy egy rangosabb helyen meg tudja magát mutatni. Ezért tervezünk vidékre utazni koncertezni.
Most, hogy kijött a lemez, turnét terveztek rá? Merre láthatnak majd benneteket, mi a terv?
Gergő: Egyik zenész jóbarátom mondta, hogy ha bármit is akarunk kezdeni ezzel a zenélés dologgal, akkor Szegedről sürgősen ki kell mozdulni. Korábban az a tipikusan „haviegykoncertes” zenekar voltunk, azt is kizárólag Szegeden nyomtuk. Tavaly kezdtünk el kimozdulni a konfortzónánkból, jártunk Kecskeméten, Tőserdőn, meg most pár napja Budapesten is. Mindenképp tervezünk egy kisebb turnét ezzel az anyaggal, Budapesten és Kecskeméten tuti lesz egy-egy állomás, de konkrétumok egyelőre nincsenek. De ígérjük, szólunk, ha lesznek ?
További érdekességekért érdemes követni az Ígéretes titánok Facebook- és Instagram-profiljait. Ha pedig szeretnétek picivel hozzájárulni ügyünkhöz, szerezzetek be egy jó Titánok-pólót vagy táskát a Popshopban! Csak semmi trendcsinálás: hallgassatok menő magyar feltörekvőket!
