Legalább olyan érzelemdús, mint egy jó csípős gyulai. Itt a Dirty Slippers akusztikus cucca. Helóka!
Kicsit talán giccses az erős gyulai kolbásszal szójátékba keveredni, főleg így az elején, de nehéz nem kihagyni, ha egy gyulai zenekar az áldozat. Merthogy a Dirty Slippers esetében pont erről van szó.
No, de akkor picit bekomolyodva, a Lobó-Szalóky Lázár (ének, gitár), Felföldi Zsolt (billentyűs hangszerek), Szűcs Péter (basszusgitár), Perlaki Bence (dob) és Bodrogközy Rita (vokál) felállásban nyomuló csapat épp egy akusztikus turné közepén van, a Titánok népének meg hoztak szépen egy ilyen lelkületű dalt.
Maga a szám nem teljesen szűz, viszont online most veszíti el azt a bizonyost. A Már nem címre keresztelt dalban szépen megférnek egymás mellett a vonósok meg a mélabús gitár. Ezek az összegereblyézések pedig fűszeres utóízt keltenek a szájban. Hopp, ismét csak a csípős paprika a darált húsban dolognál lyukadtam ki. Hehe! A lényeg azonban, hogy tényleg szimpatikus irányvonal, amikor a folkkal kacérkodó – vonósokkal megszólaltatott – hangok násztáncot lejtenek a gitárvilággal.
Ezúttal is erről van szó, épp ezért adom. Érdemes is gyorsan belehallgatni. A hajtás után pedig ki is faggattam a zenekar frontemberét, Lobó-Szalóky Lázárt az új dalról, s többek között kiderül az is, hogy jön a képbe egy olyan arc, aki például szívszerelmeim, az Oasis egyik dalában is közreműködött, vagy épp Blurékkel meg Mike Oldfielddel is dolgozott már együtt.
– A Már nem egy újabb akusztikus-vonós megmozdulásotok. Hogyan jött az ötlet, hogy ezt így, ebben a formában dolgozzátok fel?
– A 2012-es Közel Hozzád című nagylemezre elkészítettük a Te vagy a Fény dalunk akusztikus változatát, melyet utána több televíziós műsorban is eljátszottunk. Pozitív volt a visszacsengése a dolognak, sok rajongónk jelezte, hogy szerintük jól áll nekünk ez a vonal. Majd amikor a Már nem című dal „kiugrott” belőlünk, azonnal éreztük, ez nem lehet egy szokványos pop-rock hangszerelésű dal. Mást kívánt meg a mondanivaló: hegedűt, csellót és „síró” akusztikus gitárt.
– A munkálatokban többek között egyik nagy kedvencem, az Oasis Some Might Say című számát is hangmérnökként rögzítő, illetve keverő George Shilling, illetve Dávid István hegedűn is közreműködik. Ők hogyan jöttek be a képbe?
– 2009-ben kezdtünk el George Shillinggel dolgozni, amikor meghívást kaptunk az Egyesül Államokba, egy clevelandi lemezkiadó stúdiójába. Ahol a zenekar első lemezkiadó által kiadott nagylemezét készítettük el. Ekkor vettük fel vele a kapcsolatot. Küldtem neki néhány demót, s ráharapott. Megtetszett neki a zenénk, így elkezdődött a közös munka. Két nagylemezen dolgoztunk már együtt, s azt kell mondjam, minden dalban pontosan azt a hangzásvilágot hallom, amit szeretnék. Dávid Pistit pedig nagyon régóta ismerem, hiszen mindketten gyulaiak vagyunk. Nagy tehetségnek tartom és már évekkel ezelőtt kinéztem őt egy közös dalra. Fantasztikus népi ízzel kezeli a hegedűt, ezért amikor írtuk a Már nemet, ami egy nagyon érzelmes dal, egyértelművé vált számomra, hogy Pisti játéka teszi fel majd az i-re a pontot.
– Ha picit kukacoskodni akarok, érdekel, hogy ugyan vannak angol nyelvű dalaitok, ám azért a fő csapásirány a magyar, miért angol bandanév (Dirty Slippers – Piszkos papucsok – a szerk.) mellett tettétek le a garast?
– Gimis zenekarként kezdtük, Oasis-, Green Day-, Ramones-feldolgozásokkal. Akartunk valami vicces és lázadó nevet. Amire azonban feleszméltünk már a Petőfi Csarnokban léptünk fel, valamint médiajátszásaink és remek koncertek voltak mögöttünk, így maradtunk a név mellett annak ellenére is, hogy idő közben a magyar nyelvű dalok felé fordultunk. Persze időközben kiderült, hogy nem volt rossz döntés, hiszen túl vagyunk két európai turnén, romániai, szlovákiai fellépéseken is, ahol helyieknek játszottuk az angol nyelvű műsorunk.
– Visszakanyarodva az akusztik témakörre. Épp egy ilyen turné kellős közepén álltok, erre mennyiben készültetek másképp, mint egy sima koncertkörútra? Mi az amiből „spórolni kell”, vagy épp „rá kell erősítenetek”?
– Teljesen más egy ilyen koncert, sokkal intimebb a hangulata, így vissza kell venni a közönségénekeltetést, a keményebb dalokat. Újra kellett értelmezni a dalokat úgy, hogy egy ülős koncerten is megállják a helyüket, mindössze zongora-akusztikus gitár kísérettel. Sokkal nagyobb hangsúlyt kap ezeken a fellépéseken a dalszöveg és az ének. Közel áll hozzánk ez az unplugged dolog, nagyon szeretjük, így apróbb finomításokra volt csak szükség. Azt vettük észre, hozott egy új közönséget a zenekarnak, ami remek dolog és megtisztelő. Nekem egyedül az a szokatlan, hogy ilyenkor nem dübörög mögöttem a dobcucc és a basszus.
No és akkor ami a srácok akusztikus turnéját illeti, aki élőben is megnézné őket, ekkor s itt teheti meg: december 27. Budapest (Pont Club – A Fogas házban), január 21. Békéscsaba (Centrál Borozó Klub), február 10. Budapest (Zappa Caffe), február 15. Debrecen (Kosár), február 25. Vác (Rubra Art Lounge).
További érdekességekért érdemes követni zenerovatunk, az Ígéretes titánok Facebook-, Tumblr- és Instagram-profilját is. Csak semmi trendcsinálás: hallgassatok menő magyar feltörekvőket!
Ez a cikk az mno.hu-n jelent meg. A megjelenés időpontja: 2016.12.15.
