Az év egyik legviccesebb koncertélményét adta, ahogy a Fish! meg a Supernem egymásnak esett a Park színpadán. Kell ez nekünk? Mi az, hogy! Kivételes beszámoló.
Baromira semmi értelme utólag koncertbeszámolókat írni. Minek valamire időt, energiát szánni, ami már elmúlt? Aki ugyanis ott akar lenni egy buliban, az elmegy, aki meg nem… nos, tudjuk jól! Utánlőni tök fölösleges.
Valahogy mindig is ez volt a véleményem erről a cikkformátumról, persze akadnak kivételek. Mondjuk egy nagyon menő külföldi előadó, aki tíz-húszévente egyszer fordul meg nálunk, vagy egy olyan élménybeszámoló, amit fel lehet építeni egy érdekes, mókás sztorira. Vagy, ha valami annyira pofátlanul gáz volt, hogy nem lehet szó (gesztenye) nélkül hagyni, mert tényleg, nem!
No, a most következő rövid agymenés pont nem ez utóbbi miatt kívánkozik ki belőlem. Kellett egy bő nap, hogy rendesen megemésszem, feldolgozzam a történteket, s ezt valamiképp vissza is tudjam adni, úgy, hogy értse mindenki: egy igazi ELMEBAJ volt a Fish! és a Supernem szerdai bandaháborúja a Budapest Parkban.
Szuperlatívusz, haver! Már az pikánsnak ígérkezett, hogy mind a két zenekar komplett szettjét, dobostól, mindenestől felállították a színpadra. Közben meg az járt az ember fejében: mi a csecset akar egymástól két, negyven körüli frontember, akik a maguk ligájában igazából mindent elértek már? Kovács ‘Necc Party’ Krisztián és Papp Szabika ráadásul nem is köpnek egymásra, szóval tényleg, miért?
Pont ennyi kell!
Aztán feltipegtek kettőnégyék, konferansziézni, szmokingban (!!!), a színpad mögötti kivetítőn meg megjelent a két leharcolt dalia valami karate rúgást imitáló pózban. Szerintem a fotózás alatt rendesen be is csípődött a derekuk tőle, mert ugye, John McClanetől tudjuk, „öreg” ember, nem gyorsvonat, de mindegy is! A lényeg, erre a vizuálra rápattintották az egykor egyeduralkodó istenként tündöklő Mortal Kombat nevű játékból ismert életerő sávot. És ekkor értelmet nyert minden! Ez az este semmi másról nem szól, csak hogy qrvára érezzük jól magunkat! Röhögjünk jókat a keménykedéseken, a beszólásokon, oszt csá!
Közzétette: Budapest Park – 2017. szeptember 20.
Modorosságnak alig volt nyoma. Jó, mondjuk aki parizeres zsemlét is zabált már Kováccsal turnébuszban Kárpátalja felé, meg évi 30-40 Fish! koncertbe is belebotlik (most már nem VIP-, hanem szigorúan panelproli formátumban!), annak azért olykor feltűnnek az álkeménykedések. De valljuk be, Magyarország talán legjobb zenei-színpadi szpíkere mindig képes elvinni magával a szépreményűeket, köztük engem is. A duma, a zrika meg pont annyi volt, amennyi egy ilyen felváltva keménykedő, pár számot eltoló és egymást alapból bíró, de ezúttal csípősen szivatgató zenekar párbajához kellett. S le a kalappal Szabika előtt, elég jól felszítta magát Kovács ellenében. Azt ugyanis mindig jó nézni, mikor akasztják a szájkarate hóhérját.
Kit érdekel, hogy döntetlen?
S noha a két csapat táborában bizony elég combos az átfedés (nem hiába ők párbajoztak így), azért a bulika közepe felé az embernek valahogy önkéntelenül is térfelet kellett választania. Ki van kivel? Kérdezték is, nem csoda. Így lett szupernemes meg halas oldal, persze a közönség inkább röhögött ezen, mint vette komolyan. Azt viszont nem lehetett nem észrevenni, hogy ez a formátum, már, hogy így létrejött, baromira adja magát. (Még úgy is, hogy klasszikus győztese nem lett, igazságos döntetlennel kihozták egymást Magyarország két második legjobb zenekarának.)
Miért nem csináltak ilyet korábban? Ugye-ugye? Aztán persze jött a mellettem álló SzÉP (vagy mi a rosszseb?) nevű zenekar énekes-gitárosa, hogy „mi már gondolkodtunk ilyesmin az RFO-val, de nem jutottunk el idáig”. Na, hát valahogy így kell ezt, szépecsém! A lényeg persze az, a párbaj nagyon adta magát, jól teljesített. Ehhez persze kellett az is, hogy a résztvevők jobban éljenek, mint négy éve. A Fish! kétségkívül nagyot megy az elmúlt három-négy évben, én is így kerültem le a catering listájukról (nem vagyok már elég POSH!). S ugyan a Supernem anno járt már magasabb csúcsokon is, mint most, ám ha lehet ilyet kacsintva leírni, remekül feldolgozta magát az estére. (Zárójelben, Papp Szabi megcsinálta a lehetetlent, lebeszélte Halas Urat a színpadról!)
Felkészül Ákos vs. Havasi?
Tanulságok: még, még, még!!! Sok ilyet még! Az este egy baromi nagy ünnep volt. Ünnepe a magyar gitárzenének, a poprocknak, oppardon, a popmetálnak. És ilyesmikre talán nagyobb szükségünk lenne, mint valaha. A formátum bejön, a téma adott, s például tök szívesen látnék bandaháborút:
– Döglégy Zoltán és Sub Bass Szabika vagy a Belga között (Hármójukat bárhogy keverhetjük, egyik párosítással se járnánk rosszul!)
– Bár mondjuk egy Halott Pénz vs Döglégy okoskodást is megnéznék
– A Soltész Rezső kontra Korda Györgyről nem is beszélve, ez a kákfájt az év nyuggereseménye lehetne!!!
– A NER-fanatikusoknak meg egy Ákos vs. Havasi a tuti gigacsemege (Ehhez pedig jöhetne a tiptop gasztrof@szom olyan csemegékkel, mint a tiszai pontyikrába mártott mangalicapempő és társaik!)
Szóval, köszi, de tényleg! Viszlát, szevasz!
További érdekességekért érdemes követni az Ígéretes titánok Facebook- és Instagram-profilját is. Csak semmi trendcsinálás: hallgassatok menő magyar feltörekvőket!
