Hé srácok, hova a manóba tüntettétek a mocskos gitárszólókat?

Tudatos poposodás? Korszakhatár? Most már ilyen lesz a Meteo? Sok-sok kérdés. Borzasztóan nehéz érzelmek nélkül, metszőollóval elemezni. Hayline-lemezkritika.

(Fotó: Rözge Gábor Borisz)
(Fotó: Rözge Gábor Borisz)

A Meteo halott, a Meteo él!


Ennyi. Kész! Vége!!! El kell temetnem az egyik kedvenc zenekaromat. Annyira fáj, mint az első tamagocsi, amelyik ’97-ben a kezeim között lehelte ki a lelkét. Pedig etettem, itattam, kitöröltem a fenekét, tejben-vajban fürösztöttem. De „öreg” volt, és meghalt. De a Meteo baromira nem, mégis „elvették” tőlem. Kinyírták 🙁 Mi ez a pop(rock)? Akarom? Hol vannak azok a mocskosul nyers gitárszólók? Miért kell szintire finomítani?


Levert a víz, amikor először meghallgattam a Meteo Hayline című nagylemezét. Mintha egy trip közben a Félelem és reszketés Las Vegasban elmebajában ébredne az ember. Persze mindez csak azokkal eshet meg, akik már korábban is ismerték, követték, és a szívük csücskéhez nőtt a zenekar. Tök elfogult rajongóként kb. az első naptól szoros emberfogásban figyelem Maximékat, és qrvára bírtam a tök nyers, piszkosul mocskos gitárjaikat. Nos, ennek gyakorlatilag annyi. Még ha a koncertjeiken már lehetett sejteni, hogy míg a szintis vonal erősödik, addig a gitár óvatosan hátrébb lép – átadja magát az összképnek. És ez fáj. Nem a szinti léte, hanem annak a gitárhangzásnak a piszkosul szofisztikálttá válása, ahol immár patikamérlegen kapjuk a jót – mérnöki pontossággal a trendekre maximálisan és szigorúan figyelve.


Eddig a rajongó. Meg a (mű)hiszti. Merthogy egy ponton el kell engedni, hogy fanatikusként mit remélünk egy zenekartól, ha valóban szeretnénk kritikailag elemezni. Kivesézni. Vagy leginkább kicsontozni.

METEO ▲▼ Hayline 2019 Full Album

Meteo – Hayline Tracklist: 01 Ode on a Dutch Backpack – 00:00 02 R I S P – 04:30 03 Dream of Love – 09:15 04 Endorfin – 13:38 05 Death Noise Clan – 16:18 06 Why dont we – 19:26 07 Live organ Transplant – 23:47 08 Light Club

Ez az egész lemez tökre olyan, mint valami kísérlet. Amelyikben még nyomokban hagytak valamit a korábbiból, de alapjaiban már valami újat hallunk. Hogy ez mennyire tudatos, lövésem sincs, de az biztos, elsőre mindenképp szokatlan a Meteo előéletét ismerve. (Hogy a fejlődéstörténet erre predesztinálta őket, azon még agyalok!)


Sok mindenre számítottam, de ilyesmire nem. Meglepően sok a popelem, a -díszlet, a (csillámpop?) megoldás. Mintha valami korszakhatárhoz érkeztek volna a srácok, amit úgy zárnak le, hogy miközben egy vaskos petrencerúddal pofán basznak, a képünkbe mosolyognak. Megannyi kérdés, s csak a sötétben tapogatózunk. Még ha olykor, egy-egy villanásra visszaköszön az, amit Meteoként ismertünk, ez mindenképpen és határozottan egy új nyitány. Új irányba indult el a zenekar, de hogy ebben mennyi a rájuk rakódott trendfigyelésből adódó tapasztalat, megint csak sok ismeretlenes egyenlet.


Struktúra szempontjából egy roppant jól összerakott album. Van eleje, közepe, vége, de a legfőbb, íve és lüktetése. Érezzük honnan hova szeretnének eljutni, s a trip alatt mi az, amit meg szeretnének mutatni. Szerintem a Meteo egyik legnagyobb erőssége, hogy roppant sok hangulatot meg tud idézni egy lemezen belül, amiből ezúttal sincs hiány, a szerelmes témától a road movie fílingig a Hayline-ban is szerteágazó a paletta, ám még véletlenül sem esik szét az egész.


Látszik, hogy nagyon foglalkoztak az anyaggal. Az igyekezet ugyanakkor itt-ott picit sterillé tette a sávokat. Én több mocskot hagytam volna benne. Több torzítót. És picit kevesebb popot – de nem azért, mert be lennék oltva szintik meg elektro megoldásos ellen. Viszont, a már-már a hiphop határát súroló szövegeléseket adom! Abban bőven akad még fantázia, s érdemes lenne vele többet kísérletezni, hogy megy, hogy simul bele az összképbe.


Közben egyébként az Ode on a Dutch Backpack-nél nem kell jobb intro. Piszkosul eltalált, bár korántsem annyira, mint a The Beggining of the War Will Be Secret – az igazi sláger, miközben olyan, mint egy jó helyzetgyakorlat. Ügyes. Játékos. Telitalálat. Ahogy a Just a Saint pt.2-nél meg nehezebb lenne stílusosabb levezetés.


Az igazán nagy kérdés most már csak az, hogyan tovább? Ez valóban egy új Meteo, új nyomvonalon? Zsírosabb összegben mernék ezek után fogadni, hogy az alakváltó evolúció korántsem áll meg itt, s látunk még meglepő fordulatokat tőlük. (A lemezt Spotify-on IDE KATTINTVA éritek el!)


Ha pedig kíváncsiak vagytok, hogy mindez hogy szól élőben, most szombaton, július 13-án a Bánkitó fesztivál Greatest Hits színpadánál 19.15-kor lecsekkolhatjátok! Ott tali!

További érdekességekért érdemes követni az Ígéretes titánok Facebook- és Instagram-profiljait. Ha pedig szeretnétek picivel hozzájárulni ügyünkhöz, szerezzetek be egy jó Titánok-pólót vagy táskát a Popshopban! Csak semmi trendcsinálás: hallgassatok menő magyar feltörekvőket!

Balogh Roland