Nem FAKE NEWS: Ótejóég, ötéves a Middlemist Red!

Nem szántuk összegzésnek, de mégis az lett. Deli Somával és Ürögdi Ábellel lemezkészítésről, a Vanishing Point fesztiválról meg a klubvalóságról beszélgettünk.

 

Deli Soma és Ürögdi Ábel /// Fotók: Hikisch Gergely / Ígéretes titánok

► For English version, please CLICK HERE ◄

 

Öt éves a Middlemist Red. Tejóég!!! Mi a szösz? Máris? Mire elég öt év, vagy kifordítva a kabátot, fél évtized elég-e bármire is, sikerügyileg? Persze, a siker, mint terminus technicus is relatív, minimum viszonylagos. Merthogy: ha azt nézzük, kevés olyan zenekar van Magyarországon, amelyik nem agyonnyomatott műfajból (értsd alulról építkezve) öt év alatt annyira kinövi a zakóját, hogy a beléjük szerelmes újságírók is azt írják szívecskékkel a szemükben: kérem szépen, trendcsinálók! Ugyan ők is követnek (nyilván idegenszívű külföldi ügynököket, háttérhatalmakat – ki másokat), DE őket követik! És ez nagy szó! Tényleg az. Elég ugyanis szétnézni a 15-25 közötti korosztály zenei bugyraiban, és látjuk, nem egy zenekar indult el azért, mert Nové Somáéknak bejött. Illetve f@szának érzik, amire ráültek, rá akarnak hát huppanni ők is.

 

Szóval, ha ezt nézzük, a Middlemist öt év alatt felépített magának egy szeletet a térből. Mondjuk úgy, lestoppolta a tizenhatost a focipályán. (Komfortosan belakta.) Az öt esztendőt így a boncasztalra fektetve, ez nem rossz. Ahogy az se, ha ma kacsintanak egyet, akkor pár ezer ember már tuti visszacsippant. Ahogy az se, ha felraknak egy dalt, az azért (minimum) a tízezret tuti súrolja. Ezek eredmények. Tudjuk, nem egy „hálás minőségi mulatósért ölni képes zenefogyasztók lógnak a mulatós sátor tetejéről a fesztiválon” életérzés, de akkor is. Tágítják a teret, és ez baromi jó. Legalább valaki tényleg nyomat valamit ebben a ligában. (Nem írom le, hogy pszichedelikus rockban, mert még a végén megint megkapom, skatulyázok, pedig nem!)

 

Persze, nem qrvaTrendi lyútubber-influenszer szinten, mert az magaskultúra (nem mindenki sokkolhat árammal patkányokat, ugye), de azért lett itt valami Vanishing Point feszkó, meg szcéna-erőtér, meg még ez-az.

 

Nagyon nem volt eszemben, hogy ez most itt öt év, mikor leültünk kicsit dumálni Deli Somával és Ürögdi Ábellel a zenekar körüli ügyekről. Csak a végén esett le, hogy ez is lesz. Az egész tehát nem ilyen összegzősnek indult. Visszahallgatva a beszélgetést azonban szuper hírhamisítással (FAKE NEWS ALERT!) – belemagyarázom, hogy összegeztünk.

 

Szeretnénk egy kicsit ülni egy lemezen, hogy az szuper legyen

S ami a legfontosabb, így egyből csapjunk is bele – nézzük, vajon lesz-e új lemez ennek örömére?

 

„Biztos el fogjuk szomorítani azokat, akik ezt a cikket olvassák, de idén nem lesz új Middlemist Red anyag. Legalábbis teljes lemez tuti nem”

– mondta Soma.

 

Na bumm. Mondjuk azért, akkora para nincs, hisz épp nem rég jött ki egy egyedi animációs videó az Illuminair dalukra. Ráadásul az egészet Nové Soma rajzolta képkockáról képkockára. S azt is hallottam, csiripelték a madarak, ugye (a névtelen források csodája), hogy a srácok többet – pl. nagyobb felhajtást vártak tőle, mint ami végül lett. (Két hónap alatt közel 8 ezer kattal – ami helyi értéken ugyancsak nem rossz.)

 

 

No, de akkor hogy is volt / van ez:

 

„Lehet, hogy többet vártunk tőle, már fogadtatás szempontból. De így se panaszkodhatunk szerintem. Amúgy magát a klipet – aminek létrejöttében a MOME is sokat segített – szeretnénk majd nevezni különböző klipes seregszemlékre, animációs filmfesztiválokra. Szóval, ez még előttünk áll”

– összegzett gyorsan Soma.

 

Itt persze belebotlunk a promóció kérdésébe, s Ábel kifejtősébe belecsúszik az általuk megálmodott és először tavaly szeptemberben megrendezett Vanishing Point fesztivál is. „Minden zenekar egyre okosabban akarja csinálni, lemezről lemezre. És a kifutási idő, az ebből adódó nyomás, mindig beleszólt abba, hogy mikor adjunk ki valamit – s ugyan pl. nálunk az első meg második lemeznél sem jött ki ez rosszul, se a médiafelhajtás, se a lemez szempontjából –, de jó lenne, ha nem kellene versenyt futni az órával. Már csak azért sem, mert a Vanishing Point fesztivál és az Illuminair dalunkra készült egyedi, kézi rajzolású videoklip is elképesztő kreatív energiákat vitt el.”

 

 

Mint mondják, szeretnék ezúttal sokkal jobban, okosabban előkészíteni, felvezetni a következő nagylélegzetű anyagot, a 3. lemezt, így talán idén egy-egy dal elképzelhető, de komplex anyag nem. Ahogy Soma megjegyezte: „Szeretnénk most már kicsit ülni egy lemezen, ha nem kellene rohannunk, hanem dolgozhatnánk egy szuper albumon. Hogy ne egy teljesíthetetlen, kitűzött dátum határozza meg azt, mikor legyünk kész.”

 

A Ripple Soul köré épület vizuális világ ugyanakkor az Illuminairrel lezártnak tekinthető, legalább is Soma erre utalt: „A klip sokkal nagyobb munka és durr, mint amennyit az emberek elsőre gondolnak, mint, ami talán így elsőre tűnik. Soma egy nagyon masszív vizuált rakott össze a második lemez mögé. Minden egyes részletes egyedi, kézzel rajzolt grafika. Ezzel kulcsot akartunk adni az emberek kezében, hogy értelmet nyerjen, miről is szól az album vizuális világa, mit akarunk kifejezni vele. Szóval, az album ezzel a klippel teljesedett ki. Ezzel raktunk pontot erre az arculatra. Innen pedig valami újat építünk majd, szeretnénk ezt a részt még jobban elmélyíteni koncerteken is.”

 

 

Nemcsak kivenni akarnak!

Ami a Vanishing Point miértjeit illeti, az nagyjából így áll össze: „Igazából, emögött az van, hogy már nem csak kivenni szeretnénk egy adott szcénából, hanem adni, beleadni is. Ez a pszichedelikus dolog hozzánk igen későn esett be, és úgy érezzük, ha nem teszünk hozzá, nem pörgetjük fel, akkor nagyon hamar ki is futni, kifulladna a lendülete, ezt meg nagyon nem akarjuk. Szeretnénk kicsit összefogni, mint egy család. Amolyan közösségformálás célzattal. The Black Angel – Levitation Festival – ez a példa lebegett a szemünk előtt. S azt is látjuk, több zenekar is ebben a tematikus fesztivál dologban utazik. Másrészt pedig, hogy van egy csomó zenekar, amelyik nem jön el Magyarországra, és nem azért, mert nem hívják őket, hanem, mert egy buli miatt nem kockáztatnak, mert nem tudják, hogy van-e akkora közösség, amely miatt érdemes lenne idejönniük. No, mi azt szeretnénk megmutatni, hogy van és érdemes! Be akarjuk bizonyítani, hogy igen is érdemes Budapestre jönniük, van ráció Magyarországban, a városban, a közönségben!”

 

Ami tuti, hogy idén is egynapos lesz (pont az aradi vértanúk napján, október 6-án), és ugyanúgy, mint tavaly, a Dürerben, „nagyobb” nevekkel és kevésbé sűrű programmal.

 

Az állóvízből sikerült kirángatni az embereket

Közben meg ott motoszkált bennem, hogy vajon zenészszemmel merre ment a klubvilág az elmúlt fél évtizedben. Már csak azért is érdekel ez belülről, mert felemás érzései vannak az embereknek.

 

„Valahogy az állóvízből sikerült kirángatni az embereket. Nem csak fesztiválszinten, szerintünk klubszinten is. Klubokban elképesztő a fejlődés – pl. a győri Rómer ház, ott megindult és egyre nagyobb az érdeklődés az élőzene iránt. De említhetjük Debrecent is, ahol jót tett, hogy a Roncs Bár mellett nyílt egy Víztorony. Szükség volt ugyanis ott is egy olyan klubra, ahol a kezdők is bemutatkozhatnak” – jött a tapasztalati tőke Somától, hogy aztán a következő mondattal ismét visszacsöppenjünk a valóságba: mert pl. Eger – mintha elbukott volna. „A Vén Bagolyban koncerteztünk, ami egy kocsma, és jöttek a rendőrök, mert felnyomták a helyet – abba kellett hagynunk, és annyira szar ilyen rossz érzéssel lejönni a színpadról.”

 

 

Tiszta ’80-as évek. Persze, alapjában véve azért nem ez trend. Sőt, mint a srácok mondták: „a fesztiválok sokat segítenek egy-egy produkciónak. Ha például nem lenne debreceni Campus és ott nem látnának minket, akkor tuti nem raknák tele ott később a Víztornyot, márpedig igen és ez azért tök jó.” (De hogy árnyaljunk, azért még a gyerekbetegségek se múltak el, olykor bele-belefutnak ők is akár a legalapabb technikai parába – mondjuk egy nem megfelelő keverőbe, vagy monitorláda-hiányba, de onnan mindig szép győzni!)

 

Nem hátra, előre néznek

Viszont, ha már tovább rugózok az öt éven. Mi várható? Nagy vigasság? Á, dehogy! De miért nem?

 

„Minden évben szeretjük megünnepelni a zenekart, már hogy újra egy évvel öregebb lett. De alapjában véve mindig előre szeretünk tekinteni, semmint a múlton rágódni, révedni, hogy mi volt, mit és hogyan csináltunk. Semmi okunk, hogy ezt így ilyen ötéves dologgal kivesézzük, mert nagyon reméljük, még sok ilyen öt év áll előttünk.”

– summázott Soma.

 

És hogy jó hírrel szolgáljunk így a végére: február 21 és 24 között ismét erdélyi túrára indul a zenekar, így Kolozsváron, Marosvásárhelyen, Szatmárnémetiben és Nagyváradon lehet őket legközelebb elcsípni. Ja, a félévtizedes jubileumi meg március 14-én lesz a budapesti Akvárium NagyHalljában a holland Navarone társaságában.

 

További érdekességekért érdemes követni az Ígéretes titánok Facebook- és Instagram-profiljait. Ha pedig szeretnétek picivel hozzájárulni ügyünkhöz, szerezzetek be egy jó Titánok-pólót vagy táskát a Popshopban! Csak semmi trendcsinálás: hallgassatok menő magyar feltörekvőket!

Balogh Roland