Négy test, egybefonódás és finom road movie hangulat. De hogy az egésznek mi a köze A kis herceghez és annak gyermeki kedvességéhez, az kiderül a kritikaszerűségből.
Mivel egy ideje tetszhalott állapotban leledzem zeneírásügyileg, meglepett, hogy ma valahogy minden összejött ahhoz, hogy egy tök új zenéről firkantsak le néhány gondolatot. Az ifjonc épp déli álmát aludta, mikor jött egy mail, amiben egy friss klipet ajánlottak figyelmembe: möbius – Thing. Újságíróként picit elszomorít, ha egy zenei anyag klasszikus cikk/blogbejegyzésmentes premierben csak úgy elpuffan az éterbe. Ilyenkor rákoppintanék az adott bandára, de ezt most hagyjuk.
A lényeg, a YouTube tanulsága szerint első, bemutatkozó klipjével jelentkező möbius dala elkapott ma. Egy ideje hiányzott már a road movie hangulat. Talán, mert olyan nagyon mostanság nem utaztam/tunk, nem csoda, hogy színes, szagos élményekre vágyik az ember. Vagy csak szimplán arra, hogy sodródjon valami nagy víz tetején. A Thing pont ezt az olykor baromi jól eső kötelezettségek nélküli semmittevés érzést engedi szétáradni. Ahogy a klipben a táncosok, néha semmi másra nem vágyunk, csak hogy érezzük a másikat, meg hogy peregjenek az endorfinnal dúsított másodpercek.
Nagy filozófiát első hallásra és látásra nem is tudtam hozzáfűzni. Egyszerűen csak elragadott, hogy elragadott a dal. A hangzása szépen eltalált, jól felépített az egész, a körítéssel együtt, kellemes. Ha nagyon szőröznék, rádiószerkesztő szemmel azt mondanám, talán egy picit hosszú a 4:19-es játékidő. Bár, bevallom, koncerten meg amúgy is, személy szerint tíz perces számokat is simán elhallgatok; az egyik nagyon nagy kedvenc „hosszú dalom” pl. több mint 13 perc! Szóval itt egy kis hétközi hallgatni való, sodródjatok vele, s ha tényleg érdekel, mi köze van a számnak Antoine de Saint-Exupéry ikonikus kisregényéhez, az a klip alatt kiderül.
A möbius énekese, Bocskai Bora levelében így összegezte a dal és a vizuál hátterét:
„A Thing című dalunkat Tökölön vettük fel, a Zeneterem stúdiójában (egy másik dalunk, az Egy kis dal társaságában). A tavalyi Roxiget tehetségkutató egy különdíjaként nyertük meg ezt a lehetőséget. Meglepetésként Pásztor Sámuel (Anna & the Barbies) felajánlotta ehhez a különdíjhoz produceri segítségét, így vele közösen vonultunk be októberben a stúdió falai közé. Ő készítette a végleges mixet és mastert is. Ekkoriban még Csomor Alexander volt a dobosunk, a felvételen az ő játéka hallatszik.
A kis herceg és annak gyermeki kedvessége és érzékenysége ihlette a dalszöveg világát. Hangzásban Askjell – To be loved (ft. Aurora) dalát vettük inspirációnak, ez a légies hangulat keveredik a möbiusi hangszereléssel. A klip a kis herceg és a róka kapcsolatából kiindulva egy érintés- és közösségi terápia folyamatot mutat be. A klip ötletgazdája és mindenese Franyó Krisztina volt. A forgatás nagyon jó hangulatban telt a lelkes szereplők-táncosok és a közeli barátokból álló stáb társaságában.”
Érdemes követni az Ígéretes titánok Facebook- és Instagram-profiljait. Ha pedig szeretnétek picivel hozzájárulni ügyünkhöz, szerezzetek be egy jó Titánok-pólót vagy táskát a Popshopban! Csak semmi trendcsinálás: hallgassatok menő magyar feltörekvőket!
