Ha Miskolc, akkor ugye rock, de van az úgy, hogy mégsem egészen. Három dalba csomagolva itt az Önkontroll új eresztése, kicsit a tapogatózás jegyében. Kritika.
Van olyan, hogy egy zenekar, vagy épp zenei anyag, előzetes elképzelés mentén jön létre, és ebből a végén összeáll egy konceptlemez. És létezik ennek épp az ellenkezője is, amikor egy haverral gitározunk, meg van egy ismerős ismerőse, aki énekelne, úgyhogy lemegyünk a próbaterembe, aztán lesz, ami lesz. Ha pedig a dolog megél kettőnél több próbát, akkor jó eséllyel elkezd kialakulni valami zenei kémia a tagok között, sőt az is előfordul, hogy a dolog, mint az instant kávé, szinte magától késszé, egésszé érik.
A miskolci középsulisokból álló Önkontroll esetében nem egészen ez a helyzet, miközben az említett kémia rendesen ott van. Ez már a srácok első dalaiból is kiderült, a két darab év elején debütált nálunk. Ezek pedig, a zenekar „kora” ellenére, úgy álltak össze dinamikában, tempóban, hogy közben egészen technikás zenéről beszélünk. Kialakulóban volt valami, amit még nem hallottunk: egy fura átmenet a klasszikus és modern rockzene között, enyhén cukrozott kivitelben – kicsit a műfaj nagyöregeinek patetikus szövegvilágával, de egy fiatal srác szemével, az ő szájából. Kérdés persze, mennyire tartja ezt hűnek az eredet szelleméhez, aki még ötven és hatvan között is bőrnadrágot hord, de, ami biztos: ilyen, így még nem létezett, szóval jó kezdőpont volt ez.
Ebbe az irányba mélyült a zeneiség az újabb, Fenevad című darabban. Ami a gitártémát illeti, kicsit a modern metál felé kacsint, és ami eddig is érdekes volt a csapatban, az továbbra is az: még mindig megvan az, hogy az „óóó”-s jellegű epikus hangvétel váltja a kortárs sémákat – és közben a dolog valahogy mégis egyben van. Na meg, ott az énektéma, amely fura módon, tudatosan vagy sem, a magyar népdalokat idéző ritmikával – ami szintén egy új fejlemény.
Az Álomhatár hangszeres része megint csak továbbviszi a korábbiakat, a dal egy Iron Maiden balladára emlékezetet, a lassabb tempóval, az akkordbontásos kezdéssel. Ami rendben is lenne, de az ének túl lágy a klasszikus rock szelleméhez. Kicsit olyan ez, mint mikor a Youtube-on egy nagyon szép lány énekel nagyon szépen egy eredetileg kemény számot, ráadásul ukulelével.
Azt persze nem lehet elvitatni, hogy Aranyosi Zoltán énekhangja jól kontrollált ebben a dalban, de úgy érzem, ha egyszer rockzene, akkor nem kell finomkodni: a Fenevadban produkált vastagabb éneklés, a kis modorosságoktól eltekintve, teljesen a helyén van, és illik is a zene szelleméhez.
A Veszíts el-ről külön érdemes beszélni, mert nagyon elüt bármitől, amit a srácok eddig csináltak. Ennek a dalnak egy kicsit jazzes-funkos az alapja, amire jön a rap, refrénnek meg valami fülbemászó. A maga helyén ez akár működhetne is, de vigyázni kell a rosszindulatú közönséggel, ha valami ennyire elüt a repertoártól. Az jut eszembe, amikor tizennégy évesen Moby Dick előtt volt Sub Bass Monster a Tabánban, és repült pár söröspohár – az más kérdés, hogy ott Sub Bass-nek szurkoltam.
De ha már itt tartunk, melyik szubkultúra jár még ma is becsületesen élőzenei koncertekre, ha nem a rockerek? Ezért, ha egy csapat nem hagyja cserben az sziklazene szellemét, ezt a szcéna nagyobb eséllyel hálálja meg. Létezik persze a popularizálódás útja, amivel önmagában nincs semmi baj – de jelen esetben, legalábbis olyan dózisban, amit a banda ebben az anyagba adagolt, ez nehezen fér össze a zene spirituszával.
A lényeg: az Önkontroll elindult egy irányba, de kicsit még tapogatózik – ezért jó döntés volt, hogy akárcsak az elsőt, ezt a második kört sem egységes anyagként tették közzé. Hogy lesz-e ilyen, az pedig főleg annak a függvénye, hogyan alakul a viszony a zene lágyabb, poposabb, és az ősök szellemét idéző, keményebb vonala között. Mi nagyon szurkolunk, hogy összejöjjön.
Aki pedig élőben szeretné megnézni a zenekart, legközelebb épp hazai pályán teheti meg, ugyanis az ifjak november 25-én a miskolci Grizzly Music Pubban lépnek fel.
További érdekességekért érdemes követni az Ígéretes titánok Facebook- és Instagram-profiljait. Ha pedig szeretnétek picivel hozzájárulni ügyünkhöz, szerezzetek be egy jó Titánok-pólót vagy táskát a Popshopban! Csak semmi trendcsinálás: hallgassatok menő magyar feltörekvőket!
