Hogy lesz orvos egy csőnadrágos pankból? Mit tesz egy zenekar, ha valakit molesztálnak a közönségben? Politika és brexit. Az Otherkin tagjaival beszélgettünk.
Az ír Otherkin legénysége a Dürerben /// Fotó: Hikisch Gergely / Ígéretes titánok
► For English version, please CLICK HERE ◄
A napokban bevette Magyarországot is az ír Otherkin zenekar. A Dürer kistermes koncertjük előtt pedig volt még pár percünk leülni velük, és Luke Reilly-val (ének, gitár) és Rob Summons-szal (dobok) az írekről, politikáról, Kelet-Európáról beszélgettünk.
A banda 2014-ben alakult Dublinban, de már van egy nagylemezük nemzetközileg is jegyzett dalokkal, és jelenleg európai turnéjuk kellős közepén járnak. A srácok tehét jó úton járnak ahhoz, hogy elnyerjék a „Következő Nagy Ír Banda” titulust. A siker titka Luke szerint a tudatosság.
Mikor megalakult az együttes, tudtuk, hogy komolyan kell csinálnunk. Nem vártuk, hogy a dolgok megtörténjenek maguktól, menni kell. Elkezdtünk dalokat írni, koncertezni, majd még több dal, újabb koncertek, aztán az emberek elkezdtek megismerni minket, hallgatni a dalainkat.
A „valószínűleg az egyik legtúlképzettebb együttes” négy tagjából kettőnek van orvosi végzettsége, csak Rob, a dobos nem szerzett diplomát, mert pár hónappal korábban otthagyta a főiskolát. Egy ilyen esetben kikerülhetetlen kérdés, hogy egy szétvarrt mellkasú, csőnadrágban és Martensben ugrándozó srác mégis miért válaszotta a továbbtanulást.
Rob és Luke /// Fotó: Hikisch Gergely / Ígéretes titánok
– Tizenhat évesen kezdtem el zenélni, szóval amikor leérettségiztem, nagyon gáz voltam. Én persze azt hittem, jó vagyok, és ebből akartam megélni – mondja Luke. – A szüleim persze tudták, hogy borzalmas vagyok, és mondták, hogy jobb lenne, ha elmennék főiskolára. Ami végülis jól sült el, mert mind fősulisok voltunk, amikor találkoztunk. Az első lemezszerződésünk egyidőre esett a lediplomázásunkkal. El kellett dönteni, hogy mit akarunk csinálni. – avat be a kezdetekbe az énekes-gitáros. És hogy mi szólt a zene mellett?
Bármikor visszatérhetek az orvostudományhoz, de nem kezdhetek el bármikor egy rockzenekart. Ezt csak addig csinálhatod amíg fiatal vagy.
Zaklatás a koncerten: ZÉRÓ tolerancia!
Az elmúlt hetek szexuális zaklatási botránya eddig főleg a színészek világából érkező beszámolókkal volt tele, pár héttel ezelőtt azonban az Otherkin egy Facebook-bejegyzésben számolt be egy esetről: egy camdeni koncertjük után tudták meg, hogy a közönség egyik tagját, egy fiatal lányt a tömegben zaklattak, s ennek kapcsán határozottan leszögezték, mélységesen elítélik az erőszak minden formáját, és az ő koncertjükön semmi ilyet nem fognak tolerálni. Aztán szóba került Ethan Kath (Crystal Castles) és Jesse Lacy (Brand New) esete is.
Olvastunk Ethan Kath ügyeiről, aztán hallottuk Jesse Lacy történetét is, ő ráadásul elismerte a vádakat. Szerintem egy szar ember. Az emberek majd kifogásokat keresnek, és felmentik őt, hogy »Ó, dehát ilyen fantasztikus dalokat írt«, én azt mondom: leszarom! Szerintem egy pöcs, ilyen egyszerű. Mert tudod, ha olyan helyzetben vagy, hogy emberek felnéznek rád, mondjuk egy tizenötéves lány, felelősséggel tartozol. És ahogy viselkedett az szégyen, és erre nincs mentség. Bukjanak!
„Sokan csak azért politizálnak, hogy népszerűek legyenek!”
– Ellenezzük a brexitet, Donald Trumpot, minden ilyet. Liberálisak vagyunk – mondja Rob, arra válaszolva, hogy mennyire fontos egy post-grunge-punk-rock bandának a politika ma.
– De például én vegetáriánus vagyok, Luke vegán, mégsem fogunk dalt írni a vegánságról. Azért zenélünk, hogy jól érezzük magunkat, nem azért, hogy a számunkra fontos dolgokat beléd verjük. És láttunk egy csomó bandát, akik elkezdtek a brexitről meg politikáról beszélni, szerintem azért, hogy népszerűbbek legyenek. De nem igazán értik ezeket, és ettől csak hülyét csinálnak magukból – világít rá a témára a zenekar dobosa.
Fotó: Hikisch Gergely / Ígéretes titánok
Luke szerint van pár daluk, ami politikai ihletettségű, ám „mi ezt úgy csináljuk, hogy ha hallgatod, ne azt gondold, hogy »Ó, hé! Ez egy politikai dal!«. De, ha jól megnézed a szöveget, érteni fogod, hogy mire gondoltunk.”
Ha pedig szóba került: mi lesz egy feltörekvő ír bandával, ha beüt a brexit? – Igazából senki sem tudja, mi fog történni. Ez egy nagy dolog. Nem hiszem, hogy nekünk problémáink lennének, de az angol zeneipart könnyen tönkreteheti. Vannak angol zenész barátaink, na ők aggódnak!” – mondja Rob.
Ehhez csatlakozva Luke arról beszélt: „A turné alatt eddig megfordultunk Németországban, Hollandiában, Dániában, Csehországban és Magyarországon. Ha fizetnünk kellett volna minden országban a belépésért, a vízumért, akkor ez a turné biztosan nem jött volna létre.”
Persze kérdés ez visszafelé is: mi lesz, ha emiatt (még jobban) „bezár” az ugródeszkaként használható brit zenepiac?
– Nem hiszem, hogy kevesebbet játszanánk majd az Egyesült Királyságban. Drága oda eljutni, fizetni kell a kompért, de még ha drágul is, nem hiszem, hogy olyan mértékben, hogy nagyon megnehezítse a dolgunkat. De ki kell várni a végét. Bármi lehet. Őrült időket élünk – összegezi véleményüket Rob.
„Ó, ez tök olyan, mint otthon!”
De ha már szó volt a turnéról, muszáj volt rákérdeznünk, hogy hogy megy. Az Irish Mirror napilapnak adott interjúban beszéltek arról, hogy nem igazán tudják, mire számítsanak Kelet-Európában. Miután szépen átbeszéltük, hogy Csehország már ide tartozik, Ausztria még nem, elmondták, hogy semmit sem tudtak a régióról, és természetesen a sztereotípiák éltek bennük. Sok ír fiatal választja továbbtanulási célból Budapestet, úgyhogy a barátoktól hallott történetek alapján tudták, hogy szép, de még így is tudott pozitív meglepetéseket tartogatni Magyarország.
Fotó: Hikisch Gergely / Ígéretes titánok
– Arra számítottunk, hogy nehéz lesz majd vegánként étkezni itt, mert ezt hallottuk. De itt ettük eddig a legjobb vegán kaját. Fura volt, mert él egy kép a fejünkben azokról a helyekről, amik távol vannak Írországtól, de amikor megérkeztünk azt mondtuk: »Ó, ez tök olyan, mint otthon!« – lelkesednek a srácok.
Luke közben azt is elmondta, büszkék arra, hogy írek, és tovább növelhetik az ország jó hírét. Egyik németországi állomásukon kórházba kellett mennie, és egy barátságtalan nővér kezelte. Amint megtudta, hogy ír, a nő szeme felcsillant, és onnantól kezdve barátságos és segítőkész lett.
– Egy csomó helyen azért csípnek minket, mert írek vagyunk. Az emberek általában szeretik az íreket, mert lazák, barátságosak, meg itt van ez az egész Szent Patrik cucc. Az ilyen helyeken, mint Magyarország, ahová nem jut el sok ír együttes, remek érzés lengetni az ír zászlót – kapunk gyorstalpalót az ír néplélekből.
A srácok pedig komolyan gondolták, hogy nem akarnak lustálkodni. Amint vége a turnénak, elkezdik szervezni a következőt, februárban visszajönnek Európába, nyáron megélik a fesztiválszezont, és tervben van egy amerikai turné is.
Imádunk turnézni. Eljutni ilyen helyekre, találkozni más kultúrákkal és különféle embereknek zenélni. Nagyon sok buli és nagyon sok ivás. Talán egy hónapig le kéne állnunk az ivással, ha ennek vége.
További érdekességekért érdemes követni az Ígéretes titánok Facebook- és Instagram-profiljait. Ha pedig szeretnétek picivel hozzájárulni ügyünkhöz, szerezzetek be egy jó Titánok-pólót vagy táskát a Popshopban! Csak semmi trendcsinálás: hallgassatok menő magyar feltörekvőket!
