Képregényhősös mozihangulatba visz a Perfect Pill új dala

Elég karcos albummal készülnek a srácok. Ebből kapunk most egy kis ízelítőt, méghozzá magát a lemez címadó darabját: ím, itt a Maze. Exkluzív dalpremier.

 

► For English version, please CLICK HERE ◄

 

Szinte majdnem napra pontosan két éve írtunk legutóbb a Perfect Pillről. Ahogy anno, ezúttal is egy vadiúj dalt hoztak hozzánk megpörgetni. Akkor épp a szilveszter utáni nagy józanodásban a Hangover c. dalukkal próbáltuk elűzni az újévi másnapot, s ugyan most is nagyon az év elején járunk, ám ezúttal teljesen más hangulattal érkeztek.

 

A Maze című számuk a nemsokára megjelenő lemezük egyik beharangozó, egyúttal címadója is. S mint ilyen, igazi nomen est omen, mert a vizuálja mellett a hangulata is szépen behúz egy labirintusba. A gitártorzítók továbbra is magas hőfokon égnek, a szólók oly könnyedek, mintha csak valami imprót hallgatnánk, miközben az egészen érződik, nagyon aprólékos, finom munkával csiszolták össze a sávokat. Aki ismeri a zenekar megelőző anyagait, annak fel fognak tűnni ezek a nüanszok. A zsigeri, poszt-grunge nyersesség szofisztikáltabb köntösbe bújt. Ugyancsak nem lehet nem észrevenni, hogy a korábbi, elsősorban az ifjonti naivitás világából táplálkozó szöveg a picit komorabb irányába mozdult. No, persze semmi depresszív horror, mint inkább az önkritikus, a személyiség belső útkeresése az, ami megjelenik. Ez pedig abszolút jót tesz a zenének is, egyúttal a monológban mintha az önmagunkkal feleselés is felsejlene, ami meg ugyancsak az improvizatív jelleget erősíti.

 

Közben tényleg nem szabad elmennünk a vizuál mellett sem. Sokszor írtuk már, hogy ma egyre nehezebb valami újat mutatni egy-egy szövegvideóval. A bőség zavara, ugyebár. Nos, a Maze-re sikerült egy olyan képi világot felhúzni, mintha csak valami képregényes mozi, vagy valami fasza kis animáció címadó (vagy épp záró) képsorait néznénk. Nagyon jól harmonizál a grafika és a zene, és a filmes utóérzés miatt, ritkán mondok ilyet, de a klipet érdemes teljes képernyőre nagyítva meglesni. Totál behúz!

 

S miután ez megvolt, érdemes hajtani egyet, mert a zenekar frontemberével, Szabó Leventével az újrahangolásról, a készülő lemezről és az underground örök harcáról, az érvényesülésről, lehetőségekről beszélgetünk.

 

 

Közösségi aktivitásotokat elnézve 2017 inkább a nagy előkészület éve volt nálatok, többek között felvettétek az új albumotokat, újrahangoltátok kicsit a zenekart. Mennyiben más a mai Perfect Pill a két évvel ezelőttihez képest?

Az biztos, hogy a legutóbbi találkozásunk óta rengeteget változtunk, mind zenekari, mind emberi szempontból is. Akkor még mindannyian a gondtalan egyetemisták életét éltük, ma pedig már dolgozó, komoly emberek lettünk. Még házasember is van köztünk! A viccet félretéve, a zenekar életében a legnagyobb változás basszusfronton történt, Takács Tamás érkezésével a zenekar új erőre kapott. Azt hiszem, mindenkinek komoly lecke volt ez az időszak, egy teljesen új helyzethez kellett alkalmazkodnunk, és azt gondolom, hogy a lehető legjobbat és legtöbbet hoztuk ki belőle. Ez a négyes azóta összeforrt, a zenénk pedig talán még inkább eltolódott egy kicsit progresszívebb irányba.

 

Jó néhány évvel a hátatok mögött, hogy látjátok, mi mindent lehet elérni, meddig lehet eljutni, ha nem sztárol unásig, és nyomat reggeltől estig a kereskedelmi gagyi, vagy ha nem játszanak rommá a rádiók?

Azt hiszem, annak minden zenekar örül, ha a dalait játsszák a rádiók. Az egy másik kérdés, hogy az underground, azaz a feltörekvő zenekarok milyen lehetőségekhez jutnak. Mi töretlenül hiszünk abban, hogy Magyarországon van közönsége az igényes és nem magyarul megszólaló rockzenének is, de ehhez a közönséghez rádiók híján más módon és úton kell eljutni. Őket kicsit talán nehezebb megtalálni, de egyáltalán nem lehetetlen feladat. A feltörekvő zenekaroknak sokkal nagyobb hangsúlyt kell fektetnie a személyességre, és a közönséggel való állandó és közvetlen, kapcsolatra. Vannak erre bőven példák itthon is. Sőt, mondhatnám azt is, hogy az Ígéretes Titánok is azt az elvet követi, hogy egy megjelenés mögött ne csak egy előre megírt sajtóanyag legyen, hanem valós, érdekes és legfőképpen személyes tartalom is. Ezekre szeretnénk mi is a jövőben minél nagyobb hangsúlyt fektetni.

 

Új albumotok, ahogy az erről előfutárként most nálunk debütáló dalotok címe, Maze – labirintus, már csak az előbbiek fényében is finom áthallásnak tűnik. S tudom, idióta a kérdés, de mégis, honnan jött, mire utal ez a labirintus allegória?

Elég sokat gondolkodtunk az új album címén. Igyekeztünk olyan címet találni, amely jelentésében is tükrözi az új anyag hangulatát. A beszélgetéseink során arra jöttünk rá, hogy az új dalaink leginkább az útkeresésről szólnak. Ennek allegóriájaként született meg a labirintus, amely az életünket átszövő végtelen útvesztőt jelképezi. Lehet, ez egy személyes történetből fakadó, önmagába visszaforduló spirál, de ugyanígy utalhat társadalmi jelenségekre is. Eléggé kifejező, komplex szimbólum, amely jól illeszkedik a dalainkhoz.

 

A számra készült egy szövegvideó is, s noha a mondandó keretbe helyezi a vizuális megjelenítést, hogy állt össze a képvilág?

A képi világ kitalálásában és létrehozásában nagy segítségünkre volt a Perfect Pill logóját, illetve az előző EP borítóját is megtervező formatervező barátunk, Hukaya Simon. Mi csak a koncepciót adtuk neki, egyébként mindenben teljes szabad kezet kapott. Simon elég hamar megtalálta azt az irányt, amely vizuálisan is passzol a lemez hangulatához, így született meg ez a zsúfolt, egymásba kapaszkodó, térben is sokasodó labirintus. A szövegvideóban látható labirintus lényegében ebből a vizuális közegből lett kiemelve. Teljesen véletlenül, de nagyon jó, hogy így alakult, mert a dalhoz is kiválóan passzol, és előrevetíti az albumot, illetve annak képi világát is.

 

Picit visszakanyarodva a közelgő új lemezre, mennyire lesz összhangban az eddig látottakkal, ami egy szomorkásabb, szöveileg az önmarcangolásba is belemászó, befelé tekintő hangulatot vetít előre?

Az biztos, hogy az új lemez sokkal sötétebb hangulatúra sikeredett, mint az előző anyagunk. Hangzásában is teljesen más, de tudatosan alakítottuk így. Ezen az albumon ismét Nóniusz Gáborral dolgoztunk együtt, aki nagyon sokat segített ennek az „élőbb” módon megszólaló, kicsit komorabb hangulatnak a megtalálásában. Sokkal többet kísérleteztünk mint eddig, mindeközben azért az alapvető stílusjegyeinket is meg tudtuk őrizni. Összességében sokkal karcosabb ez a lemez, de bőven maradtak rajta keserédes, olykor melankolikus pillanatok is.

 

S ha már újév, mire készültök 2018-ban? Már csak az új lemez miatt is több koncert, fesztiválozási?

Nagyon szeretnénk már eljutni a vidéki városokba is! Szeretnénk kinőni ezt a Budapest-centrikusságot, ami a zenekart eddig jellemezte. Ha minden jól alakul, akkor tavasszal sikerül is pár állomás erejéig vidéken is fellépni, illetve nyáron néhány kisebb fesztivál-fellépés is kilátásban van. Amire még nagyon készülünk, az egy új, nagyobb költségvetésű videóklip, amelynek előkészítő munkálatai már a háttérben zajlanak. Az album megjelenését megelőzően egy dalt még kihozunk, erre készül az új klipünk is. Ennek megjelenését szeretnénk egy kicsit személyesebbé, közösségi élménnyé tenni. A részletekről nemsokára beszámolunk!

 

További érdekességekért érdemes követni az Ígéretes titánok Facebook- és Instagram-profiljait. Ha pedig szeretnétek picivel hozzájárulni ügyünkhöz, szerezzetek be egy jó Titánok-pólót vagy táskát a Popshopban! Csak semmi trendcsinálás: hallgassatok menő magyar feltörekvőket!

Balogh Roland