Két nap múlva jelenik meg a legelső Perrin klip, July címmel. Ennek apropóján kérdeztük a projektről Palotai Somát, aki a Perrin név mögött rejlik. Interjú.
Csendes kávézó, délelőtt 11. Soma mindig itt kezdi a napját. Kezdődhetne ez az interjú így is, de a helyzet kivette a legjobb részt az egészből. Személyesen nem találkoztunk, a kérdéseket még a lazítások előtt tettem fel Somának, mindezt online. Ennek ellenére is mesélt, a megjelenő klipről, arról, hogy az eddig elért dolgaiból miért a zenekarára a legbüszkébb, a stúdiózások különbségéről és persze a koronavírus helyzet sem maradhatott ki. Perrin-interjú, a csütörtöki klippremier elé.
Mennyi terveteket borította fel a helyzet? A megjelenések időzítésébe is beleszólt?
Nagyobb kihívások árán, de sikeresen felvettük az anyagot és későbbi dátummal, mint ahogy eredetileg terveztük, de május 28-án végre meg fog jelenni az AM:PM Music gondozásában a July című dalom. Az utolsó pillanatba sikerült leforgatnunk az első klipem, de necces volt a helyzet, berezgett a léc.
Régóta ígéred, hogy jönnek az új dalok, és csütörtökön érkezik is a July, klip kíséretében. Mesélnél egy kicsit ennek a létrehozásáról?
Május 28-án jelenik meg az első Perrin klip, ami több szempontból különleges számomra, de főként azért, mert ahhoz a dalhoz készült, amit a Supersize stúdióban rögzítettünk még tavaly decemberben. Életem egyik legmeghatározóbb alkotási folyamata volt a stúdiózás, remek vendégzenészekkel, és alig vártam, hogy kiadjuk. Amikor beütött a vírus és már nem nagyon mászkáltunk sehova, még a szigorítások előtt, gyorsan, gerillába forgattuk le a videót, egy magánlakásban.
Szerintem érződni is fog a munkán, hogy végül nem egy stúdióban lett felvéve egy nap alatt, hanem a rendezőnek is felszabadult ideje, tere volt és ki kellett szakadnia a komfortzónájából. De nem csak neki, hanem az egész stábnak.
Nagyon sokat dolgozol egyedül, a felvételekhez mégis összerántottál egy nagyon erős csapatot, miért volt fontos neked, hogy zenekarrá nője ki magát a Perrin?
Elég maximalista vagyok, így sosem motivált, hogy sok hangszeren játsszak, mert nem elégednék meg azzal, hogy csak egy picit értek hozzá. Szerettem volna az általam megkomponált zenéket hangszereken hallani, ezért elhívtam pár zenészkollégát, de nevezzük inkább barátoknak őket. Nagyon nagy szerencsém van, hogy ismerem a srácokat és szívesen jöttek.
Már kint van egy 5 számos EP-d, de a SuperSize-ban történt munkát mondod az első stúdió élményednek. Miben volt a két single rögzítése más, mint a Lay Down készítése?
A Lay Down EP-t körülbelül 3-4 különböző szobában rögzítettük. A süketszobát például úgy hoztuk létre, hogy kinyitottuk a szekrényajtómat és a ruháim fogták fel a hangot. A decemberi stúdiózás egy profibb, letisztultabb folyamat volt, úgy éreztem magam, hogy sosem akarok onnan elmenni és az a cél, hogy ezt tudjam csinálni folyamatosan.
Már hárman vagytok állandó tagok ez azt jelenti, hogy a zeneszerzésbe is engedsz beleszólást, vagy ez csak a színpadon mutatkozik meg?
Igen, van változás, eleve az EP-n is volt közös számom Harmath Somával, szóval sosem zártam ki a lehetőségét annak, hogy legyen közös zeneírás. Alapvetően úgy néz ki a munkafolyamat, hogy otthon írok egy demót, majd elviszem a terembe, ahol meghallgatjuk, elkezdjük játszani és az alapján a srácok is belenyúlnak kicsit a saját részükbe. Amit nem is bánok, ezért zenélünk együtt.
Lépésenként bővíted a csapatot, meddig szeretnéd ezt folytatni, mi lenne az ideális Perrin felállás? Big Band?
Ezt egyelőre nehéz megmondani, a közeljövőben nem tervezünk bővülni. Ha történne bővülés, akkor sem sok mindenkivel. Az ideális csapatba talán még két tag férhet bele.
Még mindig friss a projekt, de már a Budapest Parktól az Akvárium Klubig sok helyen voltatok, mennyire volt nehéz eljutni idáig? Mennyire építed tudatosan a produkciót, és mennyire foglalkozol csak a zenével, a többi pedig hozza magát?
Úgy érzem, hogy elég szerencsés vagyok és jókor voltam jó helyen. Amikor elindultunk a Kikeltetőn, akkor eljött Soltész Péter, egy közös ismerősünk meghívására megnézni a produkciót. Azóta is ő a menedzserünk, mert a tehetségkutatón elért eredmények mellett, megnyertük az AM:PM kiadó és menedzsment bizalmát is. Ez hozta meg az igazi szintlépést. Ekkor értettem meg, hogy mennyire fontos és mekkora előny az, ha az előadó mögött van valaki, aki segíti építeni a karrierjét.
Ettől függetlenül elengedhetetlen, hogy a közösségi médiában én tartsam a kapcsolatot az emberekkel, mert az a hiteles, az az őszinte. A kommunikáció mellett maximálisan a zenére tudok koncentrálni, a fellépéseket, azoknak lebonyolítását és a megjelenéseket nem én intézem.
Mi az a dolog, amire a legbüszkébb vagy a Perrin kapcsán? Ezekre a fellépésekre, arra hogy felfigyelt rád egy menedzsment, esetleg valami teljesen másra?
Büszke vagyok az elért sikerekre, de utólag mindig úgy tekintek vissza, hogy „oké, ez szuper volt, de mi a következő lépés?”. Engem a srácaim tesznek büszkévé, hogy kitartanak a projekt mellett, annak ellenére, hogy a dobosunk Czirják Tomi rengeteg formációban van benne, Harmath Somának is van más zenekara is, de bele adnak mindent, amikor együtt zenélünk és ez nekem is erőt ad.
A Parkos koncert előtt például nagyon izgultam. Volt a koncert közben egy-két rész, amikor kizökkentem a stressz miatt, de ránéztem a fiúkra és láttam, hogy ők teljesen átszellemülve játszanak a színpadon. Azt éreztem, hogy nem hagyhatom őket sem cserben és ez energiát adott, hogy folytassam tovább teljes erőbedobással. Összességében ezekre a pillanatokra vagyok a legbüszkébb.
Azt mondják, hogy a járvány most a kis produkciókat hozta a legrosszabb helyzetbe, mert a nagyoknak van elég tartalékuk minden értelemben. Nálatok, akik pont egy erős, dinamikus feltörekvés közepén voltatok, mik lesznek a legfontosabb pontok szerinted a fennmaradás érdekében? Nem tartotok tőle, hogy gyakorlatilag majdnem újra kell kezdenetek az építkezést?
Szerintem szerencsés helyzet, hogy pont most, amikor online kell ott lenni a szeren, akkor fel vagyunk tárazva megjelenésekkel. Próbálok a lehető legpozitívabban hozzáállni a helyzethez, amúgy sem vagyok túl pesszimista. Szerintem most kell zenét írni, gyakorolni ezerrel, kollaborálni más zenészekkel és megjelenéseket kiadni. Nem gondolom, hogy visszafejlődnénk, megyünk szépen előre.
Említetted egy interjúban, hogy nagyon szeretnél külföld felé is mozdulni, történt bármi előrelépés ebben az ügyben? Próbáltok most dolgozni ezen az ügyön?
Ez most picit megakadt, hiszen a jelenlegi helyzetben nincsenek rendezvények. Az új megjelenéseket kiküldjük külföldre, ahova csak lehet, jelenleg ez az egyetlen lehetőség.
Hogyan képzeled el a formáció jövőjét? Megmarad a jelenlegi rendszer, vagy elképzelhető, hogy esetleg megszűnik a DJ-szett és átalakul csak zenekari formává? Bánnád, ha a Perrin név eltávolodna Palotai Soma személyétől, és mint egységes zenekar tekintenének rá?
Elég nehéz jelenleg erre válaszolni, a DJ-szettekből éltem eddig és szeretem is csinálni nagyon, szóval azok maradnak. Kérdés, hogy mikor és hol lehet fellépni a jövőben. Ezen nem is szeretnék spekulálni, amíg ennyire ködös a jövő, addig új zenéket akarok írni, esetleg feszegetni a határokat, más zenészekkel, kicsit más hangzásokon dolgozni. Aztán, ha normalizálódik a helyzet, akkor újra próbálni a srácokkal, visszazökkenni.
További érdekességekért érdemes követni az Ígéretes titánok Facebook- és Instagram-profiljait. Ha pedig szeretnétek picivel hozzájárulni ügyünkhöz, szerezzetek be egy jó Titánok-pólót vagy táskát a Popshopban! Csak semmi trendcsinálás: hallgassatok menő magyar feltörekvőket!
