Egy Lovasi-féle pályázattal indult, egy EP, majd egy klip is lett belőle. Ez debütál nálunk, de hogy ennek mi köze egy nászajándékhoz, az a klikk után kiderül.
Kísérletezős alter – írja magáról a Rekamié. Ha a zenekar öndefinícióját a legutóbbi, idén megjelent három számos Lemerülök.. című kislemezükkel próbálnánk összhangba hozni, akkor egy „revü” jelzőt is érdemes lenne becsempészni a meghatározásba. Az EP, és a hangzás ugyanis lényegesen heterogénebb, mint a gyakorlatilag lerágott csontnak számító „alter”.
Nem túl bonyolult, ugyanakkor értő, lelkizős szövegek. Érzések dalokba csomagolva, amelyek szeretnének valahová eljutni, és mintha lenne egy leheletnyi népművelős célzatuk is. Azt is mondanám, mindennek talán ahhoz is lehet némi köze, hogy a Kovács Marcell basszeros és Szpuszenik Richárd dobos mellett a trió frontembere, énekese, gitárosa egy hölgy, Kótai Sziszi.
Ha alapból kérdeztek volna, egyértelműen azt mondom: az EP kb. minden szempontból legerősebb dala a Csak annyit akartam.. A hangzása, a gitártéma, a szóló, a torzító, a levegős sodródásfíling teljesen a helyén van. A szöveg is, igaz, arra bevallom, első hallgatásra nem figyeltem, de nem azért, mert ne lenne rendben. Aztán amikor azt is felfogtam, miről akarnak szólni a sorok, akkor állt össze igazán az egész: egyrészt a lemondás, másrészt némi spleen, harmadrészt meg az alagút végén pislákoló remény, ami valami boldogságkeresés csíráját rejti magában. A dal (meg az egész EP) egy remek kis klubos szösszenet, amire nem feltétlenül pogózni támadna kedve az embernek, ám elhallgatni félhomályban, vagy akár élőben kiskocsmában, pont nagyon adja.
No, ehhez a dalhoz készítettek most egy klipet, ami most nálunk érkezik. Ha tömören jellemeznem kellene a vizuált, akkor ahogy a címben írtam: egy szépén fényezett kőfejtő mélyén keressük a boldogságot a Rekamiéval. Persze az egész mögött sokkal több munka van és egy igen praktikus szál is meghúzódik mögötte. „Ezt a forgatási lehetőséget nászajándékba kaptuk Sziszivel, a barátainktól nagyon praktikus ajándékként” – avatott be a keletkezéstörténetbe Marcell. Már ha csak ennyit tudnék, imádnám, ennél ugyanis nehéz jópofább háttér történetet elindítani.
Merthogy itt még koránt sincs vége a sztorinak. Az anyag Lovasi Andrásék pályázati kiírását követő sikeres szelekció végeredménye. „376 jelentkezőből 14 előadót választott ki, köztük minket is, akik ennek köszönhetően kaptak 3 nap stúdióidőt a Mecsek oldalában fekvő La Gardensben, ahol gyakorlatilag Maczkó Robi – a jelenlegi hangtechnikusuk – volt a nyeremény. (Ezt ő maga fogalmazta meg ilyen ízesen.) Így délelőtt 10-től éjfélig mehetett a munka, ott aludhattunk, nagyon jól éreztük magunkat, Robinak nagyon jó ízlése van” – mesélt a felvételekről Marcell.
Ami szigorúan a klipet illeti: azt fél nap alatt forgatták le Gánton Deák Bálinttal. „Ami nem igen jön át a klipből, azaz idegesség, hogy ugyan június végén forgattunk, de többször esett az eső, hideg volt, és sietnünk kellett nehogy megint essen. Célunk a helyszínnel, hogy kifejezzük a dalszöveg mondandóját, a kóválygást, az ürességet, hogy a főszereplő kimenekülne a világból. Ami még érdekes, hogy Szpuszenik Richárd első közös programja épp ez a forgatás volt velünk”.
Ha szeretnétek meghallgatni a teljes EP-t, azt ITT tudjátok, a zenekart pedig legközelebb élőben október 7-én Győrben tudjátok elkapni:
Ha pedig kedvet kaptatok és szeretnétek további magyar dalokat hallgatni, KATT a Titánok Spotify-ra! Csak jókat mutatunk!
Érdemes követni az Ígéretes titánok Facebook- és Instagram-profiljait. Ha pedig szeretnétek picivel hozzájárulni ügyünkhöz, szerezzetek be egy jó Titánok-pólót vagy táskát a Popshopban! Csak semmi trendcsinálás: hallgassatok menő magyar feltörekvőket!
