A zenekar, ami örökké dacol az egyik legnagyobb magyar történész szállóigéjével

Ahogy már korábban jeleztük: új albummal jelentkezett a The Royal Freak Out. De milyen is ez a lemez? Nepotizmustól mentesen megpróbáltuk kivesézni! Kritika.

 

► For English version, please CLICK HERE ◄

 

Minél hosszabb, annál rosszabb!

 

Így szól a Kelet-Európa történetét kutató egyik, hanem talán a legnagyobb magyar történészének a közkedvelt szállóigéje. Niederhauser Emil kivételes koponya volt, többek között valamennyi szláv nyelven értett, és emberi nagyságát csak tovább növelte, hogy hallgatóit partnerként kezelve örökké a konstruktív vitában és a diskurzusban hitt, erre bíztatta tanítványait és e mentén pallérozta a tudásukat is. Mint egyetemi oktatói karrierje utolsó évfolyamának tagja, minden félév elején hallottam e mondatát (kérését) az évadnyitó szemináriumokon. A szava járásának lényege az volt: ha egy 45 perces órán egy adott témát bemutató hallgató az Emil bácsi szerint ideális öt percnél hosszabbra nyújtja az előadását, akkor nem marad idő a disputára, nem lehet megvitatni, körbejárni a kérdést, így az egész nem sokat ér. Ráadásul – mint mondta –, aki elnyújtja beszámolóját, az egy idő után már rizsázik, elkalandozik, és így elvész a lényeg, egyúttal félő, hogy széthullik az egész – és valóban, sokszor volt így! Noha egy idő után már csak hangosan röhögtünk rajta, ám megértettük, ahhoz, hogy valaki komoly kutató lehessen, meg kell tanulnia precízen tömöríteni. Így egyre jobban tudatosult bennünk a dolog: minél hosszabb, annál rosszabb!

 

Na, ez az, amit a The Royal Freak Out sose képes betartani! Egyszerűen nem ismerik azt a fogalmat, hogy 5 perc alatt!!! (A rádióbarát kifejezésről nem is beszélve!) A végtelenségig elnyújtott gitárszólók, felvezetők, a vége meg az, hogy egy tisztességesen kibontott daluk akár a nyolc perces hosszt is túllépi. És a csavar az egészben, hogy ez baromira így van jól! Mindezt nem azért mondom, írom, merthogy az elmúlt egy évben RFO-koncerten jártam a legtöbbször, és amúgy személyesen is nagyon jóban vagyok a zenekar tagjaival, hanem, mert alapból, minden nepotizmust félretéve is így vélném. Farkas Balázsék különutassága üdítő színfolt a hazai gitárzene halmazában. Nem poprock, nem pszichedelikus, talán picit stoner, de semmiképp sem avítt, rizsporos, modoros klasszik magyar rock, amitől meg már borsódzik az ember háta. Inkább azokat az éveket juttatja egy középkorú zenefanatikusnak az eszébe, amikor a feszes, rövid grunge/punk darálás után az ember ráment, mondjuk, egy Mad Season-, egy korai Queen-, vagy egy Pink Floyd-dalra, és baromira nem volt mérvadó, hogy az adott szám az most nyolc vagy 13 perces!

 

Az RFO-ban az a legszimpatikusabb, hogy nem feszülnek rá a zeneipari trendekre, a „rádióbarát” definíció elvárásaira, kényszereire, hanem abban utaznak, amit szeretnek, és ha az egy hét-nyolc perces szám, akkor azt játszák. Még akkor is, ha talán sejtik, hogy így kevesebben ülnek le, vagy mennek el őket meghallgatni. Ami nagy kár, mert úgy vélem, a zenekar tehetségéhez, tökösségéhez mérten alulértékelt. Sajnos!

 

Többek között e szempontok miatt is vártam nagy érdeklődéssel Sipos Ábrisék új lemezét, amely három és fél év után az első anyag volt, amit a zenekar kiadott. A Step Beyond the Fading Line címre keresztelt korong pedig több tekintetben hozott újdonságot.

 

The Royal Freak Out – Intro (official audio)

The Royal Freak Out’s Intro form the new album A Step Beyond the Fading Line (2018.) Get the official album here: http://www.nowbooks.hu/termek/trfo-a-step-b…

A számok között találunk már-már rádióbarát hosszúságú darabot, de, ha a vicc kedvéért átlagolunk, akkor ez a lemezük se felel meg a cikk elején emlegetett niederhauseri dogmának. Az Intrót és az album végén található, a legutóbbi EP-n szereplő nyolc perces, amúgy a 2015-ös év dala listánkon is szereplő Comeback új verzióját leszámítva a maradék nyolc szám hosszátlaga még mindig 5 perc 20 másodperc. Viszont, a poén az egészben, hogy továbbra is a hosszabb dalok ülnek, húznak jobban. Így például a korong egyik – szerintem – legerősebb darabja, a New Transmission 7 perc 13, de a Walrus Factory is 5:55, ahogy a picit grunge-ba hajló, balladaszerű Times meg 6:22. Így hat év után tehát egyértelműen ki lehet jelenteni, az RFO a nagylélegzetű kifejtéshez ért. Ami nagyon nem para, csak sokkal nehezebb a dolguk, mintha 2:30-kal szönyegbombáznának.

 

The Royal Freak Out – New Transmission (official audio)

The Royal Freak Out’s New Transmission form the new album A Step Beyond the Fading Line (2018.) Get the official album here: http://www.nowbooks.hu/termek/trfo-a-step-beyond-the-fading-line/ Album release gig: 19.10. 2018. @ Robot: https://www.facebook.com/events/333190964085799/ Follow The Royal Freak Out: w: http://www.nowbooks.hu/rfo/ fb: https://www.facebook.com/theroyalfreakouts/ ins: https://instagram.com/royalfreakout/ Artwork by Péter Jakab Music by Balázs Farkas, Ábris Sipos and Róbert Jónás Lyrics written by Balázs Farkas Recording, mixing, master: Péter Sohajda, Standing Waves Studio, Egerszalók, Hungary.

A lemez egyébként sokkal összeszedettebbnek, kiérleltebb munkának tűnik, mint bármilyen általuk korábban kiadott anyag. Nyilván, a bő három év alatt azért volt idejük sakkozni, meg tervezni, de ennél azért többről van szó. Érződik ugyanis a fejlődés, ami egyrészt nyilván az evolúció szerves része. Jól hallhatóan éretebb, karakteresebb, karcosabb az ének, egyre szofisztikáltabbak a gitársávok. Másrészt azonban, ami talán fontosabb háttérinfó, mindezt úgy sikerült összehozni, hogy a zenekar házatáján komoly mozgások történtek az elmúlt időszakban. Előbb jött egy doboscsere, aztán Jónás Róbert beszállása után távozott a csapat szólógitárosa, a játékával nem egy dalnak markáns karaktert kölcsönző Deák Péter. Sok zenekart egy ilyen váltás akár földhöz is vágna, ám úgy látszik, az RFO megbírkozott a feladattal. Az emlegetett fejlődést tehát különösen annak fényében érdemes kiemelni, hogy ugyan jó páran besegítettek a srácoknak, de a lemez magját immár hárman fektették le.

 

Külön érdemes kiemelni, hogy a megjelenést ügyesen vezették fel, az album így kapott egy kifejezetten hangolatos, road movies klipet. A Miss Misery nyitányát audiovizuális ügyileg a The Cardigans épp húsz évvel ezelőtt megjelent My Favourite Game c. klasszikusával lehetne párba állítani. (Legalább is én, mikor először láttam, azonnal visítottam, hogy haha, ikertoronyra bukkantam!) Persze semmi köze a két dalnak egymáshoz, viszont tök vicces ilyen párhuzamos kultúrtörténeti dimenziókra lelni 😀 A jegyzőkönyvhöz pedig feltétlenül hozzátartozik, hogy míg a svéd elődben a fekete humor és az elmebaj változó elegye játsza a főszerepet, addig RFO-éknál valami más. Ha nem lenne ennyire öncenzúrával, rettegéssel kikövezett PC világ, még idézném is Lovasi ’94-es Jutkájának vonatkozó sorát, de hát azt mégsem tehetem, mert, hogy nézne ki a „hívhatjuk b@szásnak, de olyan ritka, amit az emberek együtt csinálnak” hasonlat? Ehelyett inkább ráfordulnék a kritikai észrevételekre, merthogy akad 😀 (A hajtás után el is árulom!)

 

The Royal Freak Out – Miss Misery (official video)

The Royal Freak Out’s Miss Misery form the new album A Step Beyond the Fading Line (2018.) Get the official album here: http://www.nowbooks.hu/termek/trfo-a-step-beyond-the-fading-line/ Album release gig: 19.10. 2018. @ Robot: https://www.facebook.com/events/333190964085799/ Follow The Royal Freak Out: w: http://www.nowbooks.hu/rfo/ fb: https://www.facebook.com/theroyalfreakouts/ ins: https://instagram.com/royalfreakout/ Video By PUR E Director: Ákos Gőbel D.O.P.

Tudom, hogy szőrszálhasogatás, de a koncepció „legzavarbaejtőbb” része épp a lemezkezdő Intro formátuma. A dallal magával nincs semmi para, sőt, a gitártéma baromira adja, jól felhúzza az embert, ráhangolja az előtte álló utazásra, de könyörgöm: egy négy perces (!!!) számot nem nevezünk „bevezetőnek”! (Fogalomzavar.) Értem én, hogy instrumentális dologról van szó, de egy „intro” max. másfél perces tömör, feszes, patent dolog, és nincs értelme elhúzni. És a legviccesebb, hogy ennek a kritériumnak ez a szám is pont megfelelne. Azaz, konkrétan 1:20-ig tart az „intro”, majd jön egy váltás, és már nyakig ülünk egy riffben. Épp ezért érthetetlen, miért nem vágták el ezt a dalt az „intro-hossznál”, és folytatták volna egy instrumentális számban az egészet. Ha tehát a jövőben terveznek hasonló akciót, akkor azt kéretik jobban megtervezni. Főleg, mert ez elsősorban azok számára lehet zavaró, akik most ismerkednének a zenekarral, és életükben először hallgatnának bele az RFO-dalokba.

 

Ugyancsak kulcskérdés, hogy a csapat hogyan tud majd sáfárkodni az új anyag adta lehetőségekkel. Mármint, mivel egy alapjaiban erős lemezről van szó, miként tudják kihozni belőle a maximumot költséghatékonyság-ügyileg. A klipes vonal például jó lehet, ha a kiadási oldal nem szalad el a Tejútrendszerbe. A korábban említett számhossz dolog viszont komoly kihívás, elsősorban az új arcok behúzása terén egy olyan időszakban, amikor az újhullámos, nem pszi-eklektik gitárzene (s a j n o s) nem pörög annyira, mint illene. Szóval nagyon bele kéne állniuk ebbe, mert egyre több van a zenekarban, amit már kár lenne kihagyni!

 

De mit tehet egy egyszerű földi halandó, hogy támogassa a srácokat? Például október 19-én lenézhet a Robotba a lemezbemutató koncertjükre. Vagy, ha épp nem lenne Budapesten, akkor sincs nagy vész, mert ősszel megfordulnak még több városban is, ahol ugyancsak el lehet csípni az új dalokat. S ugyan, tudom, Emil bácsi sose csápolt volna RFO-ra az első sorban, de a konstruktivitás jegyében egy dalt tuti végighallgatott volna 😀 Ha ti szeretnétek többet, akkor ne hagyjátok ki őket! Főleg, mert tényleg megéri! (Utóirat: A cikkmegjelenésért a The Royal Freak Out [sajnos] nem visz el magánrepülőn a Loki következő nemzetközi kupaselejtezőjére!)

 

A Tour Beyond the Fading Line // vendég: River of Lust

További érdekességekért érdemes követni az Ígéretes titánok Facebook- és Instagram-profiljait. Ha pedig szeretnétek picivel hozzájárulni ügyünkhöz, szerezzetek be egy jó Titánok-pólót vagy táskát a Popshopban! Csak semmi trendcsinálás: hallgassatok menő magyar feltörekvőket!

Balogh Roland