Szerelem a horror? Á, dehogy!

Így mehet az ember agyára a vizsgaidőszak: a Sezlony három tételben mutatja a bekattanás stációit a Kifli, Zsömle És Sok Csoki című kislemezén. Premierke!

 

Aki valaha, akár csak egy félév erejéig is, de apró alkotóeleme lett a felsőoktatás gigászi egészének, tudja, milyen kínszenvedés egy vizsgaidőszak. Gyomorgörcsök és az önmarcangolás, a kínlódás különféle stációi: hőhullámok követik egymást, tiszta Félelem és reszketés, ráadásul (sajnos) nem Las Vegasban. Ezt a megannyi érzelmi kilengést csomagolta most három dalba a – Pokorni Ágoston (dob), Kovács Márton (ének, konga), Bács Vince (szólógitár), Ferenczy Vilma (ének), Ferenczy Bálint (ének, basszusgitár, ritmusgitár) és Balog Benjámin (trombita) felállásban üzemelő – Sezlony.

 

Hogy egy sajnos már eltávozott, veterán külpolos újságíró kollégám gyakran elsütött szavajárását idézzem, a zenekar „olajat öntött az egyetmi kínszenvedés malmára!” És valóban! Ha jók a füleseim, a Kifli, Zsömle És Sok Csoki fantázianévre keresztelt kislemez a legutóbbi, éppen most véget érő vizsgaidőszak agymenése. Ez már a Bevásárlólistából kiderül. Kérdem én, ki az, akinek egy gitárriffre az az ötlet ugrik be, hogy egy nagybevásárláson beszerzett motyó listáját „olvassa fel”? De most, tényleg? Valaki? Persze pont attól vicces, hogy nem kell semmit sem komolyan venni, hanem jókat kacagni az olyan benyögéseken, mint „egy szál kolbász, egy szál” vagy épp „karaj is kell, csak egy szelet”. Akárhányszor hallgattam a dalt, mindig röhögni támad kedvem, és ez jó. Felvidít!

 

Persze már csak az a kérdés, mennyibe is fájna kábé egy ilyen lista megvásárlása?

 

Az egészet beszerezni körülbelül 13200 Ft lenne egy meg nem nevezett áruházlánc egyik nagy üzletében

– kapunk gyors útmutatást Kovács Márcitól.

 

A szövegérthetőségre ugyanakkor majd érdemes jobban figyelni, mert néha nagyon fülelni kell, hogy akkor most itt, vagy ott mit is akarnak mondani? S ahogy Marci is megjegyzi, bizony olyan félrehallásokba is bele lehet futni, mint a „Becsület a borból” vagy „Szerelem a horror”. Pedig nem is. Vagy, de? Á, dehogy 😀

 

Ami külön piros pont viszont, az az, hogy míg zeneileg ezt nem érezzük, a dalszövegek három teljesen különböző hangulatot idéznek meg. Stációk, ugyebár. A Klisében például már-már megváltás egy kis női hangot hallani, míg a végére hagyott Körhintában ott csücsül némi filó is, hiszen –  kaptam itt is némi belső infót – a sárga vilin íródott szöveg azt mazsolázza ki, hogy már az egyetem alatt rengetegen érzik úgy, teljesen felnőttként kell létezniük, és ez sok szinten keretbe zárja őket. Például feszélyezve élik ki – épp ezért – megnyújtott gyermekkoruk. Pedig nem kéne!

 

Hanem egyszerűen csak hátradőlni, a vizsgaidőszaknak immár vége, indulnak a fesztiválok, szisszenhetnek a finom itókák s lehet csak úgy, még kevesebb kötöség nélkül zenét hallgatni!

 

 

További érdekességekért érdemes követni az Ígéretes titánok Facebook- és Instagram-profilját is. Csak semmi trendcsinálás: hallgassatok menő magyar feltörekvőket!

Balogh Roland