Ha választanom kéne, hogy aranylemez vagy 8 ezer ember Budapesten, egyértelműen a koncertet választanám – a Sum 41 basszerosával, Cone-nal dumáltunk. Interjú.
► For the English version, please CLICK HERE ◄
Azok közé az első generációs bandák közé tartoztok, amelyek az átalakuló zeneiparba csöppentek bele. Milyen volt ezt a folyamatot belülről átélni?
Óriási őrület volt az egész. Mi akkor kezdtünk el zenélni, amikor a Napster berobbant. Épp az első albumunknál jött be, de nem igazán számított még. Az viszont biztos, hogy mi nem borultunk ki annyira, mint a lemezgyártók, vagy a kiadók. Ők rengeteg pénzt veszítettek ezzel, mi mindig tudtunk játszani, élni ebből az egészből, de az tény, hogy egy átalakuló időszak volt, és még most is az, rengeteg dolog manapság is változik. Vannak, amiket imádok ebben, például a YouTube. Amikor mi elkezdtünk zenélni, gyakorlatilag YouTube videókat gyártottunk, csak nem volt hová feltölteni őket, úgyhogy VHS kazettákkal jártunk koncertezni, és azokat adogattuk embereknek. Most pedig egy pillanat alatt fel lehet tölteni, ez nagyon jó. Voltak zsákutcák is, mint a Napster, de lassan kialakul a rendszer.
Összességében akkor elégedett vagy a mostani helyzettel?
Annak kell lennem. Én is használom a Spotify-t, veszek albumokat iTunes-on, de nem veszek már CD-ket, bár hanglemezt, vinyl-t igen.
Egy hónap múlva jön ki az új albumotok, így joggal merül fel a kérdés, hogy van-e értelme? Rengeteg banda csak szimplán dalokat ad már ki, és remekül megél belőle. Ti miért ragaszkodtok az album formátumhoz?
Azt hiszem, mi ebben az értelemben elég régi vágású arcok vagyunk. Én még veszek albumokat iTunes-on, igaz dalokat is. Eljátszottunk a gondolattal, hogy kislemezeket csináljunk, de aztán megírunk tíz dalt, és szeretjük mindet, nem csak hármat. A jövőben lehet, átállunk arra, hogy csak dalokat adjunk ki egyesével. Ki tudja, majd kiderül, de most még inkább az banda vagyunk, amelyik albumot hoz ki. Ráadásul, a közönségünknek úgy tűnik, ez tetszik, értékelik.
Sum 41 – A Death In The Family (Official Music Video)
► Pre-order the new album ‘Order In Decline’ : http://smarturl.it/Sum41Merch ► Pre-save the album on Spotify: http://smarturl.it/OrderInDecline/spotify ► Pre-save the album on Apple Music: http://smarturl.it/OrderInDecline/AppleMusic ► Catch Sum 41 on tour! http://sum41.com — The official music video for Sum 41’s new single “A Death In The Family,” off their new album ‘Order In Decline’ out July 19th on Hopeless Records.
Ez számokban is megmutatkozik? Mennyire számít a lemezeladás nálatok, az élő koncertekhez viszonyítva?
Ami igazán számít, az a koncert. De nem csak anyagilag. A legutolsó albumunk aranylemez lett Európában, ennek tökre örültünk, kaptunk aranylemezt, otthon van a falon, nagyon jó. Aztán meg eljön nyolcezer ember a koncertedre és ez az, ami igazán számít. Ha választanom kéne, hogy aranylemez vagy 8 ezer ember Budapesten, mint ma, egyértelműen a koncertet választanám.
Huszonhárom éves a zenekar idén, és nem volt nálatok komoly zenei változás. Az emberek még mindig fogékonyak erre a stílusra?
Úgy tűnik, igen. Azért változtunk, ha meghallgatod az első albumunkat és a mostanit, van változás. De az igaz, hogy mi nem mentünk el pop irányba, mint sokan ebből a szcénából. Nem akarom azt mondani, hogy mi maradtunk az őszinte arcok, inkább csak olyan szinten, hogy amit szerettünk, ahhoz maradtunk lojálisak. Néhány banda azért kezdett el a pop felé húzni, mert az most nagyon megy, a rock talán nem annyira, mint 20 éve. De vannak fesztiválok, ahol 60 ezer embernek játszhatsz. Mi egy rockzenekar vagyunk, eljöttünk ide és 8 ezer ember vár, akkor ki mondhatja azt, hogy nem óriási a rockzene? Ennek ellenére, nem volt egy tudatos döntés, hogy mi nem kezdtünk el popot csinálni, egyszerűen csak nem igazán szeretjük, ennyi.
Az új albumnál milyen újdonságok várhatóak, miben lesz más?
Ez lesz a legagresszívabb, az eddigi legsúlyosabb lemezünk. Gyors, erőteljes dalok, miközben semmi üvöltözés, vagy ilyesmi, de azért érezhetően húzósabbra sikerült, és csak két lassú szám került rá. Ettől függetlenül jó, és megragad a dallam, tehát érezhető, hogy mi vagyunk. Mint a két dal, ami eddig kijött, meghallgatod, és érzed, hogy igen ez a Sum 41, csak erősebb.
Ez a zenei műfaj mindig a lázadásról szól, hogy lehet lassan negyed század után, közel a negyvenhez lázadni? Egyáltalán kell?
Nem érezzük, hogy lázadnunk kell. De amikor kezdtünk sem éreztük. Egyszerűen csak csináltunk őrült dolgokat már korábban is, aztán jött a banda és azon belül csináltunk hülyeségeket, filmre vettük, az emberek pedig azt gondolták, hogy vicces, és nézték. Lázadni viszont még mindig lehet, például a politikai állásfoglalás is lázadás, csak másfajta. Már nem fogok az öltözőben mindent szétverni, bár azért poén lenne. Az új lemezen is van némi politikai áthallás, ez is egy fajta lázadás, amikor az elnökről beszélsz, amikor, odaszúrsz az embernek.
Ahhoz képest, amikor elkezdtétek, manapság több a mondanivaló a világról?
Inkább azt mondanám, hogy volt 8 év megnyugvás. Amikor az első albumunk kijött, az ifjabb Bush volt az elnök, akkor azért volt miről beszélni, aztán jött Obama és egy kis nyugi, most pedig elértük a kib…szott csúcsot az agyatlan szar őrültségekben, úgyhogy rengeteg mindenről beszélni kell. De nem csak Amerikában, elkezdem nézni a híreket és felrobban az agyam, hogy mennyi sz@r megy az egész világban: brexit, Észak-Korea, Venezuela, Oroszország, mindenhol gyakorlatilag. Tehát nem csak az Egyesült Államokban, hanem mindenhol sok a furcsa dolog, amiről lehet beszélni, ha akarsz ilyen dolgokról.
Ezek szerint ti akartok? Nektek feladat?
A színpadon nem. Ha meghallgatod a dalainkat, van véleményünk, vannak üzeneteink, de nem fogunk prédikálni, sosem voltunk az a típusú banda. Mindig is úgy csináltuk a dolgainkat, ahogy jónak láttuk, de sosem fogtunk meg senkit, és mondtuk, hogy szerintünk ezt kéne gondolnod. Nekünk inkább az a cél, hogy az emberek gondolkodjanak. Végy egy problémát, gondolkodj róla, és mondd el a véleményed, de ne kussolj, hogy jajj, én nem tudom, majd a világ megoldja magát, hanem mondj valamit. Ha valakinek van egy véleménye, és én azt gondolom, hogy hülyeség, akkor azt fogom gondolni, hogy te egy idióta vagy, de ezt nem mondom ki. Ez csak a saját véleményem, és nem várjuk, hogy emberek ezt kövessék. De mindenkinek kell, hogy legyen véleménye.
Sum 41 – Out For Blood (Official Music Video)
► Pre-order the new album ‘Order In Decline’ : http://smarturl.it/Sum41Merch ► Pre-save the album on Spotify: http://smarturl.it/OrderInDecline/spotify ► Pre…
Kicsit visszakanyarodva a zenéhez, mit gondolsz, azokat a bandákat, akik most próbálkoznak ezzel a műfajjal, segíti, hogy ti ennyi év után is gyakorlatilag ott vagytok a csúcson? Vagy ez hátrány, és azt jelenti, hogy nincs új zenekar, nincs fluktuáció?
Szerintem segíti. Az, hogy ez a stílus még mindig népszerű, ez mindenkinek segítség, de az, hogy jönnek újak az nekünk is segít. Tizennégy évesek nézik, hogy mi ez a Sum 41, valami, amit a nagyapám hallgat? Mivel a kedvenc bandája szereti, ezért belehallgat ő is, és így lesznek a fiatalabb rajongóink. Tinik, akik még közelében sem voltak annak, hogy megszülessenek, amikor az első albumunk kijött. Ráadásul, ha nekünk egy új bandát sikerül a már meglévő táborunknak megmutatni, akkor az nekik jó, és így az egész dolog folyamatosan forog körbe.
Sok a fiatal emiatt? Milyenek most az életkori eloszlások a koncerteken?
Furcsa, vannak a mi korosztályunkból emberek, és ott vannak a 14-15 évesek is, akiken mindig gondolkozok, hogy hogyan találhattak ránk, de ebben az internet nagy segítség. YouTube-on megnézi mondjuk az In Too Deep klipjét; ha ez a lehetőség nem lenne, valószínű sose hallanának a zenekarról. De így a koncerteken 14-től negyvenig mindenki megfordul, és a legjobb, amikor a szülők hozzák a gyerekeket.
Nálatok sok minden történt a zenekarban, volt egy szünet is. Mennyire más egy leállás után újrakezdeni, mint első körben nekiindulni az egésznek?
Egészen más, mivel teljesen mások voltak a körülmények. Középiskolában kezdtük, jól éreztük magunkat, füveztünk, söröztünk és tomboltunk a szüleink pincéjében. Aztán jött az időszak, amikor mondtuk, hogy talán visszább kéne venni az ivásból. Derrick rehabra ment, őrület volt előtte. Az alkohol mindenkinél óriási gond volt, de nyilván Derricknél a legnagyobb. Amikor újra összeálltunk, ki kellett találnunk, hogy hogyan rendezzük a kapcsolatunkat, hogyan legyünk újra barátok. Mostanra ez elrendeződött, jól megvagyunk, megyünk előre, fókuszban az új albummal. Az alkohol pedig lejjebb került a fontossági listán, régen az volt a fő dolog, amivel foglalkoztunk. Még mindig iszunk, de nem úgy, mint középiskolában, már normálisan csináljuk a dolgaink.
Ha egyetlen dolgot kellene mondanod, hogy mi a legnagyobb különbség 1996 és napjaink zenei piaca között, mi lenne az?
Az elérhető zenekarok száma. Akkor a rádió, az MTV és a magazinok voltak, ahol találkozhattál új zenekarokkal, vagy ha elmentél egy nagyobb banda koncertjére, és megnézted az előzenekarukat. Most valaki odajön hozzám, megkérdezi, hogy ismerem-e ezt vagy azt, én meg rákeresek, és már meg is van. Meghallgatom, és eldöntöm, hogy jók vagy szörnyűek. Ez egy óriási különbség, ráadásul egyszerűbb promóznod is a zenekarod, mert ott a Facebook, a Twitter, a YouTube. A kilencvenes években már nem is emlékszem, hogyan csináltunk. VHS kazettákkal jártunk koncertezni, ahogy korábban mondtam. Most ez könnyebb. A ’90-es években is rengeteg banda volt, de sohasem hallottál róluk, most pedig, ha elkezdesz zenélni, két héten belül lehet ezer lájkod a Facebookon, és máris egy internetes zenekar lettél. Régen az okozta a legnagyobb fejtörést, hogy hogyan vegyenek észre minket, hogyan nyomassuk magunkat, ez pedig most sokkal egyszerűbb már.
További érdekességekért érdemes követni az Ígéretes titánok Facebook- és Instagram-profiljait. Ha pedig szeretnétek picivel hozzájárulni ügyünkhöz, szerezzetek be egy jó Titánok-pólót vagy táskát a Popshopban! Csak semmi trendcsinálás: hallgassatok menő magyar feltörekvőket!
