A Sungazers bemutatkozó anyaga, az Eye Can’t Act nagyon erős. Isten veled, poszt-grunge! Lemezpremier.
Valahogy így kezdődhetett az izmusok kora is jó bő egy évszázada, amikor az számított nagyvárosi menő hipszterségnek, ha valaki a Nyugatot szorongatta a hóna alatt valamelyik trendi kávéház teraszán, miközben tipp-topp zsakettjében a rakott szoknyás csajokat kukkolta.
Nos, a Sungazers valami ilyesmit hozott most el nekünk. A Géczi Gergőt rejtő egyszemélyes formáció bemutatkozó anyaga roppant változatos, és éppen ez adja az erősségét. Már az első, ugyancsak nálunk debütáló dala, a Preserved Wings is sokat ígért, most pedig így egyben a tizenegy szám tovább fokozza az izgalmakat.
Már a bemutatkozó cikkében megelőlegeztem Gergőnek a magyar Beck jelzőt, s az Eye Can’t Act névre keresztelt lemezt mostanára már legalább vagy százszor meghallgatva még inkább igaznak tartom ezt a véleményemet. Egyrészt ő is amolyan gitáros-dalszerző arc, másrészt pedig olyan szerteágazó zenei repertoárt gyúrt bele a lemezbe, ami nem igen jellemző. Így a kifejezetten komoly, már-már a csupasz grunge- és a metálzenét idéző gitártémáktól az egészen elektronikus dallamokig szinte minden itt van egy helyen.
Mielőtt pedig elkezdek icipicit elemezgetni, érdemes elindítani a korongot. A hajtás után Gergőt is faggatom pár dologról.
Már az indulás, a Stomach Invader Butterfly gitármenete odavág, s külön tetszik, ahogy fel-le utaztatja a hallgatót dalaival az amúgy a Pixel Cranes duóban is utazó Gergő. Nincs megállás, az impulzusok intenzitása pedig pont annyira diszharmonikus, hogy fenntartsa a folyamatos figyelmet.
S hogy személyes, külpolos énemnek is kedves darabom külön kiemeljem: a kilencedik, Silver Ships című darabban felcsendülő, a nukleáris támadások és egyéb vészhelyzetek esetére rögzített, akkor sugárzandó amerikai elnöki figyelmeztetés hatalmas. Mintha hirtelen egy párhuzamos dimenzióba csöppennénk, ahol Reagan elnök épp arról tájékoztatja a hidegháborút évtizedek óta nyögő lakosságot, hogy „ez itt az amerikai kormány figyelmeztetése, nem gyakorlat”. Egyszerűen óriási!
A lezárás, a Colouring Book For Adults pedig annyira simán lehoz a szerről, mintha csak könnyed kora tavaszi sétára indulnánk a Tisza-parton.
Azt mondjuk meg kell hagyni, a lemez nem könnyed babazsúr, s kellő figyelem kell ahhoz, hogy komolyan elvesszünk a dallamok között. Szóval porszívózáshoz, pókhálóhajszához nem ajánljuk. Bármennyire sem, haha!
„Van két dal, a The Rethinker és a Vapour Trails, amelyeket egy éve írtam, s egyebek mellett a legbüszkébb is vagyok rájuk. Molnár Marcsi fantasztikus hangjával és egy remixeléssel öltöztek az utóbbi időben friss köntösbe. Az alkotás a kezdetétől a végéig, ezt is figyelembe véve, nagyjából egy évet ölelt fel”
– mesélte a fiatal zenész, mikor az alkotómunkáról kérdeztem.
A tudatos albumkészítés folyamata nyáron kezdődött. Ekkor írta meg a lemeznévadó Eye Can’t Act című számot, s ekkor döntött úgy, hogy az év végére el is készíti az anyagot. „Miközben Tóth Andrissal szimultán a Pixel kislemezén dolgoztunk, felötlött a fejemben, hogy felénekelhetné az egyik, épp félkész állapotban lévő számot, a Stare Stays Stillt. Egy másik kedves barátommal, Fazekas Mátéval már jó ideje zenélünk együtt, egy hosszas ötletelésünk szüleménye a The Loneliest Whale” – kaptam betekintést a részletekbe.
Gergő szerint ezek annyira gördülékenyen mentek, és a többi szám mellé olyan vérfrissítést vittek az egész projektbe, hogy eldöntötte, több szöveg kell az albumra, több ének, több közreműködő, mert úgy érezte, ez fogja majd igazán színessé tenni.
Mi is ennek a változatosságnak a mozgatórugója?
„Az ösztönösség szerintem abból fakad, hogy nem utolsósorban és kisebb-nagyobb sikerrel igyekszem a progresszív rock jegyében működni, s úgy gondoltam, ennek a műfajnak hódolok ezekkel a változatos stíluselemekkel. Persze művészi mondanivalóban nagyon is összefüggnek a számok, de ezt megint csak mindenki egyéni gondolataira, fantáziájára bíznám”
– avatott be személyes Szent Gráljába az orosházi zenész.
Persze az is fontos kérdés az ilyen zenei perfomanszoknál, hogy miképp működhet a dolog élőben. „Az élő produkció a szegedi IH rendezvényközpontban debütált december elején, a Preserved Wings bemutatójakor. Nagy segítségemre volt Szilágyi Krisztián barátom – akivel a dal videoklipjét is forgattuk –, mert fantasztikus háttérvideókat készített. A dolog működött, sokan eljöttek, azóta a szegedi Live Music Clubban is volt egy kisebb fellépésem, hasonló körülményekkel” – mesélt a fellépésekkel kapcsolatos tapasztalatokról Gergő.
Mindazonáltal nem szeretne itt leragadni. A következő komolyabb célkitűzése a Sungazers kapcsán egy élő eseményekre összeálló zenekar toborzása lesz, mert a visszajelzések alapján úgy tűnik, lesznek, akik kíváncsiak rá.
Hát, csak tessék, hajrá-hajrá! A Grammy-díj-átadóra meg kérek majd egy páros tiszteletjegyet. Köszi!
Ez a cikk az mno.hu-n jelent meg. A megjelenés időpontja: 2016.02.05.
További érdekességekért érdemes követni az Ígéretes titánok Facebook- és Instagram-profiljait. Ha pedig szeretnétek picivel hozzájárulni ügyünkhöz, szerezzetek be egy jó Titánok-pólót vagy táskát a Popshopban! Csak semmi trendcsinálás: hallgassatok menő magyar feltörekvőket!
