Egy abszolút profi és egy szemmel láthatóan igen csak kezdő produkció: Florence and the Machine és a Superorganism a két újabb szigetes áldozatunk. Kritika.
Florence and the Machine
Florence jött, látott és jöhetne is vissza. Számomra egyértelműen az idei Sziget legjobb fősávos bulija volt. Florence olyan szeretettel fordult a közönséghez, hogy olyan érzésed volt, mintha egy kedves kis nagymamával beszélgetnél, akinek aztán minden mindegy csak legyen jól mindenki. Akadt egy pont, ahol arra kérte a közönséget, hogy akkor most tegyük el a telefonokat, és éljük át együtt a pillanatot. Ehhez képest furcsa volt nézni, amikor lefutott a közönségbe csak úgy pörögtek a vakuk.
Eljátszották a legismertebb dalaikat, a kontakt folyamatos volt a közönséggel, Florence rengeteget beszélt a szeretetről, külön kiemelte az itthoni LMBTQ közösséget – Boldog Istvánnak ad melót ez a Sziget rendesen.
De ez csupán csak egy epizódja volt a nagy egésznek. A lényeg: végre akadt egy koncert a nagyszínpadon, ahol a zene is fontos volt, az utolsó tapsig mindennek megvolt a maga szerepe, és a fellépés nagyon messze állt a „megúszástól”. Még csak véletlenül sem alapról lehozott haknit láthattunk, hanem még a hárfát is felcipelték a színpadra, hadd szóljon az is élőben!
Florence szíve kint dobogott a színpadon, és mindenkinek adott belőle. Határozottan több lettem a buli végére, és ez a legjobb érzés, amit egy koncert adhat.
Superorganism
Képzeljük el a világ legfurcsább, ám jó dolgát. Na, nagyjából ilyen egy Superorganism koncert. Ha Ed Sheeran antifrontember akkor Orono Noguchi – igaz még csak 19 éves –- a zeneipar legcivilebb arca. Kijött a színpadra egy olyan cuccban, hogy Penke kollegámmal azon tanakodtunk, mi vajon fogadnánk-e ilyenben a postást, vagy ahhoz azért átöltöznénk már egy eggyel jobb szettbe.
Orono olyan közjátékokat szállított, mint: 10 perc szórakozás az operatőrökkel, ezt most neked mondom, te vagy a spanom és hasonlók, amivel egy jelentős része el is ment a koncertnek, így az utolsó három dalt őrült rohanásban kellett előadniuk.
A koncertre nagyon nehéz szavakat találni valami, a szürreális talán jó szó, de egyébként meg összességében olyan kedves volt az egész. Viszont azt határozottan megállapítottuk: egy pár év még kell ennek a produkciónak, hogy beérjen, de az egyik legizgalmasabb kezdeményezés az utóbbi időből, amivel találkoztunk.
Az utolsó nap jön a Szigeten, benne Johnny Marr, a Foo Fighters, a Twenty One Pilots, az Idles és még sokan mások. Ha érdekelnek a korábbi szigetes kritikáink ITT megtaláljátok őket >>>
• Post Malone, Masego és Parcels
• The National, Macklemore, Son Lux
• Richard Ashcroft, The 1975 vol 1 + vol 2, Ivan & The Parazol, Yungblud, Chvrches
• Ed Sheeran
További érdekességekért érdemes követni az Ígéretes titánok Facebook- és Instagram-profiljait. Ha pedig szeretnétek picivel hozzájárulni ügyünkhöz, szerezzetek be egy jó Titánok-pólót vagy táskát a Popshopban! Csak semmi trendcsinálás: hallgassatok menő magyar feltörekvőket!
