Tavaly ősz óta nem csak átalakult az egyik legígéretesebb feltörekvő zenekar, de a frontember, Szigeti Zsófi is másik országba költözött. Shaibo-interjú.
A Shaibo egy intenzív időszakon van most túl, átalakult a zenekar felállása: Szigeti Zsófi Amszterdamban kezdett el egyetemre járni, de már elkészült, és meg is jelent egy új dal egy Marokkóban forgatott klippel. Többek között ezekről, a zenekar terveiről, kétlaki életről, Magyarország és Hollandia közti különbségekről beszélgettünk Zsófival, aki az új klip bemutatójakor ült le velünk is dumálni. A Shaibo egyébként pár nap múlva újra itthon játszik, május 30-án Debrecenben, míg május 31-én pedig az A38 tetőteraszán lesznek az új felállás első koncertjei. Addig is érdemes elolvasnotok a nagyinterjúnkat.
Az átalakulással egy időben azt mondtátok, hogy zeneileg is megújultok, ami megtörtént. Kik hozzák ezt a hangzást, ki adja igazából a zenekar jellegzetességét?
A dalokat én hoztam, én alapítottam a zenekart. A négy ember ott nagyon intenzíven benne volt az alkotásban, sokszor átalakultak a dalok. Négyen voltunk négy félék, én éreztem, hogy sok irány van, ami nagyon jó, de talán már túl sok volt. A Shaibo most is érződik benne, de gömbölyűbb az egész, én úgy gondolom.
Végül lehet azt mondani, hogy ketten maradtatok a Shaibo?
Ez jó kérdés. Persze ott vagyunk négyen, de a dalokat én írom, és mindig Nyitinek mutatom meg először. (Nyitrai Péter basszusgitár, a zenekar másik tagja, aki az előző felállásban is benne volt.) Ő aztán alakít rajta, hozzátesz, nyomon követi, hogy mit csinálok. Az új dalnak például, ami már kijött, a dob grooveját, mindent én demóztam fel. Olyan lett, mint amilyen a demo volt, erre tök büszke vagyok. Amikor kiköltöztem, akkor ott csináltam meg három nap alatt mindent, és már csak tovább kellett küldenem. Nyiti ebbe nem nyúlt bele, de attól ugyanúgy kijött Amszterdamba, és bólogatott. Neki van egy saját projektje is, így a Shaibo soha nem lesz annyira az övé, mint az, ahogy nekem se lenne az annyira az enyém. Ettől függetlenül együtt dolgozunk, együtt csináljuk, és ez jól működik.
Most már elég régóta élsz Amszterdamban, mennyire tudod, mennyire lehet összeegyeztetni a Shaibóval ezt a kétlakiságot?
Eddig nagyon jól össze tudom. Tudatosságra nevel, 4-5 hónapra előre meg kell tervezni mindent. Mikor, mi jön, mikor van lemezfelvétel, koncert. Itthon Kovács Miki és Bécsy Bence csatlakozott, kint pedig egy koreai zongorista lány, illetve van egy nagyon jó barátnőm, aki DJ-szettet csinál, vele fogok egy formációt indítani, de az a lényeg, hogy elég vegyes az egész. Októberben jönnek például a fiúk lesz egy őszi turné a Window-val kint.
Ez azt jelenti, hogy lesz egy kinti és egy itthoni Shaibo?
Kicsit ezen is gondolkoztunk, mert ez adja magát. Nagyon érdekelnek a minimál szettes felállások, ketten csinálni egy olyan hangzást, amiből nem érzed, hogy hiányozna bármi. Ezt kis kütyükkel el lehet érni. A nagy zenekarral meg olyan koncertet szeretnék csinálni, amiért érdemes hazajönni. A Shaibo egyébként mindig ott van, ahol én. Nekem Budapest a mindenem, de nem tudom, én hol leszek. Tök mindegy, hogy zártabbak az emberek és úgy érzem, nagy a szűklátókörűség, de ettől függetlenül is imádom. A zenekart bárhol el tudom képzelni, nincs bennem olyasmi, hogy ha Új-Zélandon akarok élni, akkor ne lenne. Mert akkor ott lesz a Shaibo.
Akkor is kiköltöztél volna Hollandiába, ha az előző felállással nem váltok szét?
Igen. Ez hamarabb dőlt el, mint, hogy az előző felállás szétment. Persze, amikorra az akkori Shaibo a felbomlásáig elért az egy hosszú folyamat volt. Én az a típusú ember vagyok, hogy addig próbálok hinni valamiben, hogy jó lesz, ameddig arcba nem vág az ellenkezője. Mi legjobb barátok lettünk azokkal a srácokkal, és azt gondolom, hogy ez egy bizonyos ponton túl, már nem egészséges. Amikor a zenekarral nem csak az van, hogy eljön anya, apa és buli van, hanem komoly terhek jönnek, határidők, megjelenések, amikor elmegy egy olyan irányba, hogy munka van mögötte, akkor hátránnyá vált, hogy ennyire jó haverok voltunk. Egy szint után már szerintem csak akkor tud ilyen szempontból jól működni a dolog, ha ott van mögötted egy nagyon erős menedzsment, és nem nektek kell egymást lecseszni, ha úgy alakul.
Hamarabb kiszálltatok belőle, mint hogy ráment a barátságotok?
Jó kérdés, szerintem nem. Mire eljutottunk a végére, már azt sem éreztem, hogy hiányzik. Nekem két hónap kellett, hogy realizáljam azt, az a formáció megszűnt. Rossz volt, hogy van 3 év mögöttem, amihez nem tudok visszanyúlni. Az ott maradt. Közben ez iszonyúan érdekes önismereti utazás, nagyon sok dologra jöttem rá, és nagyon sok mindent emiatt másképp csinálok, a zenekaromat és az emberi kapcsolataimat.
Szigorúbb lettél?
Igen. De például naplót is vezetek azóta, leírok mindent, hogy mi történt és az bennem milyen érzést váltott ki. Azt érzem, hogy nagyon felszabadultam.
Ez érdekes, nem volt ott naplónak a zenéd?
Valaki a zenét használja arra, és valahol az is az, mindegyik szám egy megtörtént eseményen alapul. Megvan az az érzés, amikor utazol, zenét hallgatsz, és olyan dolgokat képzelsz, amik nem történtek meg, de benne vagy, olyan, mintha ott lennél? Nekem kicsit a számaim ilyenek. Amikor ezeket a dalokat újra és újra játszom, akkor azokat a dolgokat érzem, amik megtörténtek, de már nincsenek. Van például egy szám, amit még az egyik egykori pasimról írtam, és imádom azt az érzést, hogy éneklem a dalt, és olyan, mintha találkoznék vele újra. Nagyon lelkes vagyok, holott már semmi nincs, nem is érdekel, de mégis azt abban a pillanatban ott, imádom.
Tehát inkább akkor írsz dalokat az eseményekről, amikor már elengedted őket?
Aha. Kivéve egyet, a Gypsyt. Az akkor született, amikor még benne voltam. Nagyon hülyén jöttem össze a barátommal, és azt akkor írtam, amikor vártam, hogy történjen már végre valami. Nekem fontos, hogy legyen konklúzió az események mögött. Immár hét hónapja élek kint Amszterdamban, s miközben nagyon sok minden történt, nem tudok írni. Ilyenkor emlékeztetni kell magam, hogy még emésztek, ezért nem jön éppen semmi.
Olyan szempontból ez érdekes, hogy talán pont a Gypsy az a dalotok, ami legjobban betalált az embereknél, nem így van?
Igen. Elgondolkoztató, de az egy nagyon egyértelmű dolog volt. Általában bármelyik számot megnézed, azt egy dolog, hogy van egy kiinduló pontja, de maguk a dalok többnyire érzésekről szólnak. Mennyire frusztráló, hogy függünk dolgoktól, vagy, hogy nem tudunk megnyílni.
Shaibo – Gypsy
A 2017-es ÉTER Plusz nyereményeként, a koncertvideó a Promeritum alapítvány megbízásából jött létre. További információ: http://eterfesztival.hu/
És ez Hollandiában más? Ha az ember követ benneteket, egy pár megszólalásodból az érződik, hogy a kinti közeget jobbnak látod.
Imádom Magyarországot, de Amszterdamban, ahol tanulok, az egy nemzetközi egyetem, nagyon-nagyon sok helyről jönnek. Mind más kultúra, és ezek csak úgy tudnak együtt működni, ha elfogadják egymást. Ez lelkileg is érződik, nincs olyan, hogy nem tudunk róla beszélni. Ez engem nagyon meglepett. Én egy nyitott csajnak tartom magam, egy bizonyos szintig az is vagyok, aztán pedig nagyon bezárkózom. Ott meg kifeszítik belőled. Szóval, míg itthon nyitottnak számítok, Hollandiában ez az alap. Itt mi vagyunk az underground fiatalság, Hollandiában húz előre, hogy nem, hogy olyan ragtapaszok kerülnek le rólam, amin meglepődök.
A jelenlegi tervek között mik szerepelnek?
Ősszel kiadunk egy kislemezt, a dalokat már megírtuk. Hat új számunk van, de nem akarunk egy hatdalos lemezt, csak hármat. Aztán Singleket kéne kihozni, hogy mindig legyen, ami pörög. Ilyen szinten előre megy a logikázás, tervezés. Elsősorban az a cél, hogy ezek kerüljenek felvételre, meg legyen egy lemezbemutató, novemberben pedig az őszi turné Hollandiában. Nagyon szeretném azt is, ha egy év múlva már meg tudnám találni azt az egyensúlyt, hogy aktívan jelen lehessünk itthon is és külföldön is. Egyelőre ezek a legfontosabbak, de szeretném az egyetemet is sikeresen csinálni, mert érzem, hogy fejleszt és ez fontos.
A „mindig legyen, ami pörög” azért most lett fontos, mert korábban leálltatok kicsit? Ennek érzitek a következményeit?
Igen, érezzük, és ez rossz. Így örülünk a májusi koncerteknek, már csak a dalpremier miatt is. Közben meg senkire nem akarom ráerőltetni magunkat. Biztos akadnak olyanok, akik úgy vannak vele: abban a formában feloszlottak, akkor már nem is érdekel. De most ez a megújulás, új irány, akár arra is jó lehet, hogy új emberek is meghallgassanak minket.
Érdekes, hogy így gondolod, mert titeket nem lehet azok közé sorolni, akik annyira az emberek arcába nyomják magukat, pedig online térben úgy tűnik, ez kell. Nem gondolkoztatok azon, hogy ha lenne napi 3-4 poszt, akár a semmiről is, akkor jobban a köztudatban lennétek, jobban pörögne a zenekar?
Alapvetően nem tudom, hogy ez hogy működik. Nem követem, de nem könnyű. Amszterdamban, csak azért mert eljátszol két számot, lejönnek 200-an, itt meg, ha van egy premiered, jeleznek kétszázan és eljön 50 ember. Nagy számok törvénye meg minden, de az biztos, hogy én nem szeretném azt, hogy azon kelljen gondolkozni, milyen zenét kéne írnom, hogy sok ember figyeljen. Amikor elkezdek ezen gondolkozni, akkor onnantól elszáll az öröm. Ha tetszik, tetszik, ha meg nem, akkor nem. Addig csinálom ezt, míg tudom, és élvezem, aztán, majd ha elfáradok, akkor kitalálok valamit. De nem hiszem, hogy ez bekövetkezik.
Nem lett volna több lehetőségetek úgy, ha itthon maradsz? Nem lenne könnyebb a zenekarnak?
Igen, az biztos egyszerűbb lett volna. Viszont mindig is szerettem volna külföldre vinni a Shaibót, mert szerintem kint fogékonyabbak erre az emberek. Így az, hogy Hollandiába mentem suliba, egy tök jó lehetőség. Már csak azért is, mert így megtapasztalhatom azt, hogy egy idegen helyen vajon működőképes lehet-e a zenénk? Ha igen, akkor ismerkedek koncertszervezőkkel, olyan emberekkel, akik a szakmában mozognak.
Szerinted exportképesebb lett attól a Shaibo, hogy Hollandiába kerültél? Egyszerűbb azt mondani, jövünk Amszterdamból, mint azt, hogy Budapestről?
Igen. Százezerszer. Viszont ez szerintem nem épp a zeneipar szimpatikus oldala, mert borzasztóan nehéz „betörni” úgy, hogy a koncertszervező kiröhög, ha csak a számok számítanak. Épp ezért fontos, hogy kint is legyen egy menedzserünk, anélkül ugyanis nem sokra megy az ember. Ő csinálná a külföldi dolgokat, én pedig az itthoniakat, az nagy könnyebbség lenne.
Shaibo – Sun Brought (Official Music Video)
https://www.facebook.com/shaibomusic/ https://www.instagram.com/shaibo.music/ Written by Zsófia Szigeti Co-Producer Péter Nyitrai Mixing and mastering by Dexter, recorded at SuperSize Recording. Music video created by Miki357 & Zsófia Sivák https://www.instagram.com/miki357 https://www.instagram.com/zsofiasivak/ Edited by Olivér Lehel Grading: Lacó Gaál Graphics: Péter Jakab Produced by Balázs Veres P LL W I 2019 www.pillowproductions.com This video was created with the support of NKA.
Nemrég mutattátok be az új klipetek, a Sun Brought-ot a Klinikában, ahol utána azt kérdezted a közönségtől, hogy nem lett sok? Meglepett, hogy miközben amúgy te magabiztosnak tűnsz, mégis akad olyan, amikor nagyon vívódsz?
Nem vagyok az a típusú nő, aki így direktbe szexizik. Nem azért, mert cikinek tartom, hanem mert fiús csaj vagyok. Magabiztosság az van, mert élvezek mindent, amit csinálok. Elég pozitívnak tartom magam, ebből sok erőt is merítek, de Marokkó az más volt. Tök más jött ki. Mikivel (Miki357, aki a klipet készítette) jó együtt dolgozni, mert attól függetlenül, hogy mozog bennem egy erőteljes vezérösztön, szeretem azt, ha megmondják, mit csináljak. Miki pedig megmondja, pontosan mit, és, hogy csinálj – így addig is pihen az agyad – ezt pedig szeretem.
Ez a forgatás pedig úgy ment, hogy azt kellett csinálnom, amit mondtak nekem. Először még zavarban voltam. Furgonnal robogtunk át Marokkón, és amikor Miki meglátott egy szakadékot, akkor azt mondta, jó, itt megállunk, vedd át ezt a ruhát, forgatunk. A hetedik nap már tudtam kezelni ezeket a szituációkat. S miközben ott ezek nem tűntek soknak, Budapesten már annak érezném. Annyira egyébként mégsem bánom, mert ha megkérdőjelezed magad, akkor dolgozni fogsz rajta, hogy javíts, és ez visz előre. Sokszor persze vissza is húzhat, de ez van, mindig fejlődni kell. Most például azon dolgozom, hogy már az első számra stenkben menjek fel a színpadra, ne kelljen várni rá, hogy megérkezzen.
Többször felhoztad az önfejlesztést. Ha úgy éreznéd, hogy a Shaibóval megakadsz, abbahagynád?
Ha azt érzem, hogy megakadok, akkor megteszek mindent, hogy előre tudjak lépni. De ez nem csak a Shaibóval, hanem mindennel így van. Az a filozófiám, ami lehet, könnyelműnek tűnik, de mindent csak azért csinálok, mert élvezem. Alapvetően a tanulással is ez a helyzet, még ha utálom az intézményesített, rendszeres formáját. Az egyetemre se úgy mentem, hogy itt le fogok diplomázni, hanem mert érdekelt, és élvezem. Igazából a tapasztalatot keresem.
További érdekességekért érdemes követni az Ígéretes titánok Facebook- és Instagram-profiljait. Ha pedig szeretnétek picivel hozzájárulni ügyünkhöz, szerezzetek be egy jó Titánok-pólót vagy táskát a Popshopban! Csak semmi trendcsinálás: hallgassatok menő magyar feltörekvőket!
