A The Apes új dala, a Water Seeds intravénásan adagolja a pörgést, és pont annyira ránt magával, hogy el ne aludj az év utolsó hónapjára fordulva! Premier!
Lassan nyakunkon a december, az év utolsó hónapja, amikor az ember lassan elcsendesedve próbál számot vetni azzal, mi s hogy alakult az ominózus évben. Szóval, mikor épp elbóbiskolnánk, jön a The Apes, és jól ránk rúgja az ajtót. A Water Seeds pedig egy igazi egész pályás letámadás. Mondanám, totális futball, ha épp arról lenne szó. De nem, ez annál sokkal monumentálisabb. A gitár és a sodrás egyszerűen csak visz magával, és nem hagy se elszenderegni, se nagyon elmerengeni.
Ez „mindössze” a harmadik The Apes dal egy év alatt, s miközben azt kívánjuk, ebből lehetne többet, addig pont azért fasza, mert ügyesen adagolják a jót. A Dobos Kristóf, Kert Antal, Nagy Bálint Máté és Ignáth Olivér alkotta formáció ráadásul amellett, hogy minden számával hozza a maga elé emelt minőségi elvárásokat, hangulatilag is baromi jól lavíroz a stadionhatás és a meghittség között. A nyers bluesos, egyúttal mocskos torzító ráadásul minden személyeskedése ellenére nagy tömegben adja igazán magát. (Én pl. sose sejtettem, hogy bluesra kacsintó bármi ennyire el tud kapni, de!)
Külön vicces, hogy miközben én elsősorban a nyers ösztönt ünneplem a dal kapcsán, kevés filozofikusabb anyaggal volt dolgom manapság (leszámítva a DLRM új lemezét). Mást ezúttal sem mondhatok: ügyes cucc, szóval, lehet végtelenítettre állítani a lejátszókat! S miközben a dalt hallgatjátok, a hajtás után Kristóf mesél a dalról, amit a készülő album számaival egyetemben november 27-én meghallgathattok élőben a Három Holló szülinapi koncertmaratonján. Ez lesz amúgy a The Apes debüt fellépése, szóval a részvétel már csak ezért is nagyon ajánlott!
A dal egy búcsúról szól, az ezt követő töprengésről és a végén belátott hibákról. A szavak hiábavalóságáról, ha nincs mögöttük tett. A szeretet nélkülözhetetlenségéről. Arról, hogy a sivatagban nőtt gyökerek is igénylik a vizet, ami gyakorlatilag az érzések – főként a szeretet – éltető folyamának szimbóluma a dalban. Innen ered a címadó motívum is. Önmagunk számára mind csak magok vagyunk, még amit kiengedünk bentről az másoknak lehet a cseppek forrása. Érdekes kettősség ez.
A folyamot szimbolizálja a hangszerelés is, amit természetesen a zenekar közösen alkotott meg. Célunk volt, hogy minél sodróbb hatást keltsen, amit szerintem sikerült is elérni. Ez gyakorlatilag az első album minőségben rögzített dalunk, amit a debreceni Ká Stúdióban vettünk fel másik kettővel együtt, amik a következő hónapokban látnak majd napvilágot. Nem titkolt vágyunk visszamenni szülővárosomba továbbiakat rögzíteni, mivel pörgős munkatempó, de élményszámba menő jó hangulat jellemezte a felvétel hétvégéjét, továbbá szeretnénk, hogy jövőre az albumnyi szerzemény amivel jelenleg rendelkezünk élményszerűen visszahallgathatóvá váljon.
Ha érdekel, mit írtunk a The Apesről korábban, IDE kattintsatok!
Hét percbe sűrűsödik múlt, jelen, jövő – Undergrounddal debütál a The Apes | Ígéretes titánok
Ha kedvet kaptatok és szeretnétek magyar dalokat hallgatni, KATT a Titánok Spotify-ra! Csak jókat mutatunk!
Érdemes követni az Ígéretes titánok Facebook- és Instagram-profiljait. Ha pedig szeretnétek picivel hozzájárulni ügyünkhöz, szerezzetek be egy jó Titánok-pólót vagy táskát a Popshopban! Csak semmi trendcsinálás: hallgassatok menő magyar feltörekvőket!
