Ez nagyon nem egy szokványos premier: a The Los Muskitos mögött álló Rözge Milos ugyanis még nincs 12 éves, de máris összerakott egy remek kis lo-fi cuccot.
► For English version, please CLICK HERE ◄
Ha nem tudom, szinte el sem hiszem, hogy a The Los Muskitos mögött álló Rözge Milos még nincs 12 éves. Jó, mondjuk, az igazsághoz hozzátartozik, hogy a szemtelenül ifjú titánunk egy igazi kis zenészcsaládban szocializálódott. Egyik bátyja, Maxim például annak a METEO-nak az oszlopos tagja, amelyről egyik elsőként mi írtunk és azóta is szoros emberfogásban követjük a karrierjüket. S hogy minden mindennel összeér, jól szemlélteti, hogy Milos volt az az öcs, akinek akkordmenetét Maxim bő két éve „lenyúlta”, majd beépítette a zenekar első slágerébe, a Dark Energybe.
Mindettől függetlenül, a Muskito Face címre keresztelt hat számos bemutatkozó lo-fi cucc nagyon rendben van. Sőt! Ha belegondolok, én meg a további 99 százalék, hol volt 11-12 évesen, nos, akkor ez űrteljesítmény. Olyan a hangulata, mintha valamikor a ’80-as évek közepén belépnénk egy videojáték terembe, ahol a PC-speaker hang meg a C64-es logó az alap. Aztán elkezdhetünk olyan szavakat bűvölni, mint az Atari, az Amiga, a GameBoy s ha nagyon aktualizálni akarnám, akkor aláfestő gumizeneként elférne a Stranger Things vagy épp a Halt and Catch Fire egyik snittjében.
Mondjuk, nyitásként, csípőből tüzelve Trump Obamacare-t fircskázó szavai egy tizedmásodperc alatt pofátlanul visszahúznak a jelenbe, de a Commodore-nosztalgia végig ott ólálkodik az egybites ütemek között. Olyannyira, hogy elég végigfutni a számcímeken, hogy ne legyen több kérdésünk. A Ctrl c. dal közben egészen addig merészkedik, hogy simán beférne egy kísérleti koncepciókat bemutató rádiós műsorba is.
S noha érezzük, a The Los Muskitos bemutatkozó anyaga egyelőre inkább helyzetgyakorlat, annak viszont ügyes. Ha azonban belegondolunk abba, hogy a szerző még csak most tölti be a tizenkettőt, nos, akkor sok tanulással, gyakorlással és kemény, alázatos munkával elég rendesen ott lehet majd a szeren.
Addig is itt a bő tízperces EP, nem csak informatikai vintage fanatikusoknak. Közben a hajtás után feltettem pár kérdést életem eddigi legfiatalabb interjúalanyának. Így többek között kiderül, hogy tekint az alkotásra egy általános iskolás ifi, honnan jött ez a Trump-vaker, s végre az is, hogy volt azzal a gitártémával a Dark Energynél.
Mikor kezdtél el a zenével foglalkozni? Milyen hangszeren játszol? Tesód, Maxim, vagy épp a családban mások mennyire inspiráltak, hogy te is a zene felé fordulj? Milyen zenekarokat hallgatsz?
Három éve kezdtem el zenélni: először gitáron kezdett el tanítani Maxim, aztán 2015-ben egy évet jártam zongorát tanulni az iskolában. Közben magamat tanítottam dobolni még. Borisz meg Maxim inspirált leginkább, hogy elkezdjek zenélni. Egyébként sokféle zenét hallgatok, a legkedvencebbjeim talán: a Gorillaz, Beck, a White Stripes és a Blur.
Ez a formátum mikor kristályosodott ki benned / bennetek?
Korábban is vettem már föl pár számot, amiknek eléggé rossz volt a minőségük, és enyhén bénák voltak. Aztán Maxim idén nyáron megmutatta a Reason nevű programot, amivel más stílusú és jobb minőségű számokat kezdtem el gyártani. Eddig kilenc számot írtam, amiket megmutattam Maximnak, és mondta, hogy szívesen ráénekelne, így összedolgoztunk.
Tudom, ez ilyen újságírói csacskaság, de (főleg, ha van mögötte egy vicces történet) honnan jött a The Los Muskitos név, mit jelent neked ez az elnevezés?
Az első két számot Milos néven töltöttem fel a Youtube-ra, aztán, amikor Maxim csatlakozott, akkor közösen találtuk ki ezt a nevet, miután megcsípett egy szúnyog.
Mennyire tekinted koncepciózusnak a formációt, azaz mennyire tervezett, tudatos dolog? Vagy egyelőre még úgy vagy vele, jön, ami jön, aztán majd látod / látjátok?
Csinálgatom a számokat, amíg tetszenek, nekem nem igazán van koncepcióm. Szeretnék minél többet fejlődni, és minél jobb számokat csinálni, ha nem hagyom abba, és elég ideig csinálom, talán később még valami komolyabb dolog is kisülhet belőle.
Az egész dolog vizuális megvalósítása, látványvilága hogy áll össze? Ki, te magad csinálod ezeket?
A fotókat leginkább Borisz bátyám csinálja, de én is rajzoltam már Painten magamnak borítót meg Judit – a METEO vokálosa – is volt, hogy csinált már nekem egy grafikát.
Hogyan álltak össze a dalok? Hogyan válogattad össze őket? Mennyi idő volt összerakni, felvenni, elkészíteni a számokat? Segített valaki, s ha igen, ki a felvételeknél, az elkészítésben?
Nem igazán tudnám, megmondani hogyan áll össze egy-egy dal. Csak leülök a gép elé, elkezdem csinálni, aztán kész. Az EP-hez úgy válogattam össze a számokat, hogy csináltam kilenc dalt, azokból pedig a hat személyes kedvenc számomat raktam bele. Régebbi daloknál elkövettem azt a hibát, hogy elkészítettem nagyjából a számot, aztán azt teljesen késznek tekintettem, ám rengeteg olyan hibája volt, amit már csak akkor vettem észre, amikor a netről visszahallgattam. Úgyhogy, most már ezt megelőzendő, többször meghallgatom őket mentés előtt és így kb. 4-5 nap egy szám. A zenét egyedül csináltam, aztán amiben Maxim énekel, ott ő felvette rá a vokálját.
Ez mennyire egy kísérleti szobaprojekt, azaz mennyire a „szobának” szól, illetve – tekintettel ifjú korodra – tervezed, hogy – amennyiben lesz rá lehetőség – fel is lépj majd vele valamilyen formában valamikor? Ezen gondolkodtál-e?
Egyelőre teljesen kísérleti és teljesen lo-fi, aztán majd remélem, komolyabb felszerelésekkel is dolgozhatok egyszer. Fellépni talán valamelyik bátyám esküvőjén, vagy az iskolában jó lenne majd. Nem nagyon gondolkoztam még azon, hogy hogy lépnék föl. Szóval ezt még nem igazán tudom.
Ez a Trump Obamacare egészségbiztosítási reformot ostorozó szöveg honnan jött? Hogy jutott eszedbe? (És van-e bármi üzenete, célja?) Így az is nagyon érdekel egyúttal, hogy egy korodbeli srácot mi motivál abban, hogy így vagy úgy, de a politika felé forduljon? Illetve politikai jellegű dolgokat építsen be a zenébe (vagy akár a képzőművészetbe)?
Ez a Trumpos dolog Maxim ötlete volt. Nem igazán értek a politikához, se az angolhoz, de nem lenne rossz a parlamentben DJ-zni.
A végére pedig egy érdekes anekdota. Még amikor bő két éve Maximék kijöttek az első METEO-dalokkal, a Dark Energy kapcsán említette nekem: „Az egyik próbára levittem a Dark Energyt, amelynek az akkordmenetét a 8 éves öcsémtől loptam. Azóta persze elkértem tőle, így most már „legális” a dolog. Ez volt az első szám, amelyre a próbatermes Geri is felkapta a fejét, hogy ez jó lesz!” Ez még ma is annyira vicces, hogy nem tudom nem megkérdezni, hogy is történt, emlékszel rá?
Emlékszem, mikor kijött ez a cikk, sokat röhögtem rajta, de egy kicsit mérges is voltam, mert igazából akkor 9 voltam. Más emlékem nem nagyon maradt erről az egészről, már az akkordmenetet is elfelejtettem.
További érdekességekért érdemes követni az Ígéretes titánok Facebook- és Instagram-profiljait. Ha pedig szeretnétek picivel hozzájárulni ügyünkhöz, szerezzetek be egy jó Titánok-pólót vagy táskát a Popshopban! Csak semmi trendcsinálás: hallgassatok menő magyar feltörekvőket!
