Megérkezett az idei nyár egyik slágere!

Andalgós lassúzástól a háromperces b@szatásig: ez A Plafonon túl. A The Psychocean első EP-je ráadásul meghozta az idei nyár első slágerét is. Exkluzív premier.

 

 

Sose csíptem a nagyon eklektikus lemezeket, amikor a dalok hangulatban, stílusban annyira elütnek egymástól, hogy emiatt tulajdonképpen szétesik az anyag. Nem szerencsés, meg zenehallgatóként, műélvezőként se igazán patent, ha egy kislemez dalait hallgatva a zokogástól az önfeledt üvöltésig kell túráznia az ember lelkének. (Persze, tuti  akad, aki épp ilyesmire vágyik, szóval tőlük, bocs!)

 

No, de hogy miért így vezettem fel a The Psychocean nálunk debütáló eslő kislemezét? Mert A Plafonon túl pont ilyen, viszont egyetlen másodpercig se éreztem azt, amin itt az előbb vekengtem! A dalok rendesen elütnek egymástól, s nemcsak stílusilag, hanem nyelvi szempontból is. Magyar és angol szövegek váltakoznak, s noha tudom, ingoványos talaj a kétnyelvűség, itt azonban telitalálat. A Szőke Olivér (ének, gitár), Szanyi Ákos (billentyű), Vilmányi Márk (basszusgitár) és Balázs Flórián (dob) alkotta csapat remekül lavíroz az érzések, érzékek között. Igazi kaméleonok, s a csapat erőssége, hogy minden dalukban képesek valami újat hozni.

 

Már a bemutatkozó Madame Heroin is sokat sejtetett. Ráadásul a powerpopba oltott chansonjukra forgattak egy ötletes videoklipet. A folytatás is ilyennek ígérkezik. Van közte szakítás ihlette lassú andalgás (Moszkva tér), akusztikus szerelmetes susogás (Kaleidoszkóp Kisasszony),  s pár pörgős darab, így a Szilveszter Éjjel, vagy a H.I.V. Negative. Mind közül a legf@szább azonban egyértelműen a Sixteen. Wow, egy igazi úthenger, a brit poprock és a magyar alt-rock tökéletes szerelemgyermeke. Kétség sem fér hozzá, ahogy ahhoz sem, a dal egyértelműen az idei év remek kis slágere lehet! Elképesztően adom!

 

Nincs is más hátra, mint beizzítani a hangfalakat – vagy épp a fülhallgatót és nekiesni az EP-nek. S miközben jönnek a dalok egymás után, érdemes hajtanotok is egyet, mert Olivért kifaggatam picit erről az eklektikáról, a kétnyelvűségről, meg arról, hogy Széll Kálmán ide, vagy oda, de miért Moszkva tér a Moszka tér 😉

 

 

Alapból cél volt, hogy ugyan gitár alapokkal, de könnyed, poposabb – néhol szintis – hangzást hozzatok?

Teljesen random történt, történik nálunk a hangzás kialakulása. A dalírás menete úgy néz ki, hogy megírom a szöveget és a dallamot akusztikus gitáron, aztán elkezdem zaklatni vele a srácokat. Van, hogy recsegő-ropogó hangfelvételeken küldözgetem nekik, hogy flesseljenek rá, de előfordul, hogy a próbateremben kezdem el játszani valamelyiket végtelenített sikában, majd mondok egy hangnemet és mindenki rászáll, ráérez, rövid időn belül pedig összehangolják magukat a hangszerek és a lelkek. Ez általában gitár alapokkal, de könnyed, poposabb – néhol szintis – hangzás lesz.

 

Ezzel összefüggésben, abszolút feltűnő: szinte minden egyes számotoknak teljesen más a hangulata – az andalgós lassúzástól, a chanson-hangulaton át a feszes, háromperces vetkőzzünk le minden gátlásunkat b@szatásig. Direkt ennyire eklektikusak az EP dalai? Mindent meg akarnátok mutatni magatokból egy szuszra?

Sok mindenben lehet tudatos egy ember – és most nyugodtan megkövezhet bárki –, de zeneírásnál, úgy értem igazán mélyről jövő zeneírásnál nem hiszem. A dalok pont a tudattalanban születnek, amikor nem az agyam kerül előtérbe, hanem a tapasztalatok és az élmények kezdenek el felszínre áradni. Ilyenkor jó esetben ott van a gitár a kezemben és máris megvan a dal igazsága, alaphangulata. Ez már hozza magával a többi hangszert, amik tovább fokozzák és kiteljesítik azt. Egy igazán őszinte dal lemintázza valamelyik élményedet, érzésedet, s ha jól csinálod, látod, hogy mindegyik más és más. Ha hiszed, ha nem, még jó pár dal van a tarsolyunkban, melyek ugyanúgy összehasonlíthatatlan hangulatok egymásutánjai.

 

 

E megfontolásból döntöttetek a kétnyelvűség (magyar-angol) mellett is?

Hol magyarul, hol angolul jön az igazság… De igen igyekeztünk fele-fele arányban összeválogatni a számokat. Annyiból jó ez a kétnyelvűség, hogy talán így még nagyobb a réteg, akikhez szólhatunk és könnyebben nyithatunk akár külföld felé is.

 

A lemezen ott figyel egy Moszkva tér c. dal is. Ez, már a Széll Kálmán helyett Moszkva, tudatos hitvallás? Van-e bármi jelentősége számotokra annak, hogy örökre Moszkva tér?

A Moszkva tér alapvetően egy szakítás története. Aki akarja, nyugodtan belemagyarázhat egy eszmével való szakítást is, szíve joga, én csak azt tudom elmondani, hogy nekünk személy szerint nem erről szól. Volt egy lány a névváltoztatás környékén, akivel majdnem minden nap jártam ezen a téren és megszokásból továbbra is Moszkva tér néven emlegettük. Ő jut eszembe róla és bárki említi, hogy „Hallod haver, az már rég Széll Kálmán tér!”, nem izgat, mert ezen a helyen kicsit mindig a múltban vagyok, és nekünk Moszkva tér volt.

 

 

Az egész anyagnak nyári fesztiválszaga van. Hogyan tovább, van kilátásba nyári turné – fesztszezon? Segít valaki a zenekarnak, hogy felüljön erre a vonatra?

Az elmúlt hónapokat stúdióban és próbateremben töltöttük, arra készülve, hogy kezünkben legyenek az általunk legjobbnak ítélt dalok digitális formában és az egész koncertanyagunk készen álljon a zúzásra bárhol, bármikor. Múlt héten készültünk el, úgyhogy most a napokban küldtük szét az anyagokat. Vannak már emberek, akik érdeklődtek közös munkák terén és a fesztivál szervezés is elindult gőzerővel!

 

S apropó, hol s mikor láthatnak benneteket legközelebb élőben?

Kövesse mindenki a Facebook-oldalunkat, mert a napokban, vagy hetekben jelentkezünk a koncertdátumokkal!

 

További érdekességekért érdemes követni az Ígéretes titánok Facebook- és Instagram-profiljait. Ha pedig szeretnétek picivel hozzájárulni ügyünkhöz, szerezzetek be egy jó Titánok-pólót vagy táskát a Popshopban! Csak semmi trendcsinálás: hallgassatok menő magyar feltörekvőket!

Balogh Roland