Története talán legjobb dalával oszlott fel a The Royal Freak Out

Point Break című számuk klipjével pontot tettek a zenekar karrierjének végére. Ezzel az összes, az elmúlt 15 évben alakult kedvenc magyar bandám feloszlott.

Point Break című dalával befejezte földi pályafutását a The Royal Freak Out. A zenekar tagjai – Balázs, Ábris, Marci és Zsolt – korábbi zenésztársakkal, valamint a számukra fontos, életükben meghatározó szereplők részvételével forgattak még egy videoklipet is az új dalra. Aztán pontot tettek egy közel tizenöt éves pályafutásra. A klipben én is feltűnök, amint egy kicsit túlmozgásos, MTV-giccseket idéző zenei riportert alakítva mintha valami katasztrófafilmben közvetítenénk élőben a végítéletet Köge mesterrel.

Az egész sztori legkeserédesebb aspektusa, hogy az utolsó dal, a Point Break talán a The Royal Freak Out egyik legjobb, legerősebb trekkje, és pl. nekem úgy az idei egyik legnagyobb személyes kedvencem, hogy ezt ebben a formában talán soha nem fogjuk élőben meghallgatni. Legalább is úgy, ahogy ezt a srácok megálmodták, úgy tuti nem.

Egy zenekar feloszlásáról írni mindig fájó. Főleg, ha az ember érzelmileg is kötődik az adott formációhoz. Szó, mi szó, talán nem nagyon akad olyan együttes, amelyikről többet írtam volna az elmúlt 10 évben, mint a The Royal Freak Out. S nem csak azért, mert a komplett brigáddal az első pillanattól megvolt az összhang, hanem mert az általuk játszott rockzene is abszolút passzol az ízlésemhez. De a szubjektivitást félretéve, ami a személyes vonalnál fontosabb: a zenekar egyike annak a 2010-es években alakult magyar formációknak, amelyek sokkal többre lettek volna hivatottak, mint amilyen kifutást megéltek. Ezt anno és ma is így gondolom.

Szakmán belül jókat lehetne erről vitatkozni, de nagyjából mindenki tud legalább 1-2 olyan bandát mondani, amelyik nem kapta meg azt a figyelmet, „elismerést”, amit amúgy a tehetségük, zenéjük, munkájuk és erőfeszítéseik nyomán megérdemeltek volna. Lehet azon is morfondírozni, hogy egy-egy adott zenekar hangzása passzol(t)-e az épp aktuális trendekhez, a megfelelő időben el tudja/tudta kapni a (kommersz vagy épp nem kommersz) közízlést, vagy annak egy szeletét, miközben tudjuk, az összkép még ennél is komplexebb. Közhelyesen: sose lehet tudni, éppen mi fog zsigerből hatalmasat szólni. Az RFO-nak szerintem az 500-1000 fő/koncertes tartományban kellett volna mozognia. Hogy miért nem így volt, azt immár sose fejtjük meg. Nyilván, akik követtük a pályafutásukat, ott toporogtunk a koncertjeiken, sok hiányérzet nem maradt. Bízom benne, hogy a srácokban sem!

A The Royal Freak Out hullámsírba szállásával gyakorlatilag az összes, az elmúlt 15 évben alakult kedvenc magyar zenekarom feloszlott (vagy évek óta tetszhalott). Lásd Middlemist Red, Ljubljana, DLRM, vagy Deep Glaze, Sz4P. Hozzájuk csatlakoztak most Ábrisék is.

Isten veletek 3 perces intrók és 10 perces számok! Jó volt, köszi! Még szerencse, hogy a lenyomatuk itt marad velük! Lehet merengeni, meg sokat hallgatni az utolsó dalukat, a Point Breaket is!

További érdekességekért érdemes követni az Ígéretes titánok Facebook- és Instagram-profiljait. Csak semmi trendcsinálás: hallgassatok menő magyar feltörekvőket!