A panel halvérűség nyakon csíp némi levegős, zöld bambulást egy kis gitáros-dalszerzős beütéssel és lesz belőle We Make Tapes. Mi meg jól bemutatjuk őket. Debüt!
Bírom azokat a szerzőket/előadókat, akik mindig próbálkoznak valami újjal, mindig keresik magukat, azért hogy fejlődjenek, vagy csak szimplán így érzik jól magukat. Öntik magukból a dalokat, amik olykor csak egy futó, múló pillanatot zárnak hangjegyekbe. Úgy sejtem, ez utóbbi halmazba tartozik egyik személyes kedvenc dalszerzőm, Dobos Kristóf, akiről sokat írtam már a DRMRZ formációja kapcsán – legutóbb épp EZT.
Ő az, aki képes egy évben akár öt-hat nagylemeznyi (!!!) dalt is írni, ha úgy jön az ihlet. Márpedig gyakran érkezik, mert az immár talán alapnak számító szólója mellett Kristóf gyakran belefog különböző zenei projektekbe, zenekarba áll, kollaborál, ilyesmik.
Most is ez történt: párba állt Versánszky Lóránddal, és lőn a We Make Tapes. A duó bemutatkozó dala, a Cocoa Hills első hallásra – mondják majd sokan – nem egy nagy truváj, nincs itt semmi látnivaló. Pedig, dehogynem! Három perc remek vibráció, megannyi mikrohangulat fineszesen összegyúrva. Az egész tök finom – és ügyesen csipeget a különféle stílusokból is, hogy a végére pont olyan egyveleg legyen, mint amit a bevezetőben írtam. És ugyan nem szoktam ilyet, de olykor igen vicces visszafordítani magyarra a szöveget, mert igazán mókásak az olyan sorok, mint pl.: „Elszívjuk a cuccot, és megtartjuk a zsét.”
Lehet tehát jól megszeretgetni a dalt. Miközben pedig felpattintjátok a lejátszót, olvassatok tovább, Kristóf ugyanis beszélt picit erről a legújabb együttdolgozásáról.
Mit érdemes tudni az új formációról, avagy, mi fán terem az a We Make Tapes? „A dalok ugyanott készülnek már évek óta, bár csekélyebb számban, mint a DRMRZ lemezei: a nappalimban. »Producer duó« vagyunk, a másik tag a volt lakótársam és jó barátom, Lóránd, aki a projekt hangja és szövegírója az ablakban közösen összegyűjtött gondolatok mentén” – vetett gyorsan számot Kristóf.
No, és mi várható az elkövetkezednőkben? „Ez lesz az első, amit kiadunk, bár van még pár készen, így a következő hónapokban lassan, de biztosan adagoljuk majd őket. A hangszerelés általában közös munka teljesen, ami alatt mindenki ahhoz nyúl, amihez éppen kedve támad és egymás témáit is előszeretettel variáljuk. A munkafolyamat teljes mértékben együtt zajlik (Csak ennek a dalnak a keverés+mestere volt az, amit külön csináltam, de azt is Lóri szerint változtatandó elemek mentén mixről mixre küldözgetve).”
És mért épp kazik? „Általában amikor van rá időnk, összeülünk, és ha épp jó napot fogunk ki, dal lesz egy-egy ilyen alkalomból. A projekt neve, We Make Tapes, szerintem igen beszédes. Hatalmas tervünk egyszer kazettán árulni a zenénket, amitől most még sajnos pár elkészült dalnyira vagyunk, de remélhetőleg ez év végéig változni fog. A most debütáló dal egy tavaly nyári szerzemény, ha jók az emlékeim, 1-2 nap alatt állt össze és sok hónapot pihent – illetve finomodott keverésben – mielőtt nálatok landolt volna. Ez a legkevésbé komoly számunk eddig, de azért tartalmaz erős sorokat és utalásokat.”
Így a végére, ha mindezen túl szeretnétek egy kicsit többet tudni a DRMRZ-ről is, ezt érdemes átböngésznetek!
„Ez néha már olyan, mintha a saját életemhez írnék aláfestő zenét” | Ígéretes titánok
Dobos Kristóf, alias DRMRZ nem pihen. 2018 egyik legizgibb koncepciójának új, Kaleidoscope című lemezét is nálunk lehet először meghallgatni. Premier + interjú.
További érdekességekért érdemes követni az Ígéretes titánok Facebook- és Instagram-profiljait. Ha pedig szeretnétek picivel hozzájárulni ügyünkhöz, szerezzetek be egy jó Titánok-pólót vagy táskát a Popshopban! Csak semmi trendcsinálás: hallgassatok menő magyar feltörekvőket!
