Súlyos riffek egy kecskeméti szoba mélyéről

Bonnie, Brenda, Britanny és Beverley – nem négy csaj a Tinderről, hanem négy kemény instrumentális stoner agymenés. És épp ezért adjuk. Wings of Moths premier.

 

 

Masszív és monumentális. Két szóban tömören így lehetne definiálni a Kungl Mátyás (dob) és Nagy Donát (gitár) kettős által most életre keltett Wings of Moths formációt, és annak négyszámos, bemutatkozó EP-jét. Ennél persze természetesen jóval többről van itt szó, sőt igazából elképesztően sok érzelem kezd el hirtelen kavarogni az emberben, ha nekiesik a két kecskeméti srác négyszámos, szűk húszperces anyagának.

 

Merthogy olyan az egész, mint egy elemi erejű regényciklus. Baromira beszippantja az embert, viszi magával, erős kézzel, s mi hallgatók, csak sodródunk, mintha csak egy brutális orosz vagy francia prózatengerbe kerülnénk. Nem tudom miért, de nekem Dosztojevszkij meg Stendhal villant be. Vörös és fehér. Vörös és fekete. Hullámzó érzelmek tengerébe veszünk, de ez az eklektika mégsem esik szét, mint inkább pulzál. Hánykolódunk egy viharban, egyszerre sírunk és üvöltünk.

 

Ez utóbbi pedig elkél, mert instrumentális cuccról lévén szó, egy pisszenés sincs benne, csak kemény, brutális riffek. Az ének mégsem hiányzik, pont olyan hosszú az egész, hogy még ne tegyük fel magunknak ezt a kérdést. Azt viszont igen, vajon milyen lehet, lesz mindez a színpadon, élőben? Érezzük, ez a zene több, mint egy kísérlet, már csak azért is, mert ha egy hálószoba mélyén összerakott anyag ennyire képes behúzni, az nem lehet pusztán egy helyzetgyakorlat. Inkább egy feszes látomás, ami bennem az amerikai Karma To Burn hangulatát idézi, csak épp lassabb tempóban. Így érdemes hát ma instrumentális cuccban gondolkodni, eltalálni azt a hosszt, ami mellett még véletlenül se unja el magát senki. Ügyes!

 

A kérdés tehát adott: mit lehet ezzel kezdeni? Mire elég négy jól összepakolt gitáreposz, és lesz-e lelkes közönsége? Én nagyon remélem, hogy igen, mert szükségünk van ilyen zenékre, s vétek lenne hagyni elvészni ilyen izgalmas koncepciókat! Szóval, megtisztelő, hogy a cikk megírásáig én lehettem a zenekar egyetlen Facebook-követője, de tessenek szépen rájuk klikkolni, meg széthallgatni a négy női névvel – Bonnie, Brenda, Britanny és Beverley – támadó dalciklusukat. S miközben beizzanak a hangfalak, érdemes hajtani egyet, mert minderről alaposan kifaggattam a srácokat 😉

 

 

Alapból instrumentális anyagra gondoltatok, amikor nekikezdtetek a lemez anyagának összeállításához? Ennyire nehéz Kecskeméten ehhez a zenéhez passzoló énekest találni?

Körülbelül egy éve kezdtünk el közösen zenélni: lementünk jammelni és jól éreztük magunkat. Mikor a próbatermünk megszűnt, rákaptunk a demózás ízére: egyből meg is írtunk úgy 6-7 számot. Közben néhány basszusgitáros is megfordult nálunk, de sajnos egyikük sem maradt állandó tag, így az fel sem merült, hogy énekest is keressünk. Idővel megszoktuk, hogy csak ketten vagyunk, és abból hozzuk ki a lehető legtöbbet.

 

A négy dalt végigrobogva olyan érzése támad az embernek, mintha egy súlyos utazásra vinnétek el a hallgatót. Ez szándékos, már hogy az instrumentalitás velejárója, vagy tudatosan ilyen erős, monumentális gitártémákban gondolkodtatok, ha már nincs ének?

Mikor nekikezdtünk a számok megírásának, nem volt különösebb koncepciónk – felvettünk minden témát, amit érdekesnek találtunk. A demó verziók nem is kapcsolódnak szorosan egymáshoz, de mire a stúdiózásra került sor, minden összeállt. Eredetileg hat szám volt betervezve, ebből ötöt vettünk fel, és végül négy maradt. A jövőben is hasonló, széles skálán mozgó érzelmekre lehet számítani, mert mindketten szeretjük a változatosságot.

 

 

Szerintetek milyen „felvevőpiaca” van a kizárólag instrumentális stoner(-metál) jellegű zenének? Azaz, csak a magatok szórakoztatására kezdtetek dalokat írni, vagy vannak konkrét lehetőségek? Azon agyaltatok már, hogy mindezt miként lehet megvalósítani színpadi körülmények között, azaz, hogy nézne ki egy koncertetek?

Bár piackutatást nem végeztünk, úgy gondoljuk, ha maximális erőbedobással csináljuk, akár lehet is belőle valami. A lemezt úgy szerettük volna kihozni, hogy utána egyből koncertezni indulhassunk. Kulisszatitkokat nem árulnánk el, de aki kíváncsi, megtekinthet minket március 31-én a méltán híres Kilele Music Cafe-ban a Meggie zenekar társaságában. Ez lesz az debütálásunk, a későbbiekben pedig további koncertek várhatóak.

 

Tudom, ez ilyen idióta kérdés, de nem tudok elmenni mellette, a zenekar a molylepke szárnyairól kapta a nevét. Ennek van bármilyen szimbolikus, nektek fontos jelentése, vagy csak egyszerűen jól hangzik az, hogy ’Wings of Moths’?

A névválasztásnál a hangzás volt a fő szempont, emellett törekedtünk arra is, hogy könnyen megjegyezhető legyen, bár nehezen váltunk meg a bandnamegenerátoros „And The Widow Dolphin Bites Everyone in The Night Club” kaliberű csodáktól.

 

További érdekességekért érdemes követni az Ígéretes titánok Facebook- és Instagram-profiljait. Ha pedig szeretnétek picivel hozzájárulni ügyünkhöz, szerezzetek be egy jó Titánok-pólót vagy táskát a Popshopban! Csak semmi trendcsinálás: hallgassatok menő magyar feltörekvőket!

Balogh Roland