Korábban azzal sokkoltak, tíz év alatt a helyek fele lehúzta a rolót. Most kijött az eddigi legnagyobb iparági felmérés. Lehet szemezgetni az adatok között.
A King Tut’s Glasgowban, ahol Alan McGee anno kiszúrta az Oasist / Fotó: Stuart1000 / Wikipedia
A UK Live Music Census egy baromi jó kezdeményezés, illetve egy nagy felmérés, iparági népszámlálás, amelyet először tavaly március 9-én tartottak. A cél az volt, felmérjék, hányan, miért és hogyan járnak koncertekre, mennyit hajlandóak fizetni, s a kluboknak, zenészeknek (amatőröknek, profiknak) milyen problémákkal kell megbirkózniuk. A kezdeményezésben több száz klub vett részt országszerte Glasgowtól Brightonig.
No, a hétvégén kijöttek az első adatok – amelyet többek között a brit The Guardian napilap is leszemlézett, ezekből pedig az látszik: noha sokszor hiszi azt az ember, hogy csak saját háza táján akadnak gondok, s főleg Kelet-Európában sokan azt gondolják, hogy bezzeg Nyugaton minden fenékig tejfel, addig kiderült, a felmérés szerint a szigetország kis zenei klubjai is szenvednek, s az élőzenére szakosodott iparág minden közhiedelem ellenére komoly kihívásokkal kell ott is megküzdjön. A cenzus eredményei már csak azért is izgalmasak, mert még három éve volt hír, hogy a brit szórakozóhelyek fele egy évtized alatt lehúzta a rolót, így 2015-re 1733 klub üzemelt a briteknél. S noha ezt elsősorban inkább a rave-kult alkonya okozta (állítólag), azért a klubnihil az élőzene tekintetében is éreztette hatását, így vagy úgy.
No, de mit mutat az új felmérés? Ide tesszük pontokba szedve, amit a brit lapok kiemeltek:
- A közvélemény-kutatásban résztvevő kétszáz – 350 fő alatti befogadóképességű – kis klub 33 százaléka jelezte, brutálisan emelkedtek az adók, ezenkívül az egyéb, működésből fakadó kiadásaik 12 hónapon belül komoly hatással lehetnek a működésükre.
- Egy közepes, 351-650 férőhelyes klubnál például arról számoltak be, hogy 17,5 ezerről 72 ezer fontra nőtt az adóterhelésük egy év alatt.
- A kis klubok 29, míg a felmérésben résztvevő helyek összesen 27 százaléka arról számolt be, hogy vannak / voltak problémáik a hangterhelés miatt a környező lakókkal. (Ergo, hangosak a helyek, s ez zavarja a közelben lakókat.) Egyúttal viszont felhívták a figyelmet arra, hogy ahelyett, hogy folyamatos csendrendeletekkel szivatgatnák a már működő – közönséggel bíró helyeket, inkább arra kellene figyelni, hogy az adott helyeknek legyen megfelelő hangszigetelése, illetve, hogy az adott környéken épülő új ingatlanoknál betartsák a kivitelezők a hangszigetelési szabályokat, amelyre úgy tűnik, nem feltétlenül figyelnek oda. (Ezt a pontot NAGYON ajánljuk budapesti bulinegyed relációban!!!)
- Az élő zenés helyek komolyan pörgetik a helyi gazdaságokat, hozzájárulnak egy-egy település költségvetéséhez. Glasgowban pl. egy év alatt 78,8 millió font folyt be így a városi költségvetésbe, amely 2450 teljesidős állás éves kiadásával azonos összeg. Ugyanez a mutató Newcastle-Gatesheadben 43,3 millió – 1620 állás; az egyetemi fellegvár, Oxford esetében 10,5 millió – 350 állás.
- Az elmúlt egy év során (2016 és 2017 tavasza között) a felmérésben résztvevő zenerajongók 78 százaléka volt legalább egyszer koncerten egy kis klubban, 74 százalékuk pedig kocsmákban, bárokban futott bele koncertbe.
- Az emberek manapság többet költenek koncert- vagy fesztiváljegyekre, mint (fizikai vagy online) zene vásárlására. A kutatásban résztvevők 47 százaléka havi 20 fontnál is többet költ belépőkre, míg mindössze 25 százalékuk ad ki ugyanannyi pénzt hanghordozókra, mint jegyekre.
- A zenéből ott se könnyű megélni: a kérdésekre válaszoló zenészek 68 százaléka jelezte nem képes akkora bevételt termelni, amiből zenészként meg tudna élni. A magukat hivatásos zenészek 80 százaléka szerint nem lehet megélhetésszerűen tervezni a fellépésekből befolyó bevételekre.
- A zenészek 66 százaléka nyomott már bulit tök ingyen, csakhogy így adjon egy löketet a karrierjének (ingyen többen mennek el egy koncertre, így többen ismerik meg, és idővel ez pozitívan hat), amiről végül utólag sajnos úgy látják, ez semmilyen előrelépést nem eredményezett.
A kutatásban résztvevő Matt Brennan, a University of Edinburgh munkatársa szerint az kétségtelen tény, hogy a fesztiválok és nagy koncertek nézőszámai nőnek, ami örvendetes, ám szerették volna bemutatni azt is, hogy a zeneipar egyes szegmensei komoly kihívásokkal küszködnek. Egyúttal remélik, hogy felmérésükkel hasznos tanácsot tudnak adni a kis klubokkal kapcsolatban, így ez a politikai döntéshozók, az önkormányzatok és helyi lakók számára is informatív lesz; ezzel megérthetik a folyamatokat, trendeket, illetve, hogy mire van szükség a gördülékeny együttműködéshez.
Azt, hogy azért az Egyesült Királyság se fenékig tejfel, legutóbb épp Made in Pécs Fesztivált megjárt liverpooli Strange Collective is ecsetelte picit nekünk.
Akit pedig részleteiben érdekel a monstre kutatás, ITT eléri a teljes adathalmazt! Nagyon sok szeretettel ajánljuk a budapesti BULINEGYEDDEL kapcsolatos február 18-i (mint most már tudjuk, érvénytelen) népszavazás mellé, tanulságügyileg 😉
További érdekességekért érdemes követni az Ígéretes titánok Facebook- és Instagram-profiljait. Ha pedig szeretnétek picivel hozzájárulni ügyünkhöz, szerezzetek be egy jó Titánok-pólót vagy táskát a Popshopban! Csak semmi trendcsinálás: hallgassatok menő magyar feltörekvőket!
