Két napig kolbászoltunk előadásról előadásra. Vajon egy laikus mit érthet vagy épp élvezhet egy tényleg szigorúan vett zeneipari konferencián. DEX-kritika.
Az Artisjus a Budapest Music Centerbe hívta azokat, akiknek a szürkeállományában tanyázó tőkét fontosnak érezte továbbörökíteni, és buumm, így lett a DEX – azaz a Dalszerző Expo. Ezek önmagában nem világmegváltó tervek, minden szakmai konferencia így működik, a pályájukon elismert emberek jönnek és megpróbálnak tanítani olyanokat, akik erre nyitottak. Ennek a cikknek viszont itt lenne a vége, ha a DEX mindössze erről szólna.
Ettől függetlenül nagyon fontosnak tartom leszögezni, hogy a DEX azon túl, hogy sok szempontból is érdekes lehet sokaknak, egy szakmai konferencia marad. Bár élvezhető formában tálalt mégis bpm-ekről, akkordmenetekről van szó, vagy épp arról az örök talányról, hogy mennyire nehéz ebből pénzt kivenni.
Hétfő reggel a kötelező formális megnyitó után, meg is kaptunk egy svéd hölgyet, aki zeneiparon belüli kommunikációról tartott húsz percében előadott minden általánosságot újra. Aki ismeri az A38 Hajón szerdánként megrendezésre kerülő Hangfoglaló Program által szervezett előadásokat, annak minden egyes mondat deja vu volt, mégis egy dologra remekül rávilágított. A kreatív szakmában mozgó emberek, értsd: főként a zenészek, nem tudnak megírni egy e-mailt. Az előadásból pedig az is kikristályosodott, hogy ez is nemzetközi trend, mert nem csak Magyarországon, de máshol sem foglalkoznak ilyen operatív dolgokkal.
A helyszínen egyébként négy terem várt mindenkit, amikben úgy hangolták a programokat, előadásokat, workshopokat, hogy témaköri átfedések ne legyenek és ez jól is működött. Nyilván fizikai korlátok miatt minden előadást nem lehet meghallgatni, de az egy okos gondolat volt, hogy a rendezvény azt is kiszolgálja, aki mindent meg akar tudni a zeneipari szervezősdi részéről, ahogy, aki csak az érdekességek és sztárok miatt érkezett oda, az is végig tudjon mindenkit hallgatni.
Így Dés László előadása után Szakos Krisztiánt, Apey & the Pea-t és például a Margaret Islandet lehetett elcsípni, egymás átfedése nélkül. Az, hogy ez tudatos volt, vagy mindenki pont így ért rá, arról nincsenek infóim, de meglepne, ha a véletlenek összjátéka alakította volna ki.
Dés László a Vágy Villamosának születéséről mesélt csillogó szemekkel, mint egy tinédzser, aki éppen legnagyobb szerelmét írja le egy teremnyi embernek, csak arra valószínűleg kisebb lett volna az érdeklődés. Talán ez volt a legérdekesebb előadás, de ez is lógott ki a legjobban a sorból, Dés olyan természetességgel beszélt arról, hogy megírt egy balettet, mintha egy vásárlást mesélt volna el. És amikor arról kérdezték, hogy mégis egy ilyen ívű művet, hogyan lehet megírni, annyi volt a válasz: „Hát valahogy az egyik ötlet hozza a másikat.”
Érdekes volt ezután Szakos Krisztián előadását látni, aki pedig maga a tudatosság. Egyértelműen lehetett érezni, hogy pontosan tudja, mit akar, nincsenek véletlenek. Nem azt mondom, hogy nála nem az ötletek gördülnek, de míg Désről sütött a majd kialakul hozzáállás, addig Szakosról a poroszos pontosság és fegyelem!
Dalépítés, szövegírás, szinte lehetetlen, hogy, aki eljött a rendezvényre, ne talált volna programot, ami érdekli. Az egyetlen számomra túlságosan elhanyagolt helyszínnek a sarokterem nyitott stúdiója tűnt, ahol Jónás Vera és Thom Artway iamyankkal dolgozott egy dalon, de ez mindig csak áthaladó forgalmat generált az előadások között, pedig biztos, hogy többet érdemelt volna.
A második nap talán kevésbé sikerült szakmaira, noha Hegyi György megtartotta a leghasznosabb előadást az Expo alatt, ami a pénz körül forgott, akörül, hogy mégis hogyan ne haljunk éhen. Caramel és Presser Gábor zenehallgatása is jól működött, főleg azért, mert nem a legismertebb dalok kerültek terítékre, hanem ismeretlenebb világokba kalandoztunk, olyan dalokkal, amik csak a keményvonalas rajongóknak voltak meg.
Presser Gábor (Fotó: Dalszerző Expo / DEX 2019 / Facebook)
Ha összegezni kell, a rendezvény jól működött, rengeteg réteget lehetett kibontani, de ha valaki csak azért szeretne eljönni, mert az ismert emberek ott vannak és énekelni fognak, meg biztos elárulnak valami nagy kulisszatitkot az életükről, ki kell, hogy ábrándítsak mindenkit: EZ egy szakmai konferencia, és érdekesebb lehet bárkinek, mint egy orvosi vagy éppen matematikus esemény, ettől még profi marad.
A zene viszont mindenkinek szól és abban is biztos vagyok, hogy mindenki, aki eljön talál benne szépséget. Ha mást nem, azokat az üzeneteket, amiket át lehet vetíteni minden hivatásra, mint a profizmus, a fejlődés igény vagy maga A gondolat. Ahogy Wolf Péter megfogalmazta: „Mindig kérdezik tőlem, hogy olyan zenét írjak, amit tudom, hogy meg fognak venni és lesz belőle pénzem, vagy olyat, amilyet én igazából szeretnék csinálni. Mindig azt válaszolom rá, hogy a másodikat, mert noha a sok pénz az elsőből lesz, boldogság csak a másodikból.”
További érdekességekért érdemes követni az Ígéretes titánok Facebook- és Instagram-profiljait. Ha pedig szeretnétek picivel hozzájárulni ügyünkhöz, szerezzetek be egy jó Titánok-pólót vagy táskát a Popshopban! Csak semmi trendcsinálás: hallgassatok menő magyar feltörekvőket!
