Hé srácok, hova a manóba tüntettétek a mocskos gitárszólókat?
Tudatos poposodás? Korszakhatár? Most már ilyen lesz a Meteo? Sok-sok kérdés. Borzasztóan nehéz érzelmek nélkül, metszőollóval elemezni. Hayline-lemezkritika.
kritika
Mi értelme a második esélynek? – Fiúk: Félek
Nem sárgább, nem is savanyúbb, de a miénk. Egyedi élményt nem csak külföldről lehet várni, a pop pedig, bizony ma sem szitokszó, ha jól tálalják azt. Kritika.
Aláfestő zene tudományos fantasztikumhoz
Merész vállalkozás olyan kultikus filmhez zenét képzelni, amiről még nincs ember, aki ne hallott volna. A Dr. Sludgelove megpróbálta a 2001: Űrodüsszeiával.
Az ambiens techno ünnepe ez!
Tudom mire kattogsz idén nyáron! A PLUTO Sound kiadó összeválogatott tizenhárom kőkemény instrumentális elektro dalt, és a végeredménytől a te agyad is elszáll.
Hogy lehet szép az elidegenedés? Hát, úgy, hogy Szedd le a képeket
Mikor adna ki egy zenekar egy szakítós dalt, ha nem Valentin napon? Ismét egy adag klisét kaptunk vagy sikerült valami maradandót alkotni? Pixel Cranes-kritika.
Ha finnugor bemelegítőnadrágok találkoznak, ott kő kövön nem marad: TOMM¥ €A$H <3
Abszurd eksztatikus audiovizualitás és lakótelepi művészet a Dürer Kertben. Élménybeszámolónk az észt posztszovjet-rapper, TOMM¥ €A$H budapesti koncertjéről.
Kurt és Jim szelleme is ott pattogott a DLRM lemezbemutatóján
Baromi jó nézni, hogy fejlődik lépésről lépésre a 2016-os Az év dala kiírásunkat megnyerő csapat. Fotóriport a Suckerpunch A38-as koncertjéről és lemezkritika.
Ez akkor most olyan lesz, mint a Halott Pénz? Áh, dehogy, ez a GranCanada!
Működhet-e itthon valami, aminek annyi kulturális beágyazása van, mint (hogy aktuálisak legyünk) az absztinens szilvesztereknek. GranCanada, Casper kritika.
Hova tovább? – Ilyennek láttuk a 2018-as Budapest Showcase Hub-ot
Az egyik kéz ad, a másik elvesz. Pár atyai észrevétel kedvenc zeneipari fesztiválunk 3. felvonásáról. Egy fotóriportba rejtve elmélkedünk a hogyan továbbról.
Egy lemez, ami bipoláris tüneteiben robbant nagyot
A No Human No Cry foggal-körömmel kapaszkodik a fájdalomba, egyúttal pedig félelmetesen emberi, tiszta és hamisítatlan. Berriloom and the Doom EP-kritika.