Január első szombatjain a pécsiek úgy gondolják, koncertekkel a legjobb kiheverni az ünnepi fáradalmakat. Rendhagyó módon jártam az idei fesztivált. Riport.
Kijött a Lépjünk a holdra első nagylemeze, amiről sok dal már ismerősen cseng a korábbi anyagokról. Vajon összeállnak-e a Szilánkok egy egésszé? Kritika.
A Buzi hiperkarmástól a Rocksztárok Porszívóznak-ig. Honnan hova jutott a Titánok-indulót is jegyző Sz4P. Rendhagyó kritika az instantos lemezbemutató elé.
Nagyon egyben van a Cataflamingo négyszámos EP-je, a Ködvirág. Mintha magyar alterba tekertek volna egy piszkosul fiatal, tinihangú Lovasi gyereket. Kritika.
Ismered azt a viccet, hogy hány jazz zenész kell ahhoz, hogy rocklemezt készítsen? Hát tuti nem 13! Grazból jött az év egyik legizgibb magyar lemeze. Kritika.
Borzasztóan erősre sikeredett a fesztivál zárónapja, Dave Grohlék monstre koncertet toltak, de az Idles és a twenty one pilots is hatalmasat ment. Kritika.
Egy abszolút profi és egy szemmel láthatóan igen csak kezdő produkció: Florence and the Machine és a Superorganism a két újabb szigetes áldozatunk. Kritika.
Vajon ki nyerte a vasárnapot? Csúcselőadótól az undergroundba hajló hip-hop és jazz találkozásáig: Post Malone, Masego és Parcels. Kritikák a Szigetről vol. 4.
Ugyan mainstreamként is réteg, a The National élőben atombomba. A Son Luxról meg nem is beszélve. Három pozitív kis kritika jön itt egymás után a Szigetről. <3
Beindult végre a koncertdaráló a Szigeten. Modorosság, extravagancia, és az elsőáldozó Ashcroftnál meg olyan „balhé”, amit nagyon ritkán lehet látni. Kritika.