Az év dalát keressük, és egyik vádlottunk a TEJ. Még októberben jártunk a lemezbemutatójukon, úgyhogy bőven az Esemény után most összegezzük, mit is tudnak ők.
A TEJ lemezbemutató koncertje az A38 Hajón /// Fotó: Hikisch Gergely / Ígéretes titánok
► For English version, please CLICK HERE ◄
Nem voltak nagyon elvárások bennem, mikor elindultam a TEJ koncertjére, azon kívül, hogy kiűzzem az összes hülye tejes poént a fejemből. Magáról a bandáról hallottam már, de élőben még nem láttam őket soha, így mindenképp el akartam csípni az október 14-i lemezbemutató bulijukat. Miért? Ugyanazért, amiért minden ember, mert az új anyag nekem és rólam szól. Pénztelenség, Sikertelenség, Csillogás. A legmagyarabb dolog az Erős Pista után, olyasmi, amit mindenki észlel a környezetében, így mikor megláttam ezt a címet, teljesen elbizonytalanodtam. Lehet, itt nem csak arról lesz szó, hogy mennyire szerelmes az egész világ, hanem valami komolyabb tartalom is játszik.
Ez kavargott bennem, mikor a színpadra lépett öt ember, akit most hoztak el a 3.B farsangjáról, és már nem volt idejük átöltözni. De csodálatos dolgot műveltek. Egy órát kaptak arra, hogy megpróbálják felborítani a Hajót, és ki is használták ennek minden egyes percét. Pálinkás Tamás frontember és Sashegyi Soma billentyűs az első pillanattól kezdve úgy pörgött, mint a ringlispíl, de két három szám után felzárkóztak a többiek is.
Nehéz is volt nem elkapni a hangulatot, mikor egyből egy olyan erős dallal indult a mulatság, mint az Esemény után. Zeneileg annyira felhúzós, felpörgető; nem véletlen, hogy mind a lemezt, mind a koncertet ezzel indították el a fiúk.
Jó számot viszont hallottunk már eleget, táncoltunk is sokat, de mi az, ami a figyelmet is odaszögezi a produkcióra? Ebben az esetben egyértelműen a szöveg! Ez a szám arról szól, hogy … izé és … izé. Kicsit pontosabban – irodalmiasan, a zenemű a szerelmi együttlét egy olyan állapotát feszegeti, amely az elmúlás gyönyörében leli meg az eltöltött pillanatok értékességét. Noha a lírai én úgy érzi, számára nem volt képes annyit adni eme légyott, ettől függetlenül önfeláldozóan kitüntető figyelmével megtiszteli a gyengébbik nem képviselőjét.
Ennyire eltalált szöveget régen hallottam, ráadásul annyira okos, hogy minden újabb hallgatásnál egy új arcát mutatja. Elsőre nagyon pajzán, ugyanakkor hihetetlen sok mindent elmond az emberi viselkedésről, vagyis remélhetőleg nem minden emberéről.
És az egész lemez ettől gyönyörű, hogy elgondolkodtató témákat feszeget, popköntösben, ami számomra nagyon régóta hiányzott a felhozatalból. Muszáj kiemelnem, egy igen apró dolgot, ami engem legjobban megfogott a lemezben, az az első két szám közti átcsúszás. Nagy kedvenceim az olyan kiadványok, amelyek egységet alkotnak, és alig észrevehetően futnak át a művek egymásba. Bár szomorúan konstatáltam, hogy ez csak az első két dal közt van, de legalább került ilyen rá.
Az anyag másik olyan dala, ami abszolút kedvenc lett, az a Holalé!. Fülbemászó, és ismét nem egy olyan jelenségről van szó, hogy a macska milyen szépen nézett Pálinkás Tomira.
Ha már az ő neve ismét előkerült, egy rövid megjegyzés: fenntartással kezelem azokat a zenekarokat, amelyek egy másik sikeres bandából ismert húzóarccal – akár a leigazolásával, akár személyes alapításával – gyorsan elérnek valamit, mert ritkán érzem azt, hogy ez magának az új formációnak, mint inkább a már befutott zenésznek szól. De a TEJ egy kivétel; teljesen megérdemelten játszottak a Hajón, és nagyon megérdemelten szerepelnek Az év dala versenyünkben is, mert ők a TEJ, semmi más!
Okos szövegek, zseniális koncerthangulat, ezer fokon égés, no meg az összes többi közhely, amit ilyenkor el lehet sütni, de tényleg úgy gondolom, a TEJ egy intelligens banda, amitől talán nagyobb dicséret nem létezik. (Remélem!) Ezt bebizonyították a lemezbemutatójukon is, hiszen, ha szétnéztem a küzdőtéren, nem hittem el, amit látok. Hipnotizált emberekkel voltam körülvéve, és míg a színpadon éppen lábon hordták ki az infarktust, addig a nézőknél az agy munkálkodott, raktározta el az élményt, hogy még így, majd két hónappal később is tisztán vissza tudjam idézni minden pillanatát annak, mi is történt azon az estén.
Ha ti is szeretnétek részesei lenni ilyen élményeknek, akkor megint itt az alkalom, menjetek el december 16-án a Robotba, és ha tetszett, simogassátok meg őket december 18-án Az év dala szavazást útjára bocsátó eseményünkön.
További érdekességekért érdemes követni az Ígéretes titánok Facebook- és Instagram-profiljait. Ha pedig szeretnétek picivel hozzájárulni ügyünkhöz, szerezzetek be egy jó Titánok-pólót vagy táskát a Popshopban! Csak semmi trendcsinálás: hallgassatok menő magyar feltörekvőket!
