Egy Middlemist álmodozásból indult, most valósággá válik: fesztiválon a pszi-gitárzene apraja-nagyja. Interjú a Fingers Crossed-szervező Rudolf Rebekával.
Szeptember 16-án egy tematikus, egynapos fesztiválra a Dürer Kertbe sereglik a pszi-gitárzene jó pár magyarországi és néhány külföldi zenekara. Az egész ötlet a Middlemist Red tagjaitól ered, akik már rég szerettek volna egy ilyet, ám ez a vágyakozás most vált realitássá. A srácok és a szervezőbrigád, a Fingers Crossed csapata nem győzi hangsúlyozni, nem „csak” egy klasszikus klubbuli lesz ez egy kora őszi nap, hanem valóban egy fesztivál, annak minden arculati és hangulati elemével. Nem titkolt cél ráadásul, hogy a rendezvényt nem egy egynyári fecskének szánnák, hanem szépen minden évben megrendeznék. A dolgot mi is nagyon támogatjuk, többek között ezért is ültünk le Rudolf Rebekával a Middlemist Red sajtósával, rendezvényszervezővel, hogy rendesen kifaggassuk, mit is szeretnének, mik a tervek, elképzelések, és hogyan állt össze az egész: azaz, ím, itt minden, amit érdemes tudni a Vanishing Point fesztiválról.
Rudolf Rebeka /// Fotó: Generál Kristóf
Ábel és Soma nemrég az Indexnek elmondták, az első fesztivál igazából egy felmérő lesz, ezért is „csak” egynaposra szervezitek. Pontosan mit szeretnétek felmérni?
Alapvetően az lenne a cél, hogy mivel gitárzenében ennyire tematikus buli nem igazán volt mostanság Magyarországon, legalábbis nem pszichedelikusabb vonalon, ezért nézzük meg milyen lenne. Hogy igényes zene és hozzá kapcsolódó vizuál mellett hogy nézne ki egy nem klasszikus zenei fesztiválérzetet idéző rendezvény. S mivel Magyarország egy kisebb zenei piac kisebb közönséggel, ezért úgy éreztük, így a legelején nem állnánk bele egy komoly anyagi és egyéb befektetést igénylő többnapos fesztiválba, hanem csinálunk egy egynapos rendezvényt a Dürer Kertbe, ami délután öttől hajnal ötig tart. Ha így nézzük, és így is kommunikáljuk, azért ez mégis olyan lesz, mint egy fesztivál. Nem csak pár koncert, hanem előtte is, közben is lesznek egyéb programok, illetve késő estétől elektronikus szekció is, az After részeként. A gitár zene mellett ezt a vonalat is szeretnénk megmutatni, mert az elmúlt években, az elektronikus szcénában is vannak jelentős eredmények nemzetközi szinten, amit már a hazai közönségnek is érdemes ismernie. Nem mellesleg a fesztivál elé időzítve jön ki a Middlemist Red tavalyi lemezéből készített, Ripple Soul Remixed album is, és aki fel tud, az fel is fog lépni a Vanishing Point Afteren a remixelő producerek közül.
Ha az ember a fesztivál kifejezésre asszociál, legyen szó egynapos, vagy akár egyhetes dologról, ezt mindig valami nyílt térben képzeli el. A Dürer ehhez képest viszont mégis csak egy zártabb közeg. Ez mennyiben jelenthet eltérést a köztudatban élő fesztivál fogalmához képest?
Maximum annyiban, hogy a szél nem fogja elfújni a hangot. Ilyen problémánk például nem lesz. Illetve, mivel szeptember 16-án tartjuk, ezért az idő is kérdéses, azaz vagy lesz még vénasszonyok nyara, vagy esetleg már nem. Ugyan délutántól a kertben is lesznek programok, ahogy az Afternek az egyik része is kint, a szabadban zajlik majd, viszont, ha bármilyen időjárási probléma adódna, akkor az egészet be tudjuk tolni a Dürerbe, és úgy is kényelmesen lemehetnek a programok. Próbálunk Murphy ellen is dolgozni, ezért is döntöttünk a helyszín mellett.
Ha jól sikerül a dolog, és azt mondjátok, hogy erre akár egy többnapos rendezvényt is ráépítenétek, akkor kivinnétek az egészet egy külső, nyílt helyszínre?
Akkor keresnénk egy saját helyszínt. Hogy ez mennyire lenne klasszikus, itthon megszokott természetes környezet, nyílt terep, ezt még nem tudjuk így előre. Külföldön például több helyen is az ilyen típusú rendezvényeket olyan (ipari) ingatlanokba viszik, ami természetesen nem balesetveszélyes, de épp használaton kívül van, miközben a technikai feltételek, mondjuk az áramhasználat kényelmesen megoldott. Nem akarok semmit sem előre lelőni, ha eljön az idő, a helyszínválasztás úgy is a zenekar döntésén múlik majd.
De azok is inkább fedettebbek lennének?
Mindenképpen gondoskodnánk róla, hogy legyen fedett része. Ugye, azért minden fesztiválon kell nap- és esővédett helyszínről is gondoskodni. Plusz több napos esetén pedig a tárolásra is gondolnunk kell.
Van-e előzetes kalkulációtok, hogy nagyjából mekkora lenne az a látogatószám, amire a végén azt mondjátok, megérte, sikeres volt megszervezni az egészet? Mi a lélektani határ?
Természetesen van. Amit kitűztünk magunk elé, ami kellemes hátba paskolás lenne, az a 7-800 fő. Titokban közben mindnyájan vágyunk rá, hogy meglegyen az ezer, vagy akár a Dürer-teltháznak számító 1200 látogató. Mivel azonban most ért véget a fesztiválszezon, s kommunikációban, ha lehet, még jobban rá kell majd erősítenünk, a hét-nyolcszázas célnak már nagyon örülnénk.
Apropó, fesztiválszezon: a rendezvényt azért így szeptember közepére időzítettétek, mert addigra a nagy nyári menet lepörög, egyúttal könnyebb is leszervezni olyan bandákat, amelyeknek a nyár elég sűrű. Akkor ezek szerint a jövőben is ebben a kora őszi idősávban gondolkodtok?
Ha egyszer akkora presztízsünk lesz, hogy a zenekarok szeretnének hozzánk igazodni, akkor elképzelhető átidőzítés. Alapjában véve azért döntöttünk a szeptember közepe mellett, mert az őszi szezon már beindul, s a nagy nyári hajtás, leterheltség után könnyebb leszervezni a fellépőket. Persze semmitől sem zárkózunk el, és ha hirtelen megrohannának több ezren minket, akkor lehet, azt mondanánk, legyen nyár, és irány ki a rétre.
Ti egy városi, belvárosi karaktert kihasználó rendezvényben gondolkodtok, vagy ha úgy jönne ki, akkor kiköltöznétek-e a város szélére is?
Bevallom, eddig még nem jutottunk el, hogy ilyesmiken gondolkozzunk. Infrastrukturális és egyéb szempontokból jó a város közelsége, szóval, ha mondhatom ezt, szeretnénk itt is tartani a dolgot. Azt, már tényleg csak nagyon elkalandozva, de nem zárom ki, hogy Budapest mellett olyan, másik magyar városban is megpróbálkozzunk majd hasonló rendezvénnyel, ahol lehet rá felvevőkészség.
Tematikus fesztiválról van szó, az ötlet a Middlemist Redes srácoktól indult. Látjuk, érezzük, ez a műfaj az elmúlt években szépen menetel nálunk is, a kérdés, miért most érkezett el az idő, hogy valóban összeálljon egy ilyen rendezvény?
Én hivatalosan tavaly ősztől dolgozom a zenekarral, s már akkor is említgették, hogy de jó lenne, ha itthon is össze lehetne hozni egy ilyet. Volt szó róla, hogy egy olyan fesztivált csábítsunk Magyarországra, amely évről évre máshol tartja meg a rendezvényét, aztán inkább végül mégis a saját szervezés mellett döntöttünk. Ami az időzítést illeti, tavaly a lemez vitt el minden időt, idén viszont – két lemez között – több idő jutott a szervezésre. Emellett a fiúk most jutottak el arra a szintre, hogy a Dürer egyébként komoly és masszív támogatása mellett, akár saját forrásból is, de tudjanak áldozni, „befektetni” egy ilyen eseménybe. Meg még azelőtt szerették volna elindítani, mielőtt ezek a zenekarok még egyben vannak, a tagok, a közösség nem széled nagyon szét. Persze a szervezés részében ott vagyunk mi, a Fingers Crossed, és Katrinák Márk, akivel ezt közösen csináljuk, és ő amúgy – ha már helyválasztás – a Dürerben is dolgozik, egy elképesztően energetikus valaki, így kb. a második említés után, tavaly ősszel neki is feszült a feladatoknak.
Egy év alatt állt ezek szerint össze az egész?
Picit túlzás, egy éve még inkább részeg álmodozás volt, de februártól ráfeküdtünk a témára, helyet kerestünk, elkezdtük leszervezni a zenekarokat.
Egyáltalán nem akarok belemászni a politikába, de az idei nyár szemmel láthatóan hozott némi átrendeződést azon budapesti belvárosi klubok között, amelyek többek között a pszi-gitárzenét játszó bandáknak, és még sok más kezdő csapatnak is eddig fellépti lehetőséget biztosított. Gondolok itt az Auróra kálváriájára – amit a hatósági akciók után az önkormányzat próbált bedarálni, igaz, most úgy tűnik, újra működhet, miközben a GMK bezár, a Müszinek meg mennie kell az eddigi helyéről. Tudom, ilyesmit – már hogy kihúzzák esetleg alólatok a helyet – nem lehet látnokként előre látni, de helyválasztásnál ad absurdum már erre is kell figyelni?
Nálunk a helyválasztásnál a gyorsaság mellett az is szerepet játszott, hogy Márk a Dürer egyik fő programszervezője, így ez adta magát. A Dürer pedig egyből válaszolt, hogy örülnek nekünk, jöjjünk. Így utólag is ez tűnik most a legjobb opciónak. Főleg, hogy rendezvényszervezőként úgy érzem, talán picit későn kezdtünk neki, így gyorsan kellett megfelelő megoldást találnunk.
Ha már szervezés, a fellépők listája hogyan állt össze? Miért azokra a zenekarokra esett a választás, amelyek végül fellépnek majd a fesztiválon?
Ez első körben úgy nézett ki: a Middlemistes fiúk összeírtak egy kívánságlistát Márkkal, hogy melyek azok a bandák, amelyek megadnák a fesztivál arculatát, hangulatát. Az volt a cél, hogy olyan magyar fellépőket találjunk, amelyek ebben a műfajban olyan minőséget képviselnek, amivel akár a nemzetközi közeg felé is képesek lennének nyitni. A rendezvény pedig jó apropó arra is, hogy a nálunk fellépő külföldi és magyar bandák egymásra találjanak, a tagok között személyes kapcsolat is kialakulhasson, ami a jövőben az együttműködéseket is segítheti. Szóval, ez egy picit egyfajta európai integrációként is működhet. Főleg, hogy minden politikai felhangot abszolút félretéve, de mióta a magyar rádiók és tévék inkább a mainstream felé fordultak, azóta ez a fajta zene – az online zenei szaksajtó ellenére – nem ér el akkora tömegeket, mint amekkorát megérdemelne.
Úgy érzed, úgy érzitek, az online zenei szaksajtónak, a különféle tematikus zenei blogoknak nincs akkora súlya, amely kellőképp megmozgatná az embereket?
Nem erről van szó, szerintem ez a szcéna és a velük dolgozó szakma örül minden olyan újságírói kezdeményezésnek, amely foglalkozik és felkarolja ezeket az előadókat, csak úgy vélem, még az elmúlt évek ezen a téren zajló aktivitása ellenére sem vagytok olyan sokan, s bármennyire is jó dolgokat csináltok, a tömegek ingerküszöbét nehezen lehet áttörni.
Ebben egyetértek, ahogy például tematikus angol nyelvű újságírói tartalmak nélkül az is látszik, hogy kifelé nehéz „eladni” a magyar zenét a külföldnek. Apropó, nemzetközi sajtó, sikerült bevonni pár külföldi médiumot, hogy így, vagy úgy, de foglalkozzanak veletek, írjanak az eseményről?
Mivel a Middlemist Red és többek között a Run Over Dogs nemzetközi sajtózásával is foglalkozom, természetesen azon vagyunk, hogy megpróbáljunk minél több külföldi fórumon is valahogy megjelenni. Voltak, vannak kapcsolatfelvételek, együttműködések holland, német médiumokkal például, de tegyük hozzá, a sikeres együttműködéshez fontos a személyes kapcsolat is, persze ez – egymás között – a zenekarokra is igaz, nemcsak a sajtóra. Azt is látni kell, hogy kis országból, kis piacról egy zenekarral a nemzetközi mezőnyben eljutni odáig, hogy a szaksajtó észrevegye őket, foglalkozzon velük, írjon róluk, az nagyon kemény, időigényes és folyamatos kommunikációt igénylő munka. Remélem, azért idén is lesz néhány nem csak magyar beszámoló, interjú a rendezvényről és természetesen mindig azon vagyunk, hogy egyre jobb kommunikációval próbáljuk erősíteni a nemzetközi médiafigyelmet is.
További érdekességekért érdemes követni az Ígéretes titánok Facebook- és Instagram-profilját is. Csak semmi trendcsinálás: hallgassatok menő magyar feltörekvőket!
