Brexit, Skócia, képmutatás, szabadidő, múzeumok és vallás. Pár téma, amit sikerült kiveséznünk a Biffy Clyro dobosával, Ben Johnsonnal. Interjú 3 év után.
Ben Johnson /// Fotók: Gergely Károly / Ígéretes titánok
► For English version, please CLICK HERE ◄
Kétség sem fér hozzá, a Biffy Clyro az egyik legenergikusabb koncertzenekar manapság, szó szerint mindent kiadnak a színpadon. Noha már három éve is akartunk beszélgetni velük, ám akkor ők a koncert előtt inkább egy jachtról ugráltak fejeseket a Balaton közepén, most azonban a Sziget Fesztiválon sikerült elkapnunk egy interjúra a skót banda dobosát. Ben Johnsonnal többek között arról beszélgettünk, hogy hogyan tudnak testvérek együtt zenélni, elemeztük a nemzetközi helyzetet Skóciával és a brexittel, illetve azt is megtudtuk, vajon a rocksztárok felpróbálhatják-e a pápai köntöst.
Hogy tudtok együtt dolgozni a testvéreddel? Van egyfajta rivalizálás, mint a Gallagher tesóknál, Noelnél és Liamnál?
James-szel nagyon jól kijövünk egymással, valamilyen módon mindig is legjobb barátok voltunk. Plusz ikertestvérek vagyunk, szerintem ez sokat számít, ha jól emlékszem Noel és Liam között 8 év van, ez azért elég sok, ez több, mint ami köztem és a fiatalabb öcsém között van. Szóval igen, Noel sokkal idősebb és folyamatosan emlékezteti erre Liam-et, aki amúgy is egy kicsit gyerekes, szóval ezen elég csúnyán össze szoktak veszni. James-szel mi nagyon sok dologban különbözünk, de elég sok mindenben hasonlítunk ahhoz, hogy nagyon jól jöjjünk ki egymással. Nem is tudom elképzelni, hogy az ikertesóm nélkül legyek egy bandában. Otthon is folyamatosan együtt lógunk, golfozunk, tényleg nagyon jóban vagyunk. Nagyon szeretem, ez biztos.
Mikor turnéztok, mennyire találtok időt arra, hogy körbenézzetek a városokban? Vagy teljesen tele van a naptárotok? Hogyan oldjátok meg, hogy kicsit pihenjetek is?
Kicsit könnyebb lett az utóbbi időben. Szerintem vissza kéne mennünk négy-öt évet, akkor még nagyon elfoglaltak voltunk, egyik koncertről mentünk a másikra, minden bulira igent mondtunk, de akkor még felfutási fázisban volt a banda. Aztán rájössz, hogy ez az életed, élvezned kell azt, amit csinálsz. Sokkal jobb a stratégiánk mostanában, főleg azzal kapcsolatban, hogy mennyit töltünk egy helyen és mennyit utazunk. Például, ha Európában turnézunk, akkor ahelyett, hogy folyamatosan megpróbálnánk hazajutni két koncert között, baromi sok utazással, nagyon fáradtan, mostanában inkább ott maradunk, ahol koncertezünk, minden kaját kipróbálunk, találkozunk a helyiekkel. James-szel mindig golfozunk, itt Budapesten is elmentünk tegnap, nagyon király volt! És igen, általában megnézzük a látványosságokat is, múzeumokat: pont nemrég voltunk a Vatikánban, Rómában! Nagyon jó lenne még többet látni. Az ilyen dolgokra mindig időt szorítunk. Egy napot általában a városban töltünk, megkóstoljuk a helyi ételeket. Én mindig kinézek valami specialitást és aztán az lesz a küldetésem, hogy kipróbáljam! Mindig próbálok találkozni, beszélgetni helyiekkel is. Minden helyen megpróbálok beszélgetni a taxisofőrökkel! Mindig egy csomó dolgot elmondanak a városról. Plusz, szinte soha nem ismernek fel minket, szóval ez egészen hibátlan.
Milyen rocksztárként városnézni? Ha éppen a Vatikánban vagy, beengednek esetleg a pápai lakosztályába, vagy felpróbálhatod a köntösét?
Nem, sajnos nem. Főleg úgy, hogy nem szoktuk elmondani embernek, hogy egy zenekarban vagyunk, bár ez lehet, hogy csak a skót természetünk. Ahogy akkor sem szólunk oda a tulajnak, amikor James-szel elmegyünk golfozni, hogy „Hékás, itt vagyunk!”, csak, hogy ingyen pályát kapjunk! Nem, ez nagyon nem vallana ránk.
Ha már skót természet: skót bandaként mi a véleményetek a brexitről, illetve annak hatásairól? Szerintetek ideális lenne, ha Skócia önállósodva csatlakozna újra az EU-hoz, ahogy korábban ezt többen megpengették?
Ó, igen, nagyon is ideális lenne! Muszáj függetlenednünk a brit politikától, ami mostanában leginkább egy stand-uphoz vagy más, tévés komédiához hasonlít. Talán utána csatlakozhatnánk az Északi Tanácshoz és az EU-hoz, és ez a végső cél. Akinek egy kis esze van, az láthatja, hogy ezt kell csinálnunk. Túl sok ember olvas olyan újságokat, amik csak szarral, hazugsággal és félelemmel vannak tele, az egész csak pánikkeltés. „Ó, ha ezt csináljátok, akkor ez fog történni és nem lesz pénzetek!”, aztán később ugyanaz az újság azt írja, hogy „Ne menj el szavazni, mert el fogtok szakadni!” Hát nem mondod! Úgy érzem, jelen pillanatban az egész nyugati világ lépett egy hatalmasat hátrafele, főleg azzal, hogy az Egyesült Államok kilépett a párizsi klímaegyezményből. Úgy látom, minden lépés, amit teszünk, hátrafele történik, és Nagy-Britannia egyenesen lefelé zuhan. Nagyon kivagyok ábrándulva ebből az egész politika dologból jelenleg. Úgy érzem, mindenki hátraarcot akar csinálni, visszafordulni, visszamenni oda, amikor Amerika meg az Egyesült Királyság nagy volt. Komolyan, mikor volt nagy az Egyesült Királyság, amikor rabszolgákkal kereskedtek? Mikor volt jobb, mint most? Csak azt akarom, hogy az emberek kicsit nyitottabbak legyenek. Egy kicsit nyitottabbnak kéne lennünk, és előrefele kéne haladnunk.
Ezúttal nem ugráltak fejeseket egy jachtról a Balaton közepén, helyette interjúkat adtak, pl. nekünk 😀
Mit gondolsz, mi a legjobb módja a személyes vallásos meggyőződés kifejezésére a zenében? Egyáltalán szükség van-e arra, hogy a zenének legyen ilyen aspektusa is?
Szerintem ez néhány embernek fontos, hogy másokat a vallás felé kormányozzon, ami lehet egy jó dolog is. És persze ez fontos azoknak, akik nagyon vallásosak, de általánosságban, szerintem, ez főleg konfliktust meg háborút szokott okozni, szóval nekünk ez annyira nem pálya. Sok számunk van, ez a banda arról szól, hogy arról énekeljünk, ami nekünk fontos. Ahogy öregebbek leszünk, egy kicsivel többet éneklünk politikáról meg vallásról, de általánosságban egyik sincs igazán jelen a zenénkben.
További érdekességekért érdemes követni az Ígéretes titánok Facebook- és Instagram-profilját is. Csak semmi trendcsinálás: hallgassatok menő magyar feltörekvőket!
