Ideges vagy? Fogd a gitárt, tekered fel a gaint az erősítőn, hadd torzítson! Aztán kiabálj, s mikor rájössz, ez így tetszik, írj egy EP-t. Na, pont ez történt!
Tudom, hogy ma már nagyon nehéz nevet találni egy bandának, amit még nem vitt el valaki, és az is megvan, hogy még nehezebb olyasmit találni, ami jól is hangzik. De könyörgöm, srácok, miért csináltátok ezt? A Dindes d’Espace (ejtsd? dendészpász?) gyakorlatilag egy olyan fejtörő elé állítja a hallgatót, hogy ember legyen a talpán, aki kiállja a próbát. Itthon általában már az angol nevekkel is probléma van, s már csak azért is nagyon szeretnék elmenni a koncertjükre, hogy halljam, ahogy ezt a nevet a közönség skandálja.
A zenekar egyébként, ahogy látom, a „tipikus” garázsbandás nyomvonalon szerveződik: szeretnek zenélni, szeretnek együtt lenni piálni, miért ne írnának dalokat. És végül is miért ne? Nem áll nekik rosszul ez a hanyagság, ráadásul magukon a dalokon nem látszik, bár adhattak volna egy címet a korongnak. Az is lehet persze, hogy csak nekem nem tiszta, és az EP címe az, hogy EP. Az viszont akkor nagyon menő.
Egy ilyen zenekar első dala pedig miről is szólhatna másról, mint a kellemes péntek estékről, és az elfogyasztott ipari mennyiségű alkoholról. Kicsit ilyen retro táncdal hangulata van, amire ráhúztak egy kis koszt, főként a versékben érzem ezt a hatást visszaköszönni. A szám elején egyébként a péntekről tett állításom máris megcáfolják a fiúk, az első sorban megtudjuk, hogy egy kedd reggelen járunk, ami azért elég furcsa, hisz a hétfő még a hetedik kerület szívében sem dübörög annyira, kevés ember jár ilyenkor piálni. Itt valami különleges indokról kell, hogy szó legyen, nem véletlen az Alkoholmámor.
A Fish&Chips címet viselő elem meg nem kisebb problémával foglalkozik, mint azzal, amikor az ember egy lépegetős angol filmben szorul, a madarak megeszik a kajáját, a gyerekeit pedig Mary Poppinstól kell megvédenie, mert igen illetlen dolgot készül az ártatlannak tűnő dadus tenni. Szerencsére a végére megérkezik a rendőrség, hogy elvigyék az esernyős hölgyet, így hál’ Istennek mindenki megmenekül, bár a madarakkal folytatott ádáz viadal kimenetele elvarratlan maradt. Tiszta nem?
Ha nem csak konkrétan abban gondolkodunk, amiket a szöveg elénk tár, hanem a zenével együtt próbáljuk átélni azt, akkor elég erős dühöt fogunk érezni, valódi érzelmeket, és ez jó! Utáltam az összes madarat, aki bármikor csak rá is nézett a kajámra, és azt hiszem, ez a célja a zenének.
Ma egy 5 perc 40-es számot írni, nem csak nehéz, de igen merész is. Ha viszont ezt sikerül jól megcsinálni, az meg tudja mutatni, hogy egy zenekarban mennyi lehetőség van, aki le tud kötni hat percig egy dallal, az más dolgokra is képes lehet később. A Dindes d’Espace – nem hiszem el, hogy megint leírtam – pedig ezt meg tudja tenni, sőt, a Göncölszekér az EP legjobb darabja. Romantikus kis dal, amire remekül lehet táncolni is egy buliban, de nem távolodik el az első két számban megismert hanyag rock’n’roll-tól sem.
Itt nincs mellébeszélés: „Nem fogsz rózsát kapni, ha valamit elcsesztem, mert ennyivel nem lehet kárpótolni! Itt tiszta őszinteség van, úgyhogy eszedbe se jusson sokat késni. Ez nem egy kis langyos nyáresti hazugság, hanem egy valós kapcsolat, valós érzelmekkel. Kell vagy nem, de ez van, kitártam magam, ide lehet lőni!” Ez a nyers hangulat nagyon hat. Nem azt érzem, hogy tökéletesnek akarnak tűnni, hanem azt, hogy igaznak és ez sokkal fontosabb.
És be is jött, mert (főszereplőnk) reggel indul is a lány elé, akiért már a szív dobog a Vágóhídnál, bár ez már egy fáradt szerv. Az első három dalban ugyanis annyi érzelmet adott ki, hogy itt a végére már nem sok maradt. Így – akarva akaratlanul is, de – ez egy felejthető számot eredményezett, s sajnálom, mivel a másik három az egyszerűségével nagyszerű, ez viszont valahogy nem úgy jött össze. Lehet persze, hogy ez csak a személyes véleményem, de ez sokszori meghallgatásra sem kapott el.
Ennek ellenére az EP egy jól összerakott anyag, néhány szétcsúszottnak tűnő arctól, de ez pont ettől klappol. Kellenek ugyanis a régi egyszerű gitártémák, a nem ötven hangszerrel eljátszott nagyon bonyolult művek, kell a nyers őszinteség, egy kis szókimondás, no meg nagyon, nagyon sok torzított gitár!
További érdekességekért érdemes követni az Ígéretes titánok Facebook- és Instagram-profilját is. Csak semmi trendcsinálás: hallgassatok menő magyar feltörekvőket!
