Mi lenne, ha kereszteznénk David Attenborrough operatőrét, öt zenészt és sok helyszínt? Retinagyilkos látvány, remek zene: ez a Darjeeling új klipje. Kritika.
Milyen gyorsan felnőnek! – gondolhatja magában sok-sok szülő, amikor a tegnap még kiságyban fetrengő gyermeke leérettségizik, lediplomázik, esetleg megházasodik. Gyerekem nincs, viszont nagyon hasonló érzések kavarogtak bennem, miközben a Darjeeling legújabb klipjét, a Fate című dalhoz készült videóját néztem. Még nincs egy éve, hogy debütáltak nálunk, majd hat hónapja újra hallattak magukról, ma viszont már a negyedik klipjüket hozták el nekünk. Sőt, mivel a már idézett októberi cikk volt az én első munkám a Titánokon, valahogy tényleg egy picit szülői szemmel nézek a srácokra. [FONTOS: a genderkurzus előtérbe kerülésének idején muszáj kihangsúlyoznom, a „srácok” szó nálam nem-semleges, fiatalok egy csoportját jelenti, természetesen tisztában vagyok a bandában uralkodó nemi arányokkal].
Az együttes (és tagjainak) biológiai szülei viszont okkal lehetnek büszkék, a május végén kiadott anyag elsőosztályú. Amit az eddigi két kritikámban csak pedzegettem, most hivatalossá is teszem: a Darjeeling garancia arra, hogy csak fenntartható gazdálkodásból származó, első osztályú tealeveleket minőségi kontenttel terheljük a fülünket és/vagy szemünket. Kapitány Dóra, Dobos Dénes, Kevély Máté, Tihanyi Dominik és Marosi Z. András egytől egyig kiváló zenészek, és eddig munkásságukat végigpörgetve az is kiderül, hogy remek érzékkel választják ki a studiómunkálatokért felelős szakember(eke)t. A Fate-ben megvan minden ahhoz, hogy jó szívvel beleillesszük a Darjeeling életműbe. Mert így, alig több mint fél évvel premier után már nyugodtan beszélhetünk „darjeelinges” jelzőről. A zenét hallgatni kellemes, de mégsem túl langyi, a szöveg sem túl lila, de többszöri nekifutásba is kerülhet azt értelmezni (és még akkor sem biztos, hogy arra gondolunk, amire az alkotó). Közben az egész egyszerűen annyira jól van keverve, hogy bármelyik hangmérnök megnyalná a tíz ujját utána. Ki kell hát szépen jelenteni: bármihez is nyúlnak a srácok, (egyelőre!) arannyá válik, vagy legalább is, csillog!
A klip, ami Pátzay Ádám munkája, szintén darjeelinges a maga módján. Azt már a Legacy klipjében is megmutatták, hogy nagyon szeretnek a természetben zenélni. Most viszont vagy a helyszínek után szaglászó megfigyelő dolgozott embertelenül jól, vagy valaki kimaxolta a CGI szerkesztést, de tény, olyan helyszíneken tűnnek fel teljesen aszimetrikusan elhelyezkedve (és mégis milyen kielégítő látványt nyújtva!) a banda tagjai, hogy őszintén nehezen hiszem el, hogy ilyen helyek léteznek Magyarországon. Olyan, mintha több ezer kilométert utaztak volna egy-egy vágóképért, Ausztráliától kezdve Oroszországon át bárhová. A látvány lenyűgöző és megnyugtató, ezzel együtt – nekem – rémesen unalmas. Második megnézésre szívem szerint már a dal felénél elkapcsoltam volna a képet, csak a hangot hagyva. Ettől függetlenül kötelező megnézni, mert ilyen komoly operátori (és ugye megfigyelői) munkát ritkán látni underground zenészek klipjeiben.
A Fate profi munka eredménye, remek dal lett. Nem hiszem, hogy fesztiválhimnuszi titulusig eljutna valaha, ahogy azt sem, hogy koncerteken ezt követelnék visitozva a rajongók. Egyszerűen csak jó úgy, ahogy van. És ha Budapest lehet Oroszország a VB idejére (lásd Will Smith-ék videoklipforgatását), akkor az ország nyugodtan lehet az egész világ.
Aki pedig ÉLŐ-ben is ránézne a zenekarra, június 14-én, csütörtökön, azaz holnap (a vb-nyitánnyal összehangolva) megteheti, a Darjeeling a Robotban koncertezik a Trains 2 Berlin társaságában! Lessetek rájuk 😉
További érdekességekért érdemes követni az Ígéretes titánok Facebook- és Instagram-profiljait. Ha pedig szeretnétek picivel hozzájárulni ügyünkhöz, szerezzetek be egy jó Titánok-pólót vagy táskát a Popshopban! Csak semmi trendcsinálás: hallgassatok menő magyar feltörekvőket!
