Big Ben, esős idő, jó foci, még jobb zene. Nem gáz, ha idén nem jutottál el a Glastonburyre, a Darjeeling bebizonyítja: Anglia közelebb van, mint hinnénk.
A Darjeeling legénysége /// Fotó: Kóczián Tamás
► For English version, please CLICK HERE ◄
Darjeeling egy város India északkeleti részén, amely az UNESCO világörökség részét képző Himalája vasútról (is) híres. A Darjeeling egy prémium minőségű tea, amit az Egyesült Királyságban előszeretettel fogyasztanak. A Darjeeling egy 2016-ban alakult budapesti együttes, ami jó úton jár ahhoz, hogy mi, magyarok is belekóstolhassunk a már fent említett minőségbe.
Az altenatív rock megnevezéssel nekem mindig is személyes problémám volt, már csak azért is, mert a halmaz óriási: Foo Fighters, Biffy Clyro – akikkel épp nemrég interjúztunk, de akár a Blahalouisianát, a Blurt és az Oasist is ide sorolhatjuk. Utóbbi kettőnek az a szerencséje, hogy britek, így a máris szűkebb „britpop” kalapba csúszhatnak át, amit szintén jól ismerünk. Nekünk közben itt van az úgynevezett „magyaralter”, Kispállal, 30Y-nal, HS7-tel, Vad Fruttikkal, stb. Mit tehet tehát öt magyar fiatal, akik olyan szerencsések, hogy zeneileg fel tudnak nőni Albarnhoz és Gallagherhez, de olyan szerencsétlenek, hogy nem oda születtek? Felvesznek egy Union Jackes hevedert, leigazolják – az amúgy élete első szólólemezét épp most kiadni készülő – Liam hangját, és elnevezik magukat az Egyesült Királyság kedvenc teájáról.
Az együttes saját facebookos bemutatkozójában nem ígér mást, mint saját dalokat, angol szövegeket és elektromos gitárokat. Na, ennél viszont sokkal többet kapunk! Kevély Máté basszusjátéka zsigereinkig hatol, a három gitár (Tihanyi Dominik, Kapitány Dóra és az énekes, Marosi Z. András) tökéletesen épül egymásra, a dobok mögött Dobos Dénes (nomen est omen!) hozza a kötelezőt, az ének pedig úgy simul bele ebbe a harmóniába, mint egy hatodik hangszer.
A jelenleg két dalnál járó banda mindkét szerzeményéhez készült klip, ezek azonban inkább szépen fényelt imázsvideók, lényegi forgatókönyv és / vagy mondanivaló nélkül. Nem baj ez, a hangsúly úgyis inkább a zenén és a szövegen van.
A This (Is A War) című dallal a srácok bebizonyítják, hogy nem viccelnek. Szépen építkezik, a refrénnél pedig robban, úgy ahogy azt kell. Pörög, visz magával a zene, a szöveg pedig könnyen fülbemászó, megjegyezhető, közönséggel együtt énekelhető. Kiváló érzékkel megírt nóta, minden elemből pont annyi van, amennyit jó érzéssel hallgatunk, és a srácok újabb példával bizonyítják: nem kell véresre pengetned az ujjaid egy jó szólóért. A szövegre sok mindent lehet mondani, de azt, hogy semmitmondó, kizárt. Van tartalma, mélysége és őszintének hangzik tőlük. Klasszikus koncertzáró himnusz alapanyag.
Kezdő együttesek egyik alapszabálya, hogy minél hamarabb, minél szélesebb palettát kell bemutatni mindabból, amit tudsz. Gondolom ez lehetett a fő ok, hogy a már említett klippel egy napon töltötték fel a másik felvételt is, a lényegesen líraibb Legacyt. Habár már az első öt-tíz másodperc alapján érződik a ballada jelleg, egyáltalán nem üt el attól az úttól, amit a Darjeeling a másik anyagával kijelölt magának. A dalszerkezet itt is profi, és meg kell mondani: jól áll nekik ez a stílus is. A klipben külön pluszpont jár a refrént az énekessel együtt éneklő / tátogó dobosért, fétisem, bevallom, nem tehetek róla. Az utolsó szekcióban a kitartott refrén pedig harmadik hallásra is hidegrázós. Lehet előkészíteni az öngyújtókat, ó pardon, a telefonvakukat.
Annak is van szépsége, ha egy zenéből a nyers keménység ordít, de a Darjeeling nem játszott a véletlenre. Hideg profizmussal nyúltak a felvett anyaghoz, pici visszhangos, pici rezonáló érzéssel, mintha lovat (×××hátulról×××)… Egyedül a dob hangját éreztem néha túl „műanyagnak”, ez lehet szándékos és véletlen is, egyáltalán nem zavaró. Azt mindenképpen a javukra kell írni, hogy egy-másfél évvel megalapulásuk után két ilyen, a szó minden értelmében profi felvételt tesznek le az asztalra.
Nagy szerencséje az együttesnek és nekünk is, hogy Marosi Z. András ezzel a hanggal nem egy Oasis / Blur tribute zenekart alapított. Két sör után én simán elhiszem, hogy az újonnan összeállt Gallagher-fivérek legújabb dalát mutatják nekem. Még ha tudjuk, hogy Liam és Noel nemhogy nem iszik meg egy teát, de két szót nem váltott egymással már évek óta.
Ha az emberek megtanulják helyesen kiejteni a banda nevét, és a csapat okosan sáfárkodik a lehetőségekkel, alázattal és keményen dolgozik, tuti nem fognak eltűnni a süllyesztőben.
Aki pedig kedvet kapott, a srácokat október 6-án lehet elkapni legközelebb élőben, az Under Budapestben játszanak a CH.I.P és az általunk korábban kicsontozott Turn Signals társaságában – akiknek lemezéről ugyancsak írtunk korábban.
További érdekességekért érdemes követni az Ígéretes titánok Facebook- és Instagram-profiljait. Ha pedig szeretnétek picivel hozzájárulni ügyünkhöz, szerezzetek be egy jó Titánok-pólót vagy táskát a Popshopban! Csak semmi trendcsinálás: hallgassatok menő magyar feltörekvőket!
