Ed Sheeran, Budapest. Erre a két szóra őrült meg kb. egy évvel ezelőtt mindenki, tegnap pedig elérkezett a nap, amiről még két hétig az Instagramod szólni fog.
Lement az este, amit Sziget szervezőktől koncert látogatókig mindenki a leginkább várt. 2019 popzenéjének a legnagyobb alakja eljött kis hazánkba, hogy a kis bamba képével és egy szál gitárral szórakoztasson egyszerre 60 ezer embert.
Mert nem volt semmi más, mint ő egy looper pedál és a gitár. Nagyon sokszor eszembe jutott a koncert alatt, hogy vajon ezt még mindig azért csinálja így, mert ezt érzi igazinak, az övének, vagy kiszámolta, hogy mennyibe is kerül zenekart vinni egy turnéra.
Mindenesetre azt biztos, hogy a barátaimmal kedd este mi is azt fejtegettük, hogy egyedül lesz-e a kis vörös, de leginkább arra jutottunk, hogy ekkora színpadokon már nem lehet egyedül létezni. De lehet. Ed Sheeran pont ezt csinálja, és úgy viszi el a showt az egész világ elől, hogy a tömeg 90 százalékát felrakhatták volna a helyére, és karizmatikusabb rocksztárt kapunk a mick jaggeri, jim morrisoni értelemben, mint a brit slágergyáros.
De ezzel alapvetően nincs semmi baj, sőt, erre építette fel az egész karrierjét, és láthatón tökéletesen működik. Az emberek imádják, ő pedig alázattal viszonyul ehhez az egészhez, ebbe az imidzsbe például nem fért bele, hogy késsen a koncert, az se fért bele, hogy egy perccel hamarabb kezdődjön, így az utóbbi évek sztárparái visszaálltak a rendes kerékvágásba.
Magáról a koncertről pedig nagyon nehéz mit mondani, mert állt egy vörös csóka, eljátszotta az utóbbi évek legjobb dalait és pont. Hihetetlen élményt szerzett mindenkinek, de azt hiszem, ez ennyi volt. Örülök, hogy megnéztem, mert nagyon meglepne, ha öt év múlva ő még mindig masszívan turnézna. Ed Sheeran sokkal jobb dalszerző, mint előadó, és leginkább ezt bizonyította a Szigeten. Biztos vannak neki is B-oldalas dalai (bár nem tudok róla), és ha azokat hozta volna el, én elismerően bólintok a bátorságáért, de alapjában véve egy dögunalmas koncertet látunk. Thinking Out Loud, Shape of You, Galway Girl, stb. Mindenki ezekért a dalokért érkezett, megkapta őket, aztán hazament. (Már, akit felengedtek a K-hídra, bár itt jegyezném meg, hogy semmit nem érzékeltem a tömeghisztiből, pedig egészen bent álltam.)
Ed Sheeran – ‘Galway Girl’ – (Live At Capital’s Jingle Bell Ball 2017)
Subscribe: http://bit.ly/SubscribeToCapitalFM Get involved with the UK’s No. 1 Hit Music Station! Website: http://www.capitalfm.com/ Facebook: http://www.facebook.com/CapitalFM Twitter: http://twitter.com/CapitalOfficial Snapchat: https://www.snapchat.com/add/CapitalFM
A koncert mindentől függetlenül óriási élmény volt, de azt hiszem, Ed Sheeran rövid időn belül be fog ülni egy stúdióba, és futószalagon hozza majd a rádióslágereket, csak nem magának, hanem másoknak. Az is lehet persze, hogy tévedek és ez a recept még nagyon hosszú ideig fenntartható, lehet, hogy három év múlva, amikor lecserélődött a setlist, akkor megint meghallgatnám.
Ennek a koncertnek még egy óriási erénye volt. A tömeg. 60 ezer ember állt a nagyszínpad előtt, egy jelentős részük azonban nem számított klasszikus fesztiválozó közönségnek, Ed Sheeran olyanokat is megmozgatott, akik lehet, hogy életükben sem voltak koncerten, de ott abban a másfél órában élőzenét hallgattak. Ha csak öt ember is rákapott a koncertre járás ízére, akkor már megérte.
Összességében tehát a koncerttel abszolút elégedett lehet mindenki, aki kijött, egy nagy csokor szeretetet kapott, amikor pedig a rádióban hallja majd ezeket, akkor elmondhatja, élőben is ott volt, és nézte, ahogy egy srác áll a színpadon és 60 ezer embernek zenél, miközben úgy néz ki, mintha most jött volna vissza a bevásárlásból.
További érdekességekért érdemes követni az Ígéretes titánok Facebook- és Instagram-profiljait. Ha pedig szeretnétek picivel hozzájárulni ügyünkhöz, szerezzetek be egy jó Titánok-pólót vagy táskát a Popshopban! Csak semmi trendcsinálás: hallgassatok menő magyar feltörekvőket!
