A népdalokat buliköntösbe bújtató Folksteps új dallal és videóval kelti tovább az izgalmakat hamarosan megjelenő első nagylemezük körül. Bendzsó, live, premier!
Már harmincezer lumennel égeti végre a retinánkat az a bizonyos fény annak a bizonyos alagútnak a végén. A tegnap belengetett, ma már talán, de napokon belül biztosan életbe lépő enyhítések értelmében nagyon úgy tűnik, hamarosan újra elővehetjük a tánc cipőnket, másolgathatjuk a bankkártyáinkról a számokat a jegyvásárló oldalaknak, és kortyolhatjuk a vizes, túlárazott sört.
E kínzóan hosszú és decibelektől mentes időszakot természetesen – és az égieknek hála – azért igyekezett produktívan és kreatívan megoldani a világ és hazánk zenélő szórakoztatóipara, legyen szó egyedi élőzenés cuccról (gondoljatok csak az OMC fasza projektjére) vagy a megannyi új csodálatos hanganyagra (azokról pedig bőven hallottatok már, ha itt jártok), ami a csendben megszületett. És miközben egyik csillogó szemünkkel már a jövőbe tekintünk, másik szemünket még tartsuk a jelenen, főleg, ha bejöttek a fent idézett dolgok.
Az általam a hazai pszichedellikus folk-jazz cárjaként elismert Folksteps háza táján sűrűsödnek a dolgok. Megírták első nagylemezüket, amiről első hírvivőként már meg is érkezett a Kalandor live-session formátumban. A nyári lemezbemutatóhoz közeledve pedig ma egy újabb single érkezik duplán (haha!), vagyis egy pofás kis stúdiófelvétel csodaszép borítóval (Szita János keze munkája), plusz egy hangulatos live-session potenciális koncertélmény faktorral, kettő az egyben.
Oké, a dal nem új, szóval, ha úgy emlékszel, hogy tomboltál már erre a népdalra, nem feltétlenül kell az óvodai emlékekig elmenned. A srácok egy élőben már többször játszott, abszolút közönségkedvencet rögzítettek most az album kedvéért, és ki ne tudná megérteni a döntésüket.
Nagyjából olyan utazásra visz ez a két és fél perc, mintha ez az egész Woodstock-sztori a Skanzenben történt volna, eklektikus trip egy alsós énekkönyv népdalára. És miközben felsír egy abúzuson átesett wah-pedál, emeljük ki az énekes Szántó Marci bendzsó játékát (amit csak hallani lehet, mert live-ban nem bendzsója van), már csak azért is, mert nem nagyon szoktam embereket bendzsózni hallani. További kiemelés mindenképpen jár a basszeros Paulusz Kristóf szájharmonikájának is (szintén kizárólag a hanganyagon), és különösen Khorossy-Khayll Gergelynek az IndieBandi Hangstúdióból, aki gyakorlatilag mindent csinált ebben a projektben a zenélésen kívül.
A legjobb az egészben, hogy értelemszerűen lesz egy lemezbemutató koncert is nyáron, amire ilyen beharangozók után kábé muszáj eljutni. Meg hol máshol láthatsz egyszerre karikás ostort és LSD-t?
Ha kedvet kaptatok és szeretnétek további magyar dalokat hallgatni, KATT a Titánok Spotify-ra! Csak jókat mutatunk!
Érdemes követni az Ígéretes titánok Facebook- és Instagram-profiljait. Ha pedig szeretnétek picivel hozzájárulni ügyünkhöz, szerezzetek be egy jó Titánok-pólót vagy táskát a Popshopban! Csak semmi trendcsinálás: hallgassatok menő magyar feltörekvőket!
