Lehet, hogy a szörnyeteg, akitől menekülünk, valójában mi magunk vagyunk? Ha a Space Wolk felébreszti a démont, abból egetrengető nu-metal születhet. Premier!
Hamarosan itt van a Halloween, ami nálunk nincs is, mert az Mindenszentek, csak Amerika aljas módon ránk kényszerít egy kelta ünnepet. Akárhogy is, napokon belül a világ nagy részén menő lesz az ijesztő, a kis lurkók újra beöltözhetnek zombi-Pókembernek vagy szellem-hercegnőnek, a tökfarmerek számolják a millióikat és tematikus bulikban bizonyíthatják lányok, hogy minden jelmeznek van szexi verziója. Mintha a szoft-horror világnapja lenne. Október végén a szörnyeké a főszerep, na meg persze a Space Wolké, amely a Monsters című dalával akkora főcímzenét ad a tökfaragós ünnepnek, hogy kiszakad a tető.
A koronavírus sok mindent újraterveztetett, így volt ez a Soundflash Memory együttessel is, aminek magja köré szerveződött a Space Wolk 2020-ban, hogy poszt-posztmodern világunkra érdemben reagálni tudjanak úgy zeneileg mind szövegileg. A témaválasztás és a tartalom mélysége tehát futószalagon kap központi figyelmet a srácoknál, erre garancia a frontember-szövegíró Buyko Yan (ének, gitár) személye, mellette Molnár András (basszus), Gazsi Máté (dob) és újabban Lénárt Zoltán (gitár) gondoskodnak olyan hangzásról, ami zsigerileg feszíti tovább az alternatív-rock univerzum határát. Az évek múltával gyűltek a dalok és a tagok, ugye, hogy 2022-be érkezve a ma premierező Monsters már a közelgő első nagylemez (ötödik) hírmondójaként is betöltsön egy alternatív szerepet.
A ma nálunk megjelenő három és fél perces dalt (vagy maradva a metál-körökben használatos kötelező szóhasználatnál: nóta) talán a nu-metal alá lehetne sorolni, amelyben minden gyönyörűen áll össze egy kirobbanó energiamasszává, ami sokak ízlését ki tudja elégíteni. A Monsters van annyira zúzós, hogy kiabál egy mosh pit-ért, miközben a refrén és a verzék nagy része normie fülnek is kellemes ritmusú és lüktetésű. A belecsempészett elektronikát egy-egy ravepartin is megirigyelnék, mégis tökéletesen símul bele a headbangelős ütemekbe, az ének pedig lebilincselően hintázik a Maneskin vagánysága, Matt Bellamy művészkedése és Oli Sykes energikussága között. Külön kell kiemelni a dobok és a duplázó munkáját, ami képes mindezt úgy keretek között tartani, hogy közben megfelelően ritmizálja az ugráló-verekedő tömeget (én lélekben már a koncerten vagyok, bocs).
Az audióhoz nem készült klip, csak egy démoni minimál animáció, ami egyrészt rohadt menő, másrészt ha a bal alsó sarokba ki lenne írva a „New Game” és az „Options” akkor bármelyik 2010 körüli horror-fantasy videójáték kezdőképernyője is lehetne. Őrület, hogy akkor milyenek voltak a kezdőképernyők! A sátáni alak azonban indokolt, legalábbis azt nézve, hogy a srácok arra hívják fel a figyelmet, hogy a pusztító gonosz erő, ott lakozik mindenkiben, vagyis a szörnyeteg nem kerülheti el sorsát, hogy szörnyeteggé váljon. Kiváló felütés egy művész-horrorhoz, remélem figyelsz Ari Aster!
Jó, azért nekünk is érdemes lesz figyelni, hiszen a Space Wolk nagyon lengeti előttünk azt a bizonyos nagylemezt – legalábbis a hírét. Márpedig amint megérkezik, valószínűleg nyakukba is veszik Budapest és az ország klubjait, hogy az általam már vizionált módon fizikailag is tombolni lehessen ördögűzést meghazudtoló módon. A sörödet majd idd meg a wall of death előtt.
Érdemes követni az Ígéretes titánok Facebook- és Instagram-profiljait. Ha pedig szeretnétek picivel hozzájárulni ügyünkhöz, szerezzetek be egy jó Titánok-pólót vagy táskát a Popshopban! Csak semmi trendcsinálás: hallgassatok menő magyar feltörekvőket!
